–

Szabad

A szó átvitt és legszorosabb értelmében. Ez lenne az alapja mindennek. Fontos kihangsúlyozni, hogy a szabadság nem egyenlő és nem összekeverendő a szabadossággal. Mit értek szabadságon?

Először is az iskolának önálló, szuverén intézménynek kellene lennie, saját jogkörrel, saját döntésekkel, saját felelős gazdálkodással. Mert ma sajnos ez nem így van.

Ma tankerület van, aminek a vezetője a „legfőbb úr”. Hol jobb, hol rosszabb ez a helyzet, de igazán jó talán sehol nincs. Mindenképp visszaadnám az iskolák szabadságát. Ahol a döntés szabadsága mellett szabad eltérni a tananyagtól, szabad változatosan, színes módszerekkel tanítani.

Szabad kreatívnak, egyedinek lenni, és szabad kilógni a sorból. Sőt, ahol igazán nincs is sor, amihez igazodni kellene. Ebben az iskolában a diákok is szabadok: szabadon játszhatnak, szabadon gondolkodhatnak, nyugodtan és szabadon véleményt alkothatnak bármiről, ami foglalkoztatja őket.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lennének szabályok, keretek, korlátok, ezekre igenis szükség van. De ne az legyen a gyerekek érzése, hogy az iskola egy „gyermekmegőrző börtön”, ahol néma csendben kell lenni. Ezzel persze nem azt mondom, hogy mindenhol így van, hanem csak azt, hogy van, ahol igen.

Nyugodt

Igen, a sikeres tanuláshoz fontos a nyugodt környezet. Ahol a diák, a tanár és a szülő is nyugodt. A diáknak nem kell félnie a számonkéréstől, a nyomáskényszertől. A szülőnek nem kell félnie a hatalmaskodó tanároktól és az óriási elvárásoktól. A tanárnak nem kell félnie a folyamatos ellenőrzéstől, a szülők nem kérhetik számon a módszertant, és attól sem kell félni, hogy az iskolát bezárás fenyegeti.

A minden esztelen parancsot végrehajtó és mindent kiszolgáló vezetőktől sem kell tartani. Mert a félelem korlátoz, gátakat épít, frusztrációt okoz. Mindenkiben megöli a kreativitást.

Az ilyen környezet mindenkire kihat, és mindenkit gátol, aki benne van. Nagyon szívesen és teljes szívből írnám ide is, hogy ilyen sincs, de sajnos nem tudom leírni. Mert nem is kevés ilyen helyet ismerek.

Színes

Az ideális iskola kívül-belül színes. Ahhoz, hogy a gyerekek és a felnőttek jól érezzék magukat, fontos, hogy milyen a környezet. Ha kopott padokban, elszürkült falak között kell ülniük a gyerekeknek, az eléggé demotiváló. Minden teremnek színesnek kellene lennie, a falon figuráknak, mintáknak kellene sorakozniuk, amiket a gyerekek választanak ki, esetleg ők is részt vesznek a létrehozásukban. Sok ilyen van persze, de majdnem mindenhol szülői összefogásból, szülői-tanári anyagi ráfordítás segítségével valósul meg.

A bútorok is legyenek variálhatók, változatosak!

Legyen pihenősarok babzsák fotelokkal, mintás asztalokkal, játékokkal (pingpong, biliárd stb.), ahol a szünetekben lehet játszani, elheveredni, pihenni, beszélgetni. Mert erre is szükség van.

Ha egy szürke folyosón kell állni, akkor még tovább romlik a hangulat.

Az iskolában dolgozók is legyenek színes tanáregyéniségek, akik motiváltak, kreatívak, és szeretik a gyerekeket. Az általam elképzelt ideális iskolában a diákok vallási, származási, kulturális sokszínűsége is segíti a fejlődést, a haladást, az elfogadást és az együttműködést.

A jó iskola egyéni, elfogadó, befogadó, együttműködő, kreatív, változatos, igényes, multikulturális, vidám, izgalmas, heterogén, differenciáló, humoros, szeretetteljes, barátságos, inspiráló… és még sok minden, ami jó.

És hogy ez kin múlik? Hát, sok esetben rajtunk: tanárokon, szülőkön, diákokon. Mert ha megfogalmazzuk, hogy mit szeretnénk, és teszünk érte, akkor olyan is lesz. Persze, ha sokan kérjük, akarjuk, együtt, közösen… akkor talán van remény arra, hogy egyszer mindez meg is valósul.

Balatoni József