–

Valami gyúrós oldalon jött szembe az „étel helyett turmix” kérdése – amiről első blikkre azt gondoltam, valami kajahelyettesítő fogyasztó szarság aranyáron. De aztán kiderült, hogy baromira nem erről van szó. Mondjuk, az aranyár stimmel, de fogyni nem fogsz tőle. 

Vannak emberek, akik annyit dolgoznak, hogy enni sincs idejük. Ők azok, akik betolnak egy szendvicset a gép mellett, vagy addig nem esznek, amíg melóznak. De csak mostanáig! Mert mostanra a tápszergyártók rájöttek: hatalmas igény mutatkozik arra, hogy olyan italokat készítsenek, amelyek pótolják a rendes ételt. Meghatározott kalóriatartalom, jól összerakott fehérje-zsír-szénhidrát, makró- és mikroelemek, vitaminok, színes, szagos álmok, meg amit még akarsz. 

Az online térből rendelhető cégek nagy része Hollandiából szolgáltat, a fene se tudja, miért, de biztos megmondja egy jól értesült olvasó. Az Ambronite, a Jake, a JimmyJoy és még számos más cég kínál ételhelyettesítő leveket, többnyire édes ízben. 

Van, amelyik azzal hirdeti magát, hogy vegán, GMO-mentes, minimálisan feldolgozott, szója- és mesterséges édesítőszer mentes, más külön gondolt azokra, akik a reggeli kávé helyett is ezt innák, és felturbózta a termékét koffeinnel. Megint más a jól bevált zabot veti be, mint szuperélelmiszert, és a természetes aromával kampányol. 

A rendszer egyszerű: rendelhetsz havi adagot, amit automatikusan újraküldenek, kísérletezhetsz ízekkel, rendelhetsz próbacsomagot, ami természetesen jóval drágább, mintha rendelnél egy egész zacskónyit. 

Én több cég termékével is kísérleteztem, és ebben az esetben nem az volt a cél, hogy kitaláljam, melyik keveri a legjobb vaníliaízű port, vagy melyiknek horror a banánja, hanem az, hogyan lehet létezni ezekkel az italokkal – étkezés helyett. Bevallom, mindössze három napot voltam képes bevállalni, azt is csak stikában, a kamrában elbújva hörpöltem.

A porok 1500-3000 kalória közt mozognak, három étkezést véve alapul. A háromezres verzió fel van ütve fehérjével, biztos, ami biztos, nehogy az izmok elsorvadjanak, más l-karnitint, meg kreatint rak a sportolóknak szánt itókába. Banán, csoki, mangó, vanília, eper, gyömbéres alma ízben kelletik magukat az ételhelyettesítők, amitől még a „legédesszájúbb” versenyző, vagyis én is pillanatok alatt eljut odáig, hogy sírva könyörög egy kis sós ízért. Persze a gyártók nem állítják, hogy kizárólag a leveket kell inni, de ha valaki úgy látja jónak, akkor bátran ihatja, elvileg az EU által meghatározott referenciaértékek betartásával készültek a termékek és a vitaminok, valamint az ásványi anyagok is ez alapján lettek bekalibrálva.

Szebb lettem? Nem. Okosabb? Nem. Történt velem bármi? Nem. Sajnos.

Pedig boldogan bontogattam a kartoncsomagolásban érkezett porokat, és bár nem kértem újabb kulacsot, mindhárom cég olcsón vagy ingyen felajánlotta, hogy küld nekem. Szóval a feladat baromi egyszerű, fogd meg a port, öntsd bele egy shakerbe, rakj hozzá vizet, várj néhány másodpercet, rázd össze, majd megint várj egy kicsit. Aztán öntsd magadba.

Na, itt buktam el majdnem, merthogy azért ezek az italok nem túl finomak. Mondhatni, kevesebb kulináris élvezetet adnak, mint egy jó rántott sajt, ne adj' isten, sütőtökös rizottó, viszont tény, hogy két perc alatt be lehet tolni a lét, és utána órákig nem kell az evéssel foglalkozni. Elvileg. Én nem érzem magam Gargantuának, de nekem nem sikerült öt órát kihúznom a következő étkezésig ezekkel a porokkal. Persze, amikor az ember megissza a majdnem fél liter italt, úgy érzi, majd kipukkad, és esetleg nem is megy le egyszerre a dolog. Aztán eltelik fél óra, majd egy, és azon veszi észre magát, hogy a kaján jár az esze. És nem a banánízű poron, hanem olyan ételen, amibe bele lehet harapni. A második órában már azt olvasgatja, mennyi rostot tartalmaz a termék, mert az elvileg laktat, de aztán rájön, hogy egy kiló is kevés lenne belőle. Aztán jön a felismerés: enni kell. Az evés után pedig a bűntudat. Lehet vezekelni egy újabb adaggal. A harmadik napra már hánytam a vaníliától, az enyhén homokos textúra beásta magát minden pórusomba. A gyerek reggeli szendvicsét bukósisakkal a fejemen készítettem, mert egy harapásra eltüntettem volna, és bezavartam a szobájába: egyen ott, nehogy megérezve a rendes étel szagát, valami végzeteset kövessek el. Kibírtam? Végül ki. Jó volt? A leghatározottabban: nem. Kicsit se. 

Kérdés, megéri-e? Az árak 1,83 és 3,2 Euró (564-987 Ft) között mozognak, azon termékek esetében, melyeket próbáltam. Megéri? Ha egyáltalán nem érdekel az étel, akkor meg. Ha a lényed egy porcikája sem vágyik a főzésre, akkor mindenképp. Ha olyan a munkaköröd, hogy tényleg csak két perced van enni, akkor próbáld ki bátran ezeket a porokat, de – bár nem gondolom, hogy azért élünk, hogy együnk – azért ennél többre vágyik az ember. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Africa Studio