–

„Oké, Zoomer! Hallom, csöpög a csapod, és kiégett az izzó a nappaliban. Eljöjjek, megcsináljam? Persze, tudom, van róla YouTube-videó. Azért, ha fél év múlva is csöpög, és még akkor sem világít a lámpa, majd szólj nyugodtan. Addig is vigyázz magadra, öltözz rétegesen, sapka, sál!”

Valami ilyesmi lehet a boomerek válasza az „oké, boomer”-ezésre.

Kicsit sértett, kicsit megtört, de alapvetően támogató, és mindenképpen óvó. Hogy mi van a boomerek fejében, milyen gondolatok maradnak ki ebből a válaszból, az nehezebb kérdés. És ennek csak egyik oka, hogy az „oké, boomer” annyira frappánsan lekezelő, hogy nehéz vele vitába szállni. A másik ok az, hogy szokás szerint félrementek a dolgok kicsit az alatt az egy másodperc alatt, amíg az „oké, boomer” átszelte az óceánt.

A boomerek boomerezése az óceánon túl alapvetően X generációs toposz. E nemzedék tagjai vannak a leginkább megsértődve a szüleikre, mert azok magukra hagyták őket, dolgoztak, karriert építettek, letarolták előttük a piacokat, és a mai napig ők ülnek a gazdaság és politika csúcsvezetői pozícióiban.

Ez volt a vád eredetileg, ebből építkezik a boomerezés, amit az X generációsok sunnyogva művelnek. Még a frappáns megfogalmazást sem ők, hanem a Z generációsok találták ki helyettük! 

Csakhogy az X-es versus boomer kép csalóka

A bigtech cégek vezetői X-esek, a startup kultúra hősei pedig még fiatalabbak. Nem túl hiteles ebből a pozícióból azt mondani, hogy a boomerek leuralták a világot. Persze, Donald Trump boomer. De elég nehéz lenne alátámasztani azt a gondolatmenetet, hogy a boomerek irányítják a világot, és az ő kezükben összpontosul a politikai és gazdasági hatalom. Ezért van az, hogy az „oké, boomer” jelentése gyorsan kitágult, és ma már egyértelműen az ötvenévesekre is vonatkozik. Akik pedig fújják, azok biztos nem az X-esek, hanem zömmel a harminc-harmincöt év alatti Y generációsok és a felnőttkorba lépett Z-sek.

Még inkább így van ez Magyarországon, ahol az X-esek a rendszerváltás után gyorsan és hatékonyan foglaltak el erős gazdasági és politikai pozíciókat, a baby boomerek pedig elég gyorsan kiszorultak a gazdaság vezető pozícióiból, és ma csak nagyon kevesen állnak vállalati hierarchiák vezető posztjain, akkor is leginkább a saját cégeikben, és az utódlásuk megoldásán gondolkoznak.

A tipikus magyar boomer nyugdíjban van

Vagy a nyugdíjazását várja, és nem az élet császára, akinek az „oké, boomer” szószólói látják. A magyar „oké, boomerezés” ezért  inkább az ötven körülieket célozza meg, ez egyértelműen kirajzolódik az eddig megjelent írásokból (köztük például Dragomán György remek írásából is).

Az „oké, boomer”-ezés, mint majd minden aforizma, pontatlan, általánosító, és ekként igazságtalan is egyben.

A Z és az Y generációsok, egyszóval a fiatalok, nagyon is sokat köszönhetnek a baby boomer nemzedéknek. Ennek tagjai voltak ugyanis az elsők a történelemben, akik úgy lázadtak a szüleik ellen, hogy merték nem átadni a gyerekeiknek azt, amit a szüleiktől kaptak. Ők magázták a szüleiket, de ezt nem követelték meg a gyereküktől. Nem verték őket (többségük legalábbis), miközben ők kaptak eleget.

Persze igaz, amit a szemükre vetnek. Például hogy kulcsos gyerekként hagyták magukra az X-eseket, de ne tegyünk úgy, mintha ennek csak hátrányai lettek volna. Hiszen adták mellé a választás szabadságát is, nem volt többé kötelező továbbvinni a szülői pályát, átvenni a családi gazdaságot vagy az orvosi praxist.

Az X-es előtt megnyílt a világ

És ő pontosan ezt a nyitottságot adta át a gyerekeinek, a mai Z-seknek, akik olyan mókásan tudják mondani a felmenőiknek, hogy „oké, boomer”.  

A magyar boomer ráadásul nem is állította lehetetlen elvárások elé a gyerekét. Nem azzal dobta a mély vízbe, hogy „You can do it!”, hanem csak azzal, hogy „ne lógj ki a sorból”, „ne szólj szám, nem fáj fejem”, vagy „meglesz még ennek a böjtje”.

Mennyi félelem, féltés és óvakodás, és ezzel együtt mennyi felmentés szorul ezekbe a mondatokba. És az X generációs ezt is továbbadja a gyerekének. Tudjuk, tanárok a megmondhatói, hogy a Z-s gyerek nem lehet hibás az iskolában: a hiba csak a tanárban vagy az elkanászodott osztálytársakban lehet.

A nagyban „oké, boomer”-ező Z-s életének egész kényelme, bélelt buborékjellege, a mamahotel és az anyataxi, mind-mind a boomerek lázadásának folyománya.

És a boomer nem is vár sokat ezért cserébe

Csak egyék meg jóízűen, amit főzött, és adjanak neki feladatot az unokája körül.

A boomer nem vendégségbe jön hozzánk, hanem dolgozni jár oda. A kaját ő hozza, de mos, vasal, takarít is, a papa megmetszi a fákat, és visszaeszkábálja a letört mosdókagylót. Persze, közben aggódik egy sort, hogy mi mindennek nem lesz itt jó vége, megfázik így az a szegény gyerek, de ennyit azért „oké, boomer”-ezés nélkül is bőven el lehet viselni.

Végül pedig szögezzük le gyorsan, nem a magyar boomer repüli körbe évente a földet, és nem is ő volt az, aki telepöfögte kipufogógázzal. A magyar boomer jó eséllyel olyan családot vitt, amiben egy autó volt, és nem hozta-vitte a gyerekét az iskolába, elmentek azok maguktól is gyalog vagy busszal. Nem ő zabálja hét pofára a marhasteaket, nem ő ette ki a halat a tengerekből, és élete jelentős részében papírban vitte haza a boltból a szeletelt párizsit. Ettől még igaz, hogy elégette az avart, sőt a papírt is a cserépkályhában. Nem gyűjtötte szelektíven a hulladékot, az utolsó kocsija meg dízel, de amikor vette, még vajmi keveset lehetett tudni ezeknek a kétségkívül környezetszennyező cselekedeteknek a káros hatásairól.

Politikusokon számonkérni a klímaváltozás ellen meg nem tett lépéseket teljesen helyénvaló, de a boomereket felelőssé tenni hazánkban azért, ahogy éltek, szerintem nem vallana erős igazságérzetre.

Steigervald Krisztián

generációkutató

Kiemelt képünk illusztráció! (Forrás: Getty Images)