Majdnem szemétből csoda a konyhában – Maradékmentő receptek lustáknak és időhiányosoknak
Egy négyfős, hektikus életű család konyhájában – tapasztalatom szerint – kétféle maradékból van a legtöbb: az egy „kis ez, kis az” típusúból, amikor egyszerűen nem marad elég másnapra az egész családnak, így napokig rakosgatjuk a hűtőben, és az elfelejtett, csoffadt dolgokból (zöldségek, gyümölcsök), amik megbújnak a hűtőben. Erre a két problémára hozok most néhány receptet, hogy lehetőleg egyik se végezze a kukában, környezetvédelmi és kulináris okokból sem, mert mínuszból is lehet atomjót főzni, nézzétek meg! Tóth Flóra írása
–
Három mindent elnyelő csoda: frittata, leveles tészta és tortilla
Vannak ételek, amik frissen csodásak, másnapra viszont már jelentős élményvesztéssel jár a fogyasztásuk. Tapasztalatom szerint a krumpli a leghálátlanabb ebből a szempontból: a kis szemét másnaposan gyakorlatilag ehetetlen, legyen szó sült vagy pürésített verzióról.
Két krumplimentő tippem van: az egyiket rendszerint be is tervezem a sültkrumplizás másnapjaira – ez egészen pontosan a frittata.
Az olasz tojáslepény konkrétan szinte mindent elbír, bármilyen zöldség mehet bele. Egy négyfős családnak, mondjuk, így néz ki az átlag vacsora adagja (téli verzió): 1 fej hagyma, 2 evőkanál olívaolaj, 2 marék másnapos sültkrumpli, 8 tojás, 2 dl tejszín, parmezán, só, bors, egy kis kakukkfű (opcionális).
A szeletelt hagymát olívaolajon megpirítom, mellédobom a krumplit, felöntöm a felvert tojások és a tejszín fűszerezett keverékével 20 percre bedobom a sütőbe 180 fokra. Ha van olyan serpenyőtök, amit sütőbe is lehet tenni, akkor egyedényes, ami elég praktikus. A parmezánt csak sütés után, még forrón szoktam rászórni. És annyira csodás lesz a szikkadt sültkrumplitól, hogy el sem hiszitek. A gyerekek „agyonkecsöpözve”, a felnőttek salátával fogyasztják nálunk. Tavasszal medvehagymát, nyáron akár kukoricát is teszek bele a krumpli mellé – bármilyen kombinációban csodás.
A másik, ami minden krémes állagú dolog, de akár maradék húsos raguk elnyelésére is csodás, az a leveles tészta. Nekem valamiért a párnácska forma jön be a legjobban, úgyhogy a maradék krumplipüréből is az készül általában – csak egy kicsit felpimpelve.
A kissé száraz krumplipürének ugyanis elég jól áll, ha egy kis olajon megpirított, felkockázott hagyma + kockázott bacon kombóval gazdagon megszórjuk. Ezt a keveréket szoktam leveles tészta párnácskákba csomagolni, tojással megkenni, és 20 perc alatt megsütni.
Valami saláta vagy egy kis tejfölös mártogató jól passzol hozzá.
Bár leveles tésztába töltve is csodás új életet kaphat, a maradék húsok nálunk általában valamilyen tortilla kombinációban végzik. Ha sima sült húsról van szó, akkor egy kis hagymás-paprikás ragut készítek belőle, valamilyen kész szósszal felütve (édes csiliszósz az örök aduászom, de pesztó vagy paradicsomszósz is simán mehet hozzá), és ezt pakolom bele a tortilla-lapokba valami friss zöldséggel, tejföllel és sajttal. Csomagolt ebédnek is ideális, sőt, ha két tortilla-lap közé pakolod a dolgokat, majd rápirítasz, akkor a sajt összetapasztja, és szeletekbe vágva még könnyebb szállítani.
Minden csoffadt zöldségből csodás szósz készülhet!
Nagyon fontos információ, hogy
penészes ételt nem szabad felhasználni, akkor sem, ha a láthatóan penészes részeket le tudjuk vágni, mert sajnos maradhatnak benne láthatatlan és kárt okozó penészrészecskék.
De a kicsit nedvességét, frissességét vesztett, száradásnak indult zöldségekkel, gyümölcsökkel kapcsolatban semmiféle ilyen szabály nincs.
