–

Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz – Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz

Szkeptikus alkatom ellenére ezzel a könyvvel egész közeli barátságba kerültem, mert nem csupán praktikus, hanem valóban életszerű, emberközeli módon vet fel – mint ahogy a címből is kiderül – húsz alapkérdést, ráadásul nem sematizálva, az olvasót még jobban összezavarva válaszolja meg azokat különféle módokon.

A könyv maga egy hosszú, tapasztalatokkal és visszajelzésekkel teli munka egyik állomása, amelyet az ötéves Pszichoforyou Magazin két szerzője, Herendi Kata pszichológus és Szabó Eszter Judit újságíró összegzett. A magazin és a könyv alapgondolata is az, hogy a pszichológia bárki számára befogadható lehet, ha a beszéd tárgya a szakszavak, szakzsargonok szintjéről a laikus közönség napi szóhasználatához közelítve érint fontos, megkerülhetetlen témákat.

Ami a fenti kijelentéseim fényében külön szimpatikus, hogy a szerzőpáros határozottan nem kész megoldásokat akar kínálni, csupán lehetőséget teremt, hogy bárki a saját ritmusában és mélysége szerint tudjon dolgozni a húsz fő kérdésen, ami érinti a bizalmat, az érzéseket, a döntési képtelenséget, a határokat, játszmákat, az önbizalmat, az önsorsrontást, őszinteséget, szégyent, szenvedést, kapcsolatokat, megbocsátást és a változás, változtatás felé indulást. Ők maguk ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a megannyi, tapasztalaton alapuló válasz rengeteg segítséget nyújthat ugyan azoknak, akik őszintén dolgoznak a maguknak feltett kérdéseken és válaszaikon, de

egy könyv önmagában nem helyettesíti a terápiát, vagy a biztos kézzel irányított belső munkát. Viszont bizonyos elakadásokban segítséget nyújthat.

Arról már nem is beszélve, hogy a „nem vagyunk egyedül” érzés az első fontos lépése lehet annak, hogy valaki merjen segítséget kérni.

Helen Russell: Boldogságatlasz – A boldog élet titka Dániától Bhutánig

Hiába nem kifejezetten pszichológiai könyv, mégis számomra a legélvezetesebb olvasmányélményt nyújtotta a korán sötétedő, komor hangulatú, nyolckor bezárkózó városban: színes, szagos, ismeretterjesztő, szép és kedves könyv a világ harminc tökéletesen különböző fekvésű, mentalitású, gazdasági helyzetű országának boldogságmorzsáiból, apró receptjeiből.

Helen Russell (aki egyébként az angol Marie Claire szerkesztője volt, de dolgozott a Telegraphnak és a Guardiannek is) igazi bestseller íróvá vált az Egy év a világ legboldogabb országában – Hogyan éljünk dán módra című könyvével. Úgy tűnik, hogy erősen benne van a boldogság kutatásában, de annak nem a hamis illúzióját kergeti, hanem azokat a pontokat keresi, amik receptet adhatnak egy kevésbé stresszes, vidámabb létezéshez. Ebben pedig nem kis segítség megtalálni az egyes országok már-már génekbe kódolt kulcskifejezéseit, életérzését arra, amitől a görcsök, szorongások oldhatók, és amitől a mindennapi élet ott könnyebb, viccesebb, színesebb lehet. Azért is szuper ez, mert ily módon mindenféle lelki beállítottságú ember megtalálja a maga belső világának a kulcsszavát és receptjét. De ha mégsem,

az biztos, hogy nagyon jól fog szórakozni, és rácsodálkozhat a kis boldogságok láncolatának egyszerű, de hosszú távon működő hatására.

Nekem amúgy is a kedvenc országaim egyike Izland, ami talán nem a dolce vita életérzést hozza elő a képzeletünkben, az ott élők egyik kulcsszava mégis a Petta reddast (szetta reddaszt), avagy a „megoldódik”. A szerző nagyon találóan jegyzi meg erre, hogy ha az izlandiaknak sikerül derűlátónak maradniuk egy olyan helyen, ahol az év jelentős részében egy fridzsiderben élnek, akkor talán mi is képesek lehetünk némi optimizmusra. De olvassátok el, a többi népi jellegzetesség is ilyen vicces és felemelő!

Ichiro Kishimi – Fumitake Koga: Vállald ​fel bátran önmagad

Eskü, elsőre én is megrémültem a címtől, de nyugalom, ezt leszámítva nagyon is rendben van a könyv, ami egyszerre filozófiai és pszichológiai mű és nemcsak ebben rendhagyó, hanem formailag is. A már négy és fél millió példányban eladott japán sikerkönyv nagyon könnyen fogyasztható, ám utólag hosszú ideig lehet emésztgetni. Nagyszerű alapötlet, hogy a két szerző úgy vezeti be az olvasót Alfred Adler pszichológiai és filozófiai elveibe, hogy egy kitalált filozófus és egy fiatalember öt napon át tartó beszélgetését olvashatjuk végig. Ezalatt a kérdéseket feltevő, és a válaszokkal vitatkozó fiatalember tulajdonképpen elér egyfajta tisztánlátáshoz, vagy éppen megvilágosodáshoz. Önmagában vitatható felvetés, hogy Adler egyáltalán tagadja-e a trauma létezését – mivel képesnek tart minden embert a változásra, a boldogságra és azt tulajdonképpen a bátorságától teszi függővé.

