–

Tizenöt év házasság, aztán válás. Ahogy az általában lenni szokott.

A kapcsolatunk már évekkel korábban megromlott, de azért egy darabig még próbálkoztunk. Ebben az időszakban igazából már semmilyen szinten nem lehetett boldogságról beszélni. Az intim együttléteink nullára csökkentek, amitől én borzalmasan szenvedtem. Álmaimban folyton megjelent a vágy, hogy együtt akarok lenni valakivel, érezni a gyengédséget, az odaadást.

Lassan, de biztosan haladtunk a végpont felé, amikor szembe kellett néznünk a valósággal, hogy tulajdonképpen mi már nem vagyunk férj és feleség.

Írásos igazolásunk volt még róla ugyan, de ez minden. Egy papír, ami elvesztette a jelentőségét. A történetünk eddig eléggé mindennapi.

Új életem kezdetén elég hamar nyilvánvaló lett számomra, hogy nagyon hiányzik az intimitás, miközben világosan láttam azt is, hogy munka mellett, egyedül a két gyerekkel, semmi szabadidővel esélyem sincs egy valódi párkapcsolatra. Azt is be kellett ismernem, hogy nem is voltam/vagyok motivált szokványos párkapcsolatra. Viszont be kell látnom, hogy körülbelül ugyanennyire nem valók nekem az egyéjszakás kalandok. Egyszerűen nem vagyok az a lelki alkat.

Így feltettem magamnak a kérdést: akkor most hogyan tovább?

Bejelentkeztem egy partnerkereső platformra, és vadul nekifogtam online ismerkedni. Először csak nagyon óvatosan, jól megválogatva, kinek válaszolok, majd egyre bátrabban.

Pár hónap alatt sok férfit megismertem, akikkel több-kevesebb ideig írogattunk egymásnak, esetleg eljutottunk az első találkozóig – de legkésőbb itt véget ért a történet.

Épp egy ilyen csalódott találkozó után írt rám egy nálam kilenc évvel fiatalabb, szimpatikus fiatalember. Pont elvált, egyedül él, próbálja újra felépíteni az életét. Tisztelettudóan és őszintén érdeklődött, hogy szóba jöhet-e nálam egy barátság extrákkal típusú kapcsolat.

Mivel épp dühös és csalódott voltam, úgy éreztem, nincs veszítenivalóm, ezért azonnal igennel válaszoltam. Ezután még kicseréltünk pár fontosnak tűnő információt, és rövid úton eldöntöttük, hogy még aznap találkozunk. 

Ekkorra én már alaposan beparáztam. A válás miatt megtépázott önbizalmam, a pár kiló feleslegem, a kilenc év korkülönbség iszonyú ijesztőnek tűnt, és már majdnem biztos voltam benne, hogy amint meglát, elnézést kérve fordít hátat nekem. Azért összeszedtem magam. Ha már megígérem, hát odamegyek. Ám még útközben is azon morfondíroztam, hogy visszafordulok.

Ötven percet késtem. Megvárt.

A fotó alapján azonnal ráismertem, és szinte nem akartam hinni a szememnek: egy jóképű, magas, izmos fiatalember állt előttem. Olyasvalaki, akiről nem is álmodtam. Odamentem hozzá, és szerencsére – szintén fotó alapján – ő is azonnal rám ismert. Szinte az első percben ledőltek bennem a falak, és átadtam magam az ismerkedés izgalmának. Rengeteg közös témát találtunk, és megállapítottuk, hogy az életútjaink bizonyos pontokon nagyon hasonlóan alakultak. Egy kellemes séta és beszélgetés után leültünk egy padra, és giccses módon, ahogy az ilyenkor lenni szokott, óvatosan, majd egyre szenvedélyesebben megcsókolt.

Ez volt az a pillanat, amikor teljesen elgyengültem. Nagyon rég nem csókolt így senki, finoman, játékosan, majd egyre nagyobb szenvedéllyel. Éreztem, hogy elvesztem. Hogy pontosan rá van szükségem. Ő is valami hasonlót gondolhatott, mert a csók újra és újra megismétlődött, egyre hosszabban. Órákig élveztük egymás társaságát, beszélgettünk, csókolóztunk, majd abban maradtunk, hogy másnap ismét találkozunk.

Nem volt kérdés, mi lesz a program: teljesen világos volt, hogy kívánjuk egymást, és akkora az összhang közöttünk, hogy ebből valami nagyon jó dolog fog kisülni.

Izgatottan vártam a holnapot, vágytam rá, de ismét rám tört a bizonytalanság. Bizonytalan voltam magamban, kételkedni kezdtem benne, hogy okos dolog-e egy ilyen történetbe belemenni. Én, a lelkiismeretes, szigorú szabályok szerint élő nő, micsoda felelőtlenségre készülök. Másrészt mindennél jobban vágytam a kalandra, a szeretettnek lenni érzésére, ha csak percekre is…  Végül ismét meggyőztem magam. Ugyan, mit veszíthetek?

Több év absztinencia után csodálatos szexben volt részem. A fellegekben jártam. Ismét nem volt kérdés, hogy újra találkozunk.

Ez az egész pedig így megy három hete. Csodálatos órákat töltünk együtt, teljesen egymásra hangolódva. Gyönyörű vele a szex. És nem csak a szex. Megbeszélünk nagyon sok dolgot. Ha problémám van, ő mindig itt van nekem. Meghallgat, őszinte véleményt mond. Tisztelettudó, előzékeny, okos, kedves férfi. Mindent összegezve: fantasztikus barát, csodás szerető.

És én alig hiszem el, hogy ez velem történik meg. Olyan, mint egy álom. Úszom a boldogságban.

A környezetem, a barátaim egyértelműen jelezték: feltűnt nekik, hogy boldog vagyok. Hogy szárnyalok. A gyerekeim is sejtenek valamit, hiszen anya sokkal többször jókedvű, gondtalan, és néha két-három órára is elmegy egyedül, ami azelőtt soha nem történt meg. Nyilván nem avatom be őket a részletekbe, ezt most még akkor sem tenném, ha „normális” párkapcsolatom lenne.

A történetemnek természetesen B oldala is van. Titokban kell tartanom. A nyilvánosság előtt egyszerűen csak barátok vagyunk. Nincsenek kötelezettségeink egymás iránt. Bármelyikünk bármikor kiléphet ebből a történetből. (Egy hagyományos párkapcsolatból amúgy nem?) Sőt, bármelyikünknek lehet mással is kapcsolata. (És ez sem fordul elő egy párkapcsolatban soha?)

Azt is megbeszéltük, hogy őszinték vagyunk, leszünk egymáshoz.  A bónusz, a testi kapcsolat, amit kötelezettség nélkül, kedvünk szerint alakítunk, óriási kincs mindkettőnknek.

Én most boldog vagyok. Olyan boldog, amilyen már régóta nem voltam.

Persze vannak pillanatok, amikor rám tör a kétség, és azt gondolom: ez egyszer még nagyon fog fájni!

De megfogadtam magamnak, nem engedem, hogy a félelmeim, az életről alkotott hiedelmeim elrontsák életem egyik legszebb kalandját. Nem tervezgetek. Igyekszem hálás lenni, és élvezni minden együtt töltött pillanatot.

Három hete ismerjük egymást, most éppen a hétvégét szervezzük, hogy két napot zavartalanul egymással tölthessünk. Hogy annyiszor szeressük egymást egy nap, ahányszor csak akarjuk. Sétáljunk, beszélgessünk.

Élvezzük ezt a csodás barátságot minden extrájával együtt!

Heni