„Ha egyszer megcsináltad a legnagyobb dobást, utána mindenki azt követeli majd” – SJP 55

–

Az amerikai Vogue 73 kérdés egy hírességhez sorozatában 2014-ben Sarah Jessica Parker volt a soros, aki beengedte New York-i lakásába a koncepció szerint a kamerában sosem látható riportert, aki feltette villámkérdéseit, amíg valamelyest körbepásztázták a miliőt. 

Parker ebben a videóban elmondja, hogy tizenhárom éve él abban a lakásban (adj hozzá még hatot, ha azóta nem költözött el), kedvenc évszaka az ősz, legjobban sétálni szeret imádott városában, és a kedvenc filmje az Ilyenek voltunk Robert Redforddal és Barbra Streisanddal. 

El se akarta játszani

A Szex és New York összes részét szinte kívülről fújom, de talán azoknak is beugrik az a epizód, akik nem ezen a sorozaton szocializálódtak, amelyikben épp az Ilyenek voltunk emblematikus betétdalát kezdi el énekelni a Parker által alakított Bradshaw egy szerelmet megfejtős jelenetben. A szám címe is ugyanez, The Way We Were... és amikor a két barátnője, Miranda és Charlotte is becsatlakozik a kórusba, addig Samantha kínos pillantásokat vet oldalra, hiszen az ő karaktere nem bírta a romantikát. 

Amikor Sarah Jessica Parker a Vogue videójában körbevezeti a riportert a csodálatosan eklektikus, pazar ízléssel berendezett lakásában, nem tudok elvonatkoztatni attól a szereptől, ami örökre összeforrt vele. Parker ízig-vérig tősgyökeres New York-i, de egyébként kedvenc országa Görögország, és szívesen elutazna Vietnámba is (legalábbis az interjú szerint.)

Hogy SJP-ről nem tudták leválasztani a nézők a bonyodalmas szerelmi ügyeiről elhíresült, jó körülmények között élő, divat- és cipőmániás karaktert, azt már sok helyen megírták. Maga a színésznő is erőteljesen küzdött ezzel, pláne úgy, hogy először a szerepet sem akarta igazán eljátszani. Később arról is hírhedtté vált a sorozat, hogy Parker és a másik fő karaktert, Samantha Jonest alakító színésznő, Kim Cattrall az életben sosem voltak jóban, sőt. Valójában rühellték egymást. (Ennek Kim Cattrall az utóbbi években nem egyszer keményen hangot is adott.)

A kétezres évek sikersorozatát joggal nevezték úttörőnek, ma már azonban rengeteg kérdést felvet, és a sztori is millió helyen billeg.

A mai napig kérdés számomra, hogy négy ennyire különböző nő hogyan volt képes barátkozni. Ahogyan az is, miként tartotta el magát, mondhatni, luxuskörülmények között Carrie a heti egy cikkből? Persze aztán már írt könyveket is, az egy kicsit jobban magyarázza a helyzetét, de a valóságtól, legalábbis az általános valóságtól, igencsak messze volt még így is. 

Carrie nélkül soha

Akárhogy is, Sarah Jessica Parkert nem lehet Carrie nélkül említeni, és hiába játszott később kasszasikernek szánt, de valójában felejthető mozikban, Bradshaw karaktere örökre összeforrt a nevével. Pedig azóta is serényen forgat. Csakhogy…

A Hová lettek Morganék? című filmben Hugh Granttel inkább kínos, a Csak tudnám hogy csinálta címűben pedig semmilyen, vagyis olyan gyorsan felejtem el azt az alakítást, mintha soha meg sem történt volna.

A Szex és New Yorkot is gyártó HBO évekkel később otthont adott a Válás című több évados sorozatnak is, amit olyan valóságosra akartak csinálni, olyannyira el akartak rugaszkodni a mindenki által ismert, népszerű elődtől, hogy leginkább komor, idegesítő és unalmas lett. 

Parker ebben egy olyan középosztálybeli nőt (újfent, nofene) alakít, aki megunja a házasságát, egy életközepi válságban találja magát, amely több évadon keresztül tart, szerintem túlságosan hosszúra nyújtva, és annyira életszagúra akarták az egészet, annyira erőlködtek közben, hogy leginkább egy izzadságszagú valami lett belőle, cseppet sem szórakoztató. 

A Válás, bár hatalmas dobásnak szánták – nem lett az.

Sőt, inkább fájdalmas nézni, ahogy Sarah Jessica megint tűsarkakon lépked, jól öltözött, valódi, városi nő, és még mindig a szerelmi életén vekeng. Mintha nem lehetne más karaktert kihozni belőle, csak azt, amit huszonöt évvel ezelőtt elvállalt, és briliáns módon sikerre vitt. 

Az Anyám nyakán című vígjátékban, amiben Matthew McConaughey-val játszik, viszont üdítő jelenség, még akkor is, ha a film igazi limonádé. Én szeretem újra meg újra megnézni időnként. (Mondjuk, nézzétek el nekem, de amúgy is rajongok az ilyen típusú filmekért.) 

A Szex és New Yorkból még két óriási, gigamega kasszasiker egész estés mozifilmet is legyártottak, de bármennyire imádtam a sorozatot, a két blockbuster (a második rész legalábbis biztosan) legalább annyira giccses lett, mint amennyire sokat kaszáltak vele a készítők. 

Diorban, az arab bazárban meglátni korábbi életed szerelmét, akit végül nem választottál, humuszt kenegetni a karod alsó felére, mert klimaxolsz, befosni a joghurttól, mert csúcsra járattad jó dógodba a biokajálást, nem vicces.

De semennyire. És lássuk be, Mr. Big miatt szenvedni tíz éven keresztül… tíz még gombócból is sok. 

Emancipáció és New York

Sarah Jessica Parker remek színésznő, a hat évadon keresztül futó HBO-sorozatban popkulturális igazodási ponttá vált Carrie Bradshaw szerepével.

Sőt, formabontónak számított a szexről, pasizásról, divatról való kommunikációban szerte a világban, és bármennyire tűnjön olykor az egész fehér, gazdag nők hülye problémázásának, a sorozat az emancipáció egyik fontos előrelendítője volt. 

Carrie Bradshaw örök, bármi történjék is. És talán épp ez az örökérvényűség nem engedi meg SJP-nek, hogy nélküle értelmezzék a munkásságát. 

Végül is, mit tudunk most róla: cipőkollekciót dobott piacra, évtizedek óta Manhattanben él, mindig roppant stílusos, ha megjelenik valahol, igazi divatikon. Huszonhárom éve Matthew Broderick a férje, három gyereket nevelnek, és köszöni szépen, sose kért a botrányokból, a hisztériából – legalábbis a nagy plénum előtt nem volt erre példa. 

A mi SJP-nk, az örök ikon, a Manolo Blahnik népszerűsítője és a bloggeri, írói melót álommunkává tevő karakter megformálója ma ötvenöt éves. Ha soha többé nem játszik semmi fontosat vagy maradandót, már akkor is megtette, amit megkövetelt a haza. 

Isten éltesse, amíg csak lehet!

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Getty Images/James Devaney/GC Images