A bátorság pedig nem más, mint maga a szembenézés a múlttal, jelennel, jövővel, és önmagunk vállalása. Véleménye szerint nem az a lényeg, hogy milyen terheket cipelünk magunkkal, hanem hogy ezekkel aztán mit kezdünk.

Ehhez pedig egyszerre kell az elme és a test harmóniája, edzésben tartása és még annyi más, ami ebből az ötnapos beszélgetésből kibomlik. Szerzőink a filozófus szócsöveként hisznek abban, hogy a boldogság valóban csak rajtunk múlik… Tegyünk egy próbát! Ha mást nem, annyit elérhetünk, hogy már a könyv olvasása közben némi élvezethez jutunk.

Katty Kay – Claire Shipman: Az önbizalom kódja nőknek – A magabiztosság tudománya és művészete

Nyugodtan lehet velem vitázni, de egyik vesszőparipám, hogy Magyarországon a férfiak jóval több önbizalommal vannak megáldva, mint a nők, noha ezt a teljesítményük nem feltétlenül indokolja. Legalábbis vannak férfiak, akik már a legkisebb eredménytől is büszkén képesek kihúzni magukat, veregetni a saját vállukat, míg temérdek kiváló nő önbizalomhiánya egészen döbbenetes méreteket ölt. A szóban forgó könyv szerint azonban ez a jelenség nem csak hazánkban figyelhető meg.

Katty Kay és Claire Shipman újságírók az önbizalom génje után kutattak, miközben együttműködtek számos pszichológussal, és együttesen arra jutottak, hogy az önbizalomhiány az eltérő agyműködésben gyökerezik.

A felfedezés olyannyira revelatív, hogy már egy másik könyvet is írtak belőle, amit minden kamasz lány kezébe kéne adni – ennek egy egész cikket szenteltünk korábban (mindenképp olvassátok el!) –, ezzel már idejében segítve őket.

A felnőtt nőknek szóló kiadvány annyiban különbözik ettől, hogy tudományosabban fogalmaz, ami nem feltétlenül teszi könnyebben fogyaszthatóvá. Mert valljuk be, attól nem lesz nagyobb az önbizalmunk, hogy megtudjuk, mely gének és neurontranszmitterek okozhatják az elakadásokat. Ugyanakkor a mű jelentősebb része tényleg jól használható a gyökerek feltérképezésére, a károk tisztázására, és arra is, hogy egyszerűen képesek legyünk elmozdulni a holtpontról – majd kezdjünk el cselekedni, kockázatot vállalni és csinálni, csinálni, amíg le nem szarjuk, mások mit gondolnak, és úgy nem érezzük, hogy közel kerültünk önmagunkhoz. Hosszú meló, nagy meló, de itt minden kis lépés aranyat érhet.

Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon! – 99 egyszerű módszer, hogyan uraljuk rejtett erőforrásainkat

Ha egy százfős teremben arra kérnénk a hallgatóságot, hogy tegye fel a kezét, aki nem szorong, akkor minden bizonnyal csak pár embert találnánk, akik ölbe tett kézzel ülne tovább, és úgy érezné, nincs megszólítva. De jó nekik!

A szorongás és annak utódtünetei azonban ma már népbetegségnek számítanak, ezért minden tanács és segítség jól jöhet az oldására.

Főleg, ha olyan szellemes, motiváló férfitól származik, aki nem sajnálta az energiát, hogy a saját gyakorlatát orvosilag is alátámasztott módon dolgozza fel.


 

Julian Brass őszintén ír arról az időszakáról, amikor a stressz, a depresszió és az érzelmei fogságában vergődött, majd elkezdte a gyakorlatait, azaz a könyvben leírt módszereket tudatosan beépíteni az életébe. Vagy ahogy ő mondja: elkezdte kizsigerelni a szorongásában rejlő erőt, és mostanra jól menő média- és üzleti tanácsadó lett, és megannyi sportoló, jógi, spirituális vezető, orvos ajánlja a műveit. És bár ettől nem kell hasra esni, de tény, hogy a könyve jó néhány hasznos, rövid, de velős tanácsot és módszert tartalmaz az étkezési szokásoktól kezdve a naplóíráson, a telefonhasználaton, az időbeosztáson és a „nemet mondás” gyakorlatán át a tévézési szokások teljes megváltoztatásáig. Ugyanakkor számomra vannak benne nevetségesnek tűnő fejezetek is, mint például, hogy legyen szerencsetalizmánunk… Hát, nem tudom. Mindenesetre a könyv kifejezetten használható: néha elő lehet kapni egy-egy fejezet erejéig, haladni a saját tempónk szerint, és benne foglaltatik a legfontosabb tanítás is, mely szerint a 99 szorongásoldó módszer egyike az olvasás…

Tehát olvassatok, tanuljatok, fejlődjetek, kapcsoljatok ki, és várjuk együtt az igazi és lelki tavaszunkat, megújulásunkat. Az utóbbiért ráadásul még tehetünk is!

Marossy Kriszta