–

Azt feldolgoztam, hogy nincsenek gyerekkori élmények feletti merengések, Süsü vagy Mézga Géza nem sokat mond a férjemnek, és csöpögő szalonna helyett ő inkább keksz-pillecukor-csoki-kombót szeret a tábortűz parazsa felett sütögetni. Ő elfogadta, hogy engem nem igazán hoz lázba a sütőtökös pite, vagy az, amikor talpig védőszerelésben, válltöméses focisták egymás hegyén-hátán keresnek egy apró labdát. A hasonló kaliberű különbségekkel hellyel-közzel megbarátkoztunk.

Vegyes pároknál állítólag a leggyakoribb konfliktusforrás az eltérő értékrendszer, a férfi-női szerepek meghatározása, a pénzhez és az időhöz való viszony, a gyereknevelés, a stressz kezelése, ételek, vallás és politika. Első ránézésre nem sokban különbözik egy átlagos kapcsolat rákfenéitől.

És bár lehetetlen valakit szétcincálni személyiségbeli, kulturális vagy szocialiáziós szálakra, de azért én most szépen kiteregetem a kulturális különbségekből adódó „szennyesünket”. 

1. Az amerikai-európai vegyes kapcsolatok örökzöld kihívása: a hőmérséklet

Tanulmányok szerint hűvösebb helyiségben jobban lehet aludni, hatékonyabban lehet dolgozni, és a hideg levegő kisebb teret ad a baktériumok, valamint a vírusok terjedésének. Na, most az amerikaiak vagy szuperhatékonyak, jó alvók, és ritkán küzdenek betegségekkel, vagy így akarják megmételyezni az európaiak térnyerését az országban.

A tengeren túl ugyanis következetesen jégveremmé hűtik a középületeket, a lakásokat, sarkköri levegőt teremtenek a bankokban és az iskolákban.

Én a buszon is állandóan vacogtam, a boltba pedig behemót, kötött téli sálakkal jártam. A lányom születésekor anyukám harcias amazonként takarókkal a kezében állt lesben, hogy lecsapjon, amikor a nővérkék ilyen-olyan okból kicsomagolták újszülött unokáját a pólyából a fagyos kórházi szobában.

2. A szabályok azért vannak, hogy betartsuk azokat

A férjem úgy és olyan szabályok között nőtt fel, hogy az sziklaszilárd alapot adott e gondolatnak.

Amikor felajánlottam neki, hogy használhatja az előre megvásárolt éves edzőtermi bérletemet, amíg három hétig nem vagyok ott, úgy nézett rám, mintha azt kértem volna tőle, hogy lila kismamaruhában egy tál tepertővel a fején rabolja ki a Vörösmarty téren a bankot.

Ugyanezt az arckifejezést kapta tőle egy ismerősöm, aki javasolta, hogy az állatkertben tagadjunk le egy fél évet a gyerek életkorából, hogy ne fizessünk a belépőjegyért. Persze könnyű beleszokni abba, hogy nem kell kiskapukat keresni, hogy a szabályok mindenkire vonatkoznak, és a szabályok adta keretek biztonságot nyújtanak.

3. Kés, villa, olló…

Minden kapcsolatban vannak mélypontok. A mi első mélyrepülésünk akkor történt, amikor először láttam a férjemet késsel-villával enni. A késhasználata ugyanis mindenképpen elgondolkodtató volt, és a mai napig is az. Először módszeresen felvágja a húst apró darabokra, majd leteszi a kést, és villával megeszi a húst. A művelet olyan, amelyet bármelyik ötéves magyar gyerek vígan produkál. Időközben kiderítettem, hogy az amerikaiak nem véletlenül esznek így:

a Vadnyugat fénykorában a cowboyok és egyéb szerencsét próbálók azért tették le a kést a kezükből, hogy a másik félt biztosítsák arról, nincs hátsó szándékuk.

4. Ahol nincs kompromisszum: a fegyverek

Az első komoly terület, ahol nem tudunk dűlőre jutni. Megszoktam, hogy a férjem gyerekkori szobája egy kisebb fegyverraktár. A szekrényben kis puskák, nagy puskák, revolverek sorakoznak. Ezeknek csak akkor megyek a közelébe, ha az teljességgel elkerülhetetlen. De mostanában leginkább akkor kapok hidegrázást, amikor a hatéves lányom is lőni akar az apjával.

5. Én nem tudok zsebben aludni!

Ezt csak a nagyon szőrös szívem mondatja, és nem traumatizált évekre a jelenség, de az amerikaiak szeretik a takaró végét jó alaposan bedugni a matrac alá. Egyszerűen egy zsebben szeretnek aludni. Szállodákban minden bizonnyal tréningezik a szobalányokat arra, hogy olyan módszeresen és szorosan rakják a matrac alá a takarót, hogy a magamfajta klausztrofóbiás európai hatalmas erőfeszítésekkel, dühroham és ékes szitkozódás közepette tudja csak kiszabadítani.

6. A pénzügyekhez való hozzáállás

Mivel a ’80-as évek igen meghatározók voltak számomra, és az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” gondolat átlengte a gyerekkoromat, pánikrohamot kaptam, amikor először mesélte el a férjem, hogy mit és mennyi vásárol hitelkártyára.

A számomra sátáninak tűnő kreditkártya a feneketlen adósság kapuja, azonban neki egy lehetőség volt arra, hogy pontokat gyűjtsön, amit később majd újabb vásárlásoknál használ fel.

7. Nem csak a húszéveseké a világ!

És bár a fenti beszélgetés alkalmával úgy tűnt, a hitelkártyával igen könnyen bánt, már a harmincas évei elején elkezdett félretenni a nyugdíjas éveire, hiszen minimális összeget kapnak a nyugdíjasok a társadalombiztosítástól.

8. Az igazi kihívás: gyereknevelés

Takaró, jégverem, zsebes ágy – ezekkel azért fogcsikorgatva, de megküzdök. De az igazi kihívást a gyereknevelés jelenti – rögtön az első naptól. Ne hagyjuk sírni a gyereket… vagy az Amerikában szokásos alvástréninget alkalmazzuk? Legyen beszoktatás a bölcsiben vagy ne? Tanulja meg a gyerek folyóírást vagy ne? A kérdések naponta merülnek fel.

Na, de mit gondol a férj? 

És, hogy a másik fél is meghallgattassék, a kérdésemre a férjem csuklóból lökte, hogy mi az a kulturális különbség, ami megmételyezi a kapcsolatunkat. Elsőként az örökzöldet említette: túlfűtöm a lakást. A második pont pedig egyértelműen a gyereknevelés volt. De hogy a pozitívumokat is említsem: a férfi és a női szerepek meghatározása igen kedvemre való.

Teljesen természetes számára, hogy a mosogatástól a gyerek pelenkázásán át a szülői értekezletig mindenben részt vesz, de hasonlóképpen osztozunk mindenféle költségben az első naptól kezdve.

Persze, időközben Süsü a férjem szívét sem hagyta érintetlenül: a lányunkon keresztül, aki egy nap a játszótéren hagyta Süsüt. A nagy sírás-rívás hallatán a férjem elindult, hogy visszaszerezze a játszótérről a sárkányt. Úgyhogy hasonló húzásai miatt a derék szabolcsi legényt a következő életemre halasztom.

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett szerzőnk írása és szívesen olvasgatnál még tőle vagy utaznál el vele messzire gondolatban, akkor feltétlenül nézd meg a Facebook-oldalát is!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Antenna