„Már az arcán szétterülő mosolyért abszolút megérte” – 10 őrületes pénzherdálás, ami végül a legjobb ötletnek bizonyult
Van, ami valóban ésszerűtlen költésnek tűnik abban a pillanatban, amikor kiadod a köteg pénzt egy sokak számára teljesen értelmetlen dologra. Ám az is könnyen előfordulhat, hogy aztán az élet bebizonyítja: ennél bölcsebbet nem is tehettél volna, mint hogy megveszed gondolkodás nélkül azt a méregdrága guriga sajtot, az esküvői tortát, amit haza sem tudsz vinni, mert olyan nagy, vagy az erősen túlárazott műanyag korsót, esetleg egy törött hegedűt. A Reddit felhasználói arról vallottak, hogy mi volt életük eddigi legluxusabb kiadása, amit nemhogy nem bántak meg, de vagy új fordulatot hozott az életükbe, vagy a legjobb terápiás eszközként szolgált. Fiala Borcsa gyűjtése.
–
1.
Közel húszezer dollárba került, hogy egyedül elutazzak egy pici tengeri cirkálón Antarktikára. Ez messze több volt, mint amit valaha költöttem az összes nyaralásomra együttvéve. De nem bántam meg. Életem legcsodálatosabb utazása volt, elég időt és teret adott, hogy rájöjjek, milyen toxikus kapcsolatban élek a párommal, és elég erőt is ahhoz, hogy elhagyjam nem sokkal a hazatérésem után. Bármikor szívesen visszamennék – az a belső béke, amire ott ráleltem, örökre megváltoztatta az életemet.
2.
Rettentő sok pénzt fizettem egy nagy futópadért a picike lakásomba. Az elmúlt pár évben viszont lefutottam rajta heti huszonöt kilométert, ami fizikailag és mentálisan is rengeteget adott.
3.
Festmények. Mindig megengedhettem magamnak? Nem. De a falaim tele vannak eredeti képekkel, amik kilencven százalékban helyi művészek munkái. Én boldog vagyok, ha rájuk nézek, biztos vagyok benne, hogy az alkotók is elégedettek.
4.
Többszáz eurót költöttem törött hangszerekre, mert annyira szépnek találom őket. Azóta elkezdtem őket megjavítgatni. Azt hiszem, megtaláltam a hivatásomat.
5.
Világ életemben túlsúlyos voltam. Éppen ezért mindig inkább kényelmesen próbáltam öltözködni, mert az én méretemben az elegáns külső egyszerűen nem tűnt elérhető lehetőségnek. Ez azonban mindig sok szorongást okozott, valahányszor olyan társasági eseményen kellett részt vennem, amihez illett volna kiöltözni. Aztán úgy alakult, hogy egy éven belül négy esküvőre is meghívtak, úgyhogy elhatároztam, megadom a módját, és szert teszek pár stílusosabb holmira. Mindent magamra szabattam, a nadrágokat is úgy igazíttattam magamra, hogy annak ellenére is jól álljanak, hogy a hasam alatt volt a korcuk. Mindenki teljesen odáig volt, amikor megjelentem az első lagzin. Az az igazság, hogy temérdek bókot kaptam, amellett az is egészen más érzés volt, amikor új embereknek mutattak be. A ruháimnak köszönhetően egyszerűen lenyűgözőnek éreztem magam. Ezek az esküvők végül életem legszebb eseményei lettek. Pár barátomnak kint lóg a falán a felnagyított fotó a násznépről, és én ettől végre nem érzem magam egyáltalán zavarban. Többet költöttem arra a pár ruhára, mint az öltözködésemre tíz év alatt, de minden fillért megértek.
6.
Háromezer dollárt fizettem azért, hogy a feleségem az első sorból nézhesse a Backstreet Boyst. Már az arcán szétterülő mosolyért abszolút megérte, és különösen egy olyan személy esetében áldás ez, aki egyébként annyira hajlamos a szorongásra.
7.
Elmentem a férjemmel meg pár barátunkkal a reneszánsz kiállításra. A párom most jött velünk először, ám mivel kifejezetten introvertált típus, inkább csak nézte, hogy mulat mindenki beöltözve ezekben a régies ruhákban. Nézelődött, de nem igazán vett részt. Amikor elmentünk sört venni, akkor az egyik pincérnő megpróbált rásózni egy hatalmas korsót, ami úgy néz ki, mintha fából faragták volna, de valójában full műanyag az egész. Száz dollárba került. Láttam rajta, hogy nagyon vágyik rá, olyan volt, mint egy kisgyerek a vidámparkban. Gondolkodás nélkül vettem elő a hitelkártyámat, és csengettem ki neki a száz dollárt arra a vacak műanyag korsóra.
Egész nap büszkén mászkált a korsójával, nagyokat kortyolt, néha még fel is rikkantott, hogy juhé… ami tudom, hogy nem tűnik nagy számnak, de az én csöndes, kedves óriásomtól ez hatalmas dolog volt. A kapcsolatunkban én kezelem a pénzügyeket, és FOLYAMATOSAN pattogok a felesleges költések miatt, úgyhogy azt hiszem, mindkettőnket megleptem ezzel az impulzusvásárlással. Azóta eltelt négy év, és még mindig megvan a korsó. Valahányszor a szeme elé kerül, elmosolyodik, és cukkolni is szokott ezért a hirtelen felindulásból elkövetett pénzszórásomért. Én pedig valahányszor meglátom, mindig arra gondolok, mennyire imádom ezt a nagy mamlaszt.
8.
Az érettségit követő nyáron elég sok pénzt nyertem online pókeren. Mivel a többi barátommal szemben én nem mentem főiskolára, elhatároztam, hogy veszek nekik mindenféle hülyeséget búcsúajándéknak. Volt ott minden, szőnyeg, postaláda, vécéülőke… A legdrágább és legidiótább ajándék azonban egy hatalmas guriga sajt volt, ami legalább kétszáz dollárba került. Akkor persze még nem sejtettem, hogy ezzel megteremtem a „sajtadás” hagyományát.
Manapság az egész baráti társaságom (immár kiegészülve házastársakkal és gyerekekkel) összegyűlik minden évben sajtot enni. Idén volt a 17. évfordulónk, és őszintén remélem, hogy sosem ér véget!
9.
Amikor anyukámat rákkal diagnosztizálták (egy évvel azután, hogy édesapám hirtelen meghalt szintén rákban), elmentem egy adományboltba, összevásároltam egy csomó tányért, és otthon szétvertem az egészet, miközben torkom szakadtából üvöltöttem. Egy másodpercét sem bánom annak az őrületnek, és egy fillért sem sajnálok abból, amit ráköltöttem. A cserépdarabok egy részéből mozaikot csináltam.
Anyukám hat hónapja tünetmentes.
10.
Életem első fizetéséből vettem egy esküvői tortát kilencszáz dollárért. A tesómmal esélyünk sem volt hazavonszolni, rá se fért volna a gördeszkáinkra, úgyhogy egy hatalmas tortadobáló csatát rendeztünk belőle a parkolóban. A bátyám nem sokkal később meghalt. Valahányszor eszembe jut az a nap, elszomorodom.
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Buena Vista Images
