Kalandozásaink a beauty bloggerek világában – Anna és Lilla szépségnaplója
Támogatott tartalom
Mi történik egy beauty workshopon, ahol összeeresztenek egy rakás beauty bloggert? Megnéztük, leteszteltük, megírtuk. Szőcs Lilla és Kerepeczki Anna szépségkalandjai következnek.
A dm meghívására ellátogattam negyedik Beauty workshopjukra a WMN képszerkesztőjével, Annával. Ő volt az én Samum, itt, a középföldei beautyuniverzumban, annyi különbséggel, hogy itt nem az volt a végcél, hogy elpusztítsuk az Egy gyűrűt. Ellenkezőleg, itt teljes béke és nyugalom honolt, minden volt itt, ami az úgynevezett „bűntudatmentes csajos ellazuláshoz” szükséges: kézműves kozmetikumok és a legújabb beauty trendek, falatozás, kerámiázás, vegán kencézés állatkísérletektől mentes etikus kozmetikumokkal.
Egyes-egyedül az volt a feladatunk, hogy ismerkedjünk, és élvezzük az estét. (Na, kösz szépen, könnyű azt mondani!) Én személy szerint úgy estem be, hogy az előtte való órában szakadt le az ég, rongyossá áztam, és mindenki pingelt S. O. S. feladatokkal. Ahogy az lenni szokott.
Akárhogy is, ha itt nem lazulok el, akkor sehol. A hely és a téma teljesen adott volt a teljes belső békéhez: minden csupa csecse és csillogás volt, cickafark-, kakukkfű- és mentaillat lengte körbe a helyet.
Kettőt pislogtam, és Anna máris a nyakába kapott: szárítkozz meg, igyunk, együnk, aztán előre, indulás kerámiázni!
Hát lehet ilyen bájos felütésre nemet mondani? Aligha.
Na, de hogy is néz ki egy úgynevezett beauty workshop?
A regisztráció után kaptunk egy kis pecsétgyűjtő füzetet, amibe pontokat kellett gyűjteni: minden egyes teljesített kihívás után kaptunk egy pecsétet és a teljesített feladatért járó ajándékot.
Egy jó WMN előbb eszik és utána dolgozik, úgyhogy először is beolvadtunk a bárpult melletti kis állóasztalok közönségébe. Nem is tudtuk, hogy micsoda veszélyes kalandok leselkednek ránk. Egy kedves glutén- és laktózérzékeny vendég vacillált, hogy mit ehet és mit nem. Úgyhogy feláldoztam magam, és készségesen előkóstoltam minden egyes fogást, és elmondtam, milyen alapanyagok vannak benne. Na, ki a király? Micsoda szuperképesség, mi?! Volt értelme éveken át ennyit habzsolni. Ezek a szuperképességek pedig az est során csak gyarapodtak. (Például immár meg tudom különböztetni a különböző fűszerek illatát, és be tudom azonosítani, hogy mi melyik növényből ered, na ezt kapjátok ki!)
A helyszínen minden teremben egy-egy feladatot kellett teljesítenünk, mindenhol valami új tudással gazdagodtunk. Kerámiáztunk, szappant készítettünk, immunerősítő smoothie-kkal, teafűkeverékekkel ismerkedtünk, megtudtuk, melyik mire jó, és mi minden készülhet belőle. Még influenszer-lábnyomokból is megtanultunk olvasni (muhaha). Nem, nem, dehogyis. Anna, mondjuk, annyira ismer minden egyes beauty bloggert, hogy végignarrálta az utat, hogy például kit láthatunk a fikusz mögött meglapulva, amint a mimózakoktélját szürcsöli.
Csodálatos új világ tárult fel előttem, és hagytam, hogy magába szippantson.
