–

Nemrégiben írtam egy cikket (ITT olvashatod) a számikról, „Európa indiánjairól”. Az akkori kutakodásaim közben minduntalan találkoztam Jon Henrik nevével, és komolyan elkezdett érdekelni cseppet sem szokványos életútja.

Kolumbiai árvaházból számi faluba

A kolumbiai Caliban született, ám hamarosan árvaházba adták, ahonnan egy lappföldi család fogadta örökbe – így került Mittådalenbe, amely egyike az ötvenegy svédországi számi falunak. Az ottaniak hagyományosan rénszarvastartásból élnek, Jon Henrik pedig, ahogy nőtt, lassacskán maga is beletanult ebbe mesterségbe. Pontosan úgy teltek a napjai, mint bármelyik „született” száminak, mégsem érezhette igazán otthon mgát, mivel állandó atrocitások érték. Bár ma már a számik papíron teljes jogú állampolgárnak számítanak, a nem számi lakosság egy részében még mindig élnek a rossz beidegződések – az őslakosok több évszázados üldöztetése sajnos nem múlt el nyom nélkül.

Jon Henrik ráadásul sötétebb bőrével a számik közül is kilógott. Tulajdonképpen sehová sem tartozott.

Banda, drog, erőszak

Az előzmények fényében – nem túl meglepő módon – kamaszként rossz társaságba keveredett, amiért azonban nem a körülményeit, hanem saját magát hibáztatja. A bandatagság aztán magával hozta a drogozást éppúgy, mint az erőszakot, ahogy Jon Henrik fogalmaz, akkoriban „az öklével gondolkodott”.

„Nem törődtem sem a szabályokkal, sem a tetteim következményeivel. Bajkeverő voltam, de mindig megvédtem azokat, akikkel mások rosszul bántak” – nyilatkozta korábban.

Utólag persze nem büszke életének erre a szakaszára – de hamarosan véget értek a zaklatások és a bántalmazások is.

Elmerült a jojkák világában

Volt egy menedéke ezekben a zaklatott időkben: egyre inkább elmerült a tradicionális dalok, az úgynevezett jojkák misztikus világában, amely elválaszthatatlan része a számi kultúrának. A régi számik azt tartották, hogy a lelkük útra kelhet a sajátos hangképzésű dallamok révén. Jojkákkal idézték meg isteneiket és istennőieket – ekkor a szövegbe értelmetlen, ám hitük szerint különös erővel bíró szavakat is kevertek, mondván, hogy ezekre jobban felfigyelnek abban a másik dimenzióban. Jojkák révén tartották a kapcsolatot a természettel, üzentek elhunyt, vagy csak távol lévő szeretetteikkel. Ugyanakkor a jojkák egyfajta azonosítóként is szolgáltak: minden számi saját jojkát kapott születésekor, majd a felnőttkor elérésével egy másikat – ezzel vált a társadalom teljes jogú tagjává.

Jon Henrik istenáldotta tehetségnek bizonyult ebben a különös műfajban. Olyannyira, hogy Szilvia és Károly Gusztáv figyelmét is felkeltette, amikor a királyi pár jelenlétében énekelt egy funäsdaleni templomban. Tizenhat évesen pedig már kiadták az első albumát.

Daniel jojkája

Az áttörést a Talang Sverige svéd tehetségkutató (a Got Talent svéd verziója) hozta meg számára. Jon Henrik az anyukája által varrt számi népviseletben jelent meg a közönség és az ítészek előtt. Volt a megjelenésében valami jó értelemben vett provokáció, tekintve, hogy a számik öltözködése – mint minden más is, ami az életvitelükhöz kapcsolódott – hosszú időn keresztül afféle stigmának számított.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@music_everyday.world által megosztott bejegyzés

Mi mást is adott volna elő, mint egy jojkát, ami azonban korántsem volt „mindennapi”.

Szerzője hivatalosan Jon Henrik, ő azonban azt mondja, a dalt tragikusan fiatalon elveszített barátja, Daniel küldte neki odaátról. Azonnal levette a lábáról a közönséget és az ítészeket egyaránt, és végül övé lett az első hely is.

Legalább ekkora győzelemnek tekinthető azonban az, hogy Jon Henrik felléphetett a svéd nemzeti nap díszelőadásán, a rendezvénynek pedig azóta minden évben van számi előadója. Eltávozott barátjáról sem feledkezett meg: a nyertesnek járó pénzjutalomból létrehozott egy, a diabéteszben szenvedők életét megkönnyíteni hivatott alapítványt. Daniel ugyanis éppen e betegség egyik – fiatalokat sújtó – változata következtében hunyt el.

Sikerszéria és depresszió

A sikerszéria folytatódott. Jon Henrik háromszor is jól szerepelt a Melodifestivalenen, ami az Eurovíziós Dalfesztivál svédországi előszobája, bár a nemzetközi megmérettetésre végül nem jutott ki. Újabb és újabb szerzeményeivel örvendeztette meg a közönségét, de legalább ennyire szerették a személyiségéért is. Ő volt a „kedves jojkás fiú”. Csak kevesen tudták róla, hogy a depresszió, ami feltehetően gyermek- és fiatalkori traumáiban gyökerezik, rányomja a bélyegét a mindennapjaira. Volt, hogy teljességgel értelmetlennek érezte az életet, és még az öngyilkosság gondolata is felmerült benne, különösen Daniel halála után. Ugyanakkor, mint mesélte a már idézett interjúban, talán éppen a tőle kapott dal mentette meg.