Nézzétek ezeket a kis ráncos paradicsomokat – ugye, nektek sem jött meg a kedvetek, hogy egy jó kis szendvics mellé falatozzatok belőlük? Hát, nekem se, de kidobni sem fogom, mert pontosan tudom, mennyibe kerül a koktélparadicsom kilója. Így sültparadicsom-szósz lesz belőlük!
Ennek az ételnek az a titka, hogy kifejezetten lustáknak való: mindent be kell pakolni egy edénybe, megsüti és pürésíteni, esetleg egy hámozott paradicsomkonzervvel kiegészítve.
Ha van csoffadt hagymád, kicsit nyomi fokhagymád és félig elszáradt koriandered, akkor a szósz 100 százalékig maradékmentés lesz, pont, mint nálam. Az olívaolajjal mellett só, egy kis balzsamecet és nádcukor megy a zöldségekre, ezektől még finomabb lesz a szósz. Aztán fél óra sütés és pürésítés, majd üvegbe a megmentett zöldségekkel (és hűtőbe).
Persze teljesen friss zöldségekből is csodás, de még jobb új életet adni vele a „haldokló” finomságoknak. Nálunk ez a paradicsomszósz hetente készül, mert a tésztától a pizzán át a sültkrumplis mártogatásig tényleg mindenre jó. Néha a gyerekek „fordított” napot csinálnak, amikor ők főznek és takarítanak (haha), és olyankor jól jön, hogy ezt csak kiveszik, és mikrózzák a tészta mellé.
De más, már-már kidobandó kategóriába eső zöldségeket is megmenthetünk a sütés + pürésítés kombóval: brokkolit, karfiolt, paprikát, padlizsánt, répát, céklát. A brokkoliból és a karfiolból sütés után sajtos-tejszínes szószt készítek, és egyfajta extrás mac ’n’ cheesként tésztához keverem, majd újra kisütöm őket. A sajtos-tejszínes szósz valójában egy kis olajon pirított hagyma egy csomó tejszínnel és reszelt sajttal, majd némi tejjel és vajjal kiegészítve, ebbe forgatom a tésztát meg a sült zöldséget, és sütöm össze újabb adag sajttal megszórva, nagyjából tíz perc alatt.
A paprikából és a padlizsánból krémet készítek, ami mártogatni, vagy melegszendvicsbe ideális.
A padlizsánt sütőben sütés előtt egy grillfogóval mindig „megégetem” kicsit a gázláng fölött, mert tényleg más íze lesz tőle, ha a héja itt-ott megfeketedik a tűztől! Én mindkét zöldséghez szívesen teszek mascarponét, mert szerintem jól passzol, és szoktam bele aprított magvakat (a paprika mellé diót, a padlizsán mellé törökmogyorót) keverni, mert régen sok tévéműsortban hallottam, hogy a különböző textúrák fontosak (és amúgy tényleg jó lesz tőle, nem csak úgy mondják).
A haldokló répákból és céklákból sütés után meleg salátát szoktam készíteni, ami általában valamilyen magból, frissebb sajtból (feta, kecskesajt, gomolya) és esetleg gyümölcsből (ilyenkor télen körte, alma, gránátalma, mandarin, narancs) áll, kevés balzsamecet, cukor, só és olívaolaj keverékével leöntve.
Szottyadt gyümölcsből kvázilekvár vagy leves
Ha viszonylag nagy mennyiségű gyümölcs veszíti el a vonzó kinézetét, így már senkinek nincs kedve elfogyasztani nyersen, akkor pedig lekvárszerűséget csinálok belőle.
Felaprítom, egy kis nádcukorral és legalább 1 citrom levével felteszem a tűzhelyre, és mennyiségtől függően kábé fél óráig lassú tűzön főzöm. Almából, körtéből, banánból, kiviből (és persze bármilyen nyári gyümölcsből) csodás szósz lesz így.
Mi hús mellé is esszük, de joghurtra, zabkására, rizskochra annak is csodás, aki ennél konzervatívabban áll hozzá.
A másik tuti receptem Mautner Zsófi baracklevesén alapszik, és már nagyon sok gyümölccsel teszteltem. A lényeg az, hogy a gyümölcs felét cukros-vaníliás-citromos vízben felfőzzük, viszont a másik felét nyersen teszem bele, majd így pürésítem az egészet (levesbetétnek célszerű megtartani egy kis nyers, aprított gyümölcsöt). Nem szükséges, de egy kis tejszínnel vagy mascarponéval lehet még sűríteni.
Ti mit kezdtek a maradékokkal és szottyadt hozzávalókkal?
Tóth Flóra
A képek a szerző tulajdonában vannak