Stresszoldás a legfelsőbb szinten: kerámiázás egy életre
Egészen addig nem tudtuk, milyen kihívások elé nézünk, amíg be nem léptünk az első terembe. Addig csak találgathattunk. Utunk egy szőrtelenítőkrémekkel teli terembe vezetett, a szoba ámulatba ejtő volt, minden csillogott, minden nagyon csecse volt. Gyanúsan méregettük a hoszteszeket, hogy itt vajon milyen feladat vár ránk. A túl szép, hogy igaz legyen elv alapján azt gondoltuk, itt csak az igazán bevállalós lányok kapnak ajándékot. Talán olyan feladataink lesznek majd, mint, mondjuk, ott helyben legyantázni a lábszárat. Szerencsére semmi ilyesmiről nem volt szó, a hoszteszek bokalánckészítésre hívtak minket… úgyhogy adrenalintól túlbuzogva azonnal vissza is tűrtük a nadrágunk szárát.
A csillogó szobából az agyagozás workshopra mentünk. Nem hazudok, mialatt épp a végtelen nyugalomnak és békének próbáltam átadni magam, három telefonhívást intéztem el: a gázossal, az asztalossal és az internetszolgáltatóval. Ez volt az én #antiinsta pillanatom, hogy én is csatlakozzam DTK idei kihívásához. Csak hogy érezzétek, milyen mélység, milyen érzelmek vannak a korábbi mosolygós képeink mögött. (Amúgy mindent sikerült elintéznem, olé!)
És akkor most a lényegre is térnék, ami már itt mocorog bennem kedd este óta. A kerámiázás a legkirályabb feszültségoldó elfoglaltság a világon! Sokféle képzőművészeti workshopot teszteltem már, de bizton állíthatom, hogy a kerámiázás toplistás. Csak ajánlani tudom.
Jövő kozmetikumai: helló, állatkísérletektől mentes kencék!
A kerámiázást követően a vegán, természetbarát, nem állatokon tesztelt kozmetikumok világába csöppentünk. Yope, a testápoló-, tusfürdő-termékcsalád rettentően cuki grafikáival, és etikus kozmetikumaikkal egyből a szívembe lopta magát. Jó érzés egy ilyen ízléses holmit a kezünkbe fogni, azzal a tudattal, hogy egyetlen állatnak sem kellett elpusztulnia azért, hogy a krém végül a bőrünkre kerüljön.
A dizájnos tusfürdők mellett egy gyönyörűen megterített asztal várt minket: mindenből, ami rajta van, naptej készül. Evés helyett azonban itt dekorációkészítésre hívtak minket.
Talán te is találkoztál már a Pinteresten hasonló fali dekorációval. Drótból teret hajlítottunk, és elkészült a „hello” felirat. Ha te is szeretnél ilyet készíteni, akkor fogj egy virágkötöző drótot, vond be tetszőleges anyaggal, majd nyomtasd ki a szöveget, amit szeretnél belőle hajlítani és hajrá! A végét egy erősebb drótcsipesszel, esetleg ollóval (de inkább drótcsipesszel) csippentsd le, és kész is!
Út a nirvánába
A neheze persze csak most jött. Végigjártunk két szintet, megcsináltunk minden, de minden feladatot, végül elértünk egy neoncsövekkel megvilágított szobába, ahol végig kellett tolnunk egy komplett edzésprogramot tíz perc alatt: húsz guggolás porszívózás közben, szkanderozás, biciklizés és lábujjhegyen fogmosás egy percig. Kicsit kezdtem sajnálni, hogy nincs velünk a Szentesi. Ő biztosan a megfelelő asszertivitással reagált volna a helyzetre. De mi a pontokért jöttünk, és mindent megcsináltunk, kőkeményen.
Legvégül utunk legkedvesebb pontjára értünk, amire az alcímünk is utal, megtaláltuk az örök fiatalság forrását. Miután végigjártuk az összes szobát, hogy begyűjtsük az összes pecsétet, megcsináljuk az összes feladatot, eljutottunk a mennyország kapujába, ahol két gyógymasszőr megmasszírozott minket.
Remélem, DTK jövőre is minket küld (lécci, lécci, lécci!).
Szőcs Lilla – Kerepeczki Anna