Miután egyre kevésbé volt képes irányítani a gondolatait, belátta, hogy segítségre van szüksége. Maria Anderssonhoz, az Orange Day MC nevezetű motoros nő- és gyermekvédelmi szervezet alapítójához fordult. Andersson először nem is hitte, hogy valóban a híres énekes rejtőzik a név mögött.

Az üzenetváltást sok-sok beszélgetés követte – maga Andersson is megdöbbent, hogy Jon Henrik micsoda mélységeken járt meg.

Szerelem és szakítás

Jon Henrik sebei gyógyulni kezdtek, és négy éve a szerelem is rátalált a norvég Maret Nystad személyében. Úgy tűnt, teljes lett az élete, ahogy ő fogalmazott, végre nem egyedül kell húznia egy átkozottul hosszú szánt – ha elfogy az ereje, barátnőjére bizton számíthat. Maret akkor is kiállt mellette, amikor a Melodifestivalen harmadik elődöntőjében az énekest azzal vádolták, hogy a Norrsken (Északi fény) című dalát plagiztálta, mivel az Avicii zenéjére emlékeztet, de hasonlóságokat mutat az Axwell & Ingrosso Sun is Shining című slágerével is. Maga Jon Henrik egyébként saját bevallása szerint még csak nem is hallotta korábban ezeket a számokat.

Októberben megszületett a kislányuk is, ám a rajongókat sokkalta a hír, hogy – mint utóbb kiderült – a pár már a születése előtt egy hónappal szakított – erről a pletykákat megelőzendő maga Jon Henrik adott hírt a Facebook-oldalán. Mint írta, a kapcsolatukat minden igyekezetük ellenére sem tudták megmenteni – ennél jobban pedig nem is menne bele a témába. Ők is csak emberek, akik egy különösen nehéz időszakon vannak túl, de a maguk részéről továbbra is előretekintenek, és egymást tiszteletben igyekeznek jó apja és anyja lenni gyermeküknek.

Mindeközben az élet jó oldalát is meglátni: mindhárman egészségek, van fedél a fejük fölött és étel az asztalukon – manapság pedig ezek igenis nagy dolgok.

Jótékonyság és üzlet

A zene mellett sok minden mással is foglalkozik. Szívesen áll jó ügyek mellé. Amellett, hogy az Orange Day MC-t népszerűsíti, elvállalta az ugyancsak svéd, 2022 Initiative nevezetű természetvédelmi és emberi jogi szervezet nagyköveti posztját is, hogy még többet tehessen a számikért és általában a kisebbségekért.

Az üzleti életben is kipróbálta magát: a svédországi Hedében egy úgynevezett glampinget hozott létre (a glapming szó a glamour és a camping szavak összeolvadásából keletkezett, és lényegében luxuskempinget fed), ahol autentikus sátrak vannak, ám kényelmes bútorokkal és kandallóval felszerelve, és persze a szauna meg a jakuzzi sem hiányozhat.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Maria Andersson (@orangeday_maria) által megosztott bejegyzés

„Ha csak egy kis fényt látsz, indulj el felé”

Ugyancsak októberben jelent meg első könyve Månbarn – Min berättelse (Holdgyermekek – Az én történetem) címmel, aminek megírására egyébként Andersson bátorította. Nem volt könnyű ismét átélnie a történteket, ám bízott benne, hogy az ő története másoknak is segíthet feloldani a múltbeli sérüléseket, és új utat találni. A legfontosabb pedig az, hogy az ember szembe tudjon nézni önmagával. Hiszen ő sem volt bűnöző, csupán egy sérült fiatal, aki rendre rosszul döntött, ám az ezekkel kapcsolatos nehéz érzésiről igyekezett nem tudomást venni – éppen ezért került egyre lejjebb és lejjebb egy negatív spirálban.

„Ha csak egy kis fényt látsz, indulj el felé. Ne maradj a sötétben, mert ott a fény nem növekedhet” – tanácsolja.

„Remélem, a dalaim békét hoznak”

A könyv megjelenése előtti napokban olyannyira izgult, hogy legszívesebben megszökött volna, utóbb kiderült, feleslegesen, hiszen nagyon jól fogadták. Sőt, mint a WMN-nek elmondta, már a következőn gondolkodik. A járványhelyzet persze őt is érinti, ennek ellenére jól van:

„A Covid miatt nem tudok találkozni azokkal, akikkel szeretnék, de remélhetőleg ismét turnézhatok, ez a mostani időszak pedig nem lesz több emléknél. Viszont sokat vagyok a farmon a rénszarvasaimmal – ők mindig is nagyon közel álltak a szívemhez. Új zenéken is dolgozom a stúdióban, és az alapítványi dolgok mellett a glamping ügyeivel is foglalkozom. És persze remélem, hogy a dalaim békét hoznak az embereknek, számiknak és nem számiknak egyaránt.”

Mezei M. Katalin

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Képek forrása: Jon Henrik Fjällgren