–

Drámai hírt kell közölnöm. A lányok első csoportja, az előző generáció, ahogy a hírekben fogalmaznának: tragikus hirtelenséggel elhunyt. Köszönhetően a cukimuki Füles és Mókus kutyáknak, akik rendkívül modortalanul megölték őket. Emlékük szívemben él tovább. Azóta Mókus kutya sincs már, 13 évesen ő is jobb létre szenderült. Követte a lányaimat.

A tél elmúltával letelt a gyászidőszak, és úgy éreztem, ideje kimeszelni az ólat. Jöhet az újabb generáció!

Telefon Bábolnára. Csak suttogva mertem kimondani, hogy négy, azaz négy tyúkot rendelnék. Nem, nem 400-at, és nem is 4000-et. Mert ott ilyen tételekben megy a biznisz. De nem röhögnek ki. Vagy csak nem hallottam.

Persze a lányok akkor érkeztek meg, amikor mi épp Törökországban hedonoztunk, oppárdon, kihelyezett munkahetet tartottunk. Mindegy, a tyúkok elfoglalták a kifutót, a lakosztályokat, ahol egyágyas- és dupla szobák is vannak  – mert ezeknek tényleg csak megszületni volt nehéz. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Zsuzsa Zimre (@zezse) által megosztott bejegyzés

Akkor még nem tudták, hogy a hétfő nem az ő napjuk lesz, ugyanis rögtön előirányoztunk egy tollnyírást. A tyúk ugyanis, bár elég hülye állat, képes bizonyos távolságra felemelkedni a földtől. És ez a távolság pont a kerítés magassága. Persze építhettük volna magasabbra is a kerítést, de ehelyett a mi lányaink más luxusban részesülnek: fedett kifutót kaptak, a felesleges repkedés ellen pedig tökéletes a szárnyvágás. Amikor a csajoknak elmeséltem bent, mindenki kiborult, pedig ez a tyúkoknak olyan, mintha mi körmöt vágnánk. Nem fáj. Tehát nem vagyok szadista, akit azonnal elvisznek a radikális állatvédők. 

Szóval a feladat nem bonyolult, a kivitelezés viszont igen, ha a YouTube-ra felkerülne, tuti világsiker lenne. Anyukám leül, kezében a bonsai olló. Nem a mérete bonsai, a funkciója; jó éles, és van benne anyag. Én elkezdem körbe-körbe kergetni a pont egyforma kinézetű tyúkokat. Elkapok egyet, ami nagyjából öt perc kurvaanyázás után következik be. A tyúk sipákol, mintha már a forró vízbe lógna a lába, igyekszik engem leszarni. Nem sikerül neki. Odaballagok vele a kisasztalhoz, szárny kifeszít, olló elő, toll levág. 

Itt el lehet dönteni, hogy mind a két szárnyat megmetsszük-e, vagy elég a féloldalas verzió. A lényeg az, hogy a baromfi ne tudjon elszállni, vagy csak felrepülni valahová, ahonnan egyenes út vezet a halálba, azaz Csiri kutya foga közé. 

A kergetőzést még háromszor meg kell ismételni, extraként viszont nagyon gyakran fog előfordulni, hogy végre elkapok egy jószágot, és kiderül, ennek már le van vágva a tolla. Ekkor kezdem újra, és közben próbálok arra koncentrálni, hogy a szinte futószalagon gyártott verziók közül melyiknek fehérebb kicsit a tolla, vagy hosszabb a nyaka. Nem egyszerű, ezek tényleg tömegtermékek. 

Ráadásul a nagy nyírónap utáni reggelen beüt a tragédia. Gyanús tollakat találok a kert közepén... Ez az álmoskönyv szerint nem jelent jót, főleg, ha négy helyett csak három csirke néz rám a kerítés túloldaláról.

Csirike, a kutya viszont nem néz rám, fütyörészve elballag mellettem. A tetem sosem kerül elő, a tollak felszedése gigászi munka, nem szeretek füvet fésülgetni, bevallom őszintén. 

Ha már nem tud elrepülni a jószág, akkor jöhet a barátkozás – na, nem velünk, hanem az étellel. Az ipari tartásban élő baromfik nem találkoznak zöld takarmánnyal, mozgó takarmánnyal... és egyáltalán, bármivel, ami nem táp. És meglepő módon nagyon eltérően reagálnak rá. Vannak olyan jószágok, amelyek egyszerűen nem tudják, mit kell csinálni a növényekkel, és csak bánatosan kerülgetik őket. Mások azonnal lelegelik, és boldogan röfögnek utána. A kukacokkal, pondrókkal még viccesebb a helyzet. Egy gilisztától megijedő kamasz tyúk elég mókás látványt nyújt. Aztán szerencsére győz az ösztön, és a mindenféle rovarok, bogarak és egyéb kertlakók a tyúkok hasában végzik földi életüket.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Zsuzsa Zimre (@zezse) által megosztott bejegyzés

Mi a tyúkoknak borsós darát adunk, a közeli mezőgazdasági boltban lehet kapni, mert ez bevált, nincs benne szója (Búzakorpa, búza takarmányliszt, árpa, zab, kukorica glutén takarmány, búza, kukorica, borsó, kálcium-karbonát és nátrium-klorid), és szeretik a csajok, plusz emellé amit találnak a kertben, az az övék. És, higgyétek el, nagyon ügyesen megtalálják, mire van szükségük.

Persze a tiltott dolgok mindig vonzóbbak. Így a kint nyaraló teknősöknek beadott eledelt mindig igyekeznek kihalászni a ketrecből, és kialakul a teknős vs. tyúk harc. Na, jó, egyik sem túl vérmes jószág, de azért a vasárnapi ebéd közben pont el lehet őket nézegetni tévé helyett. 

A jószágok most olyan 20 hetesek, nemsokára tojáshegyekkel örvendeztetnek meg, napi három tojás a biztos, egészen addig, míg elegendőnek ítélik a napos órák számát, és hajlandók strapálni magukat egy kicsit. 

Itt tartunk most, én és a négy három új lányom.

Zimre Zsuzsa

 A képek a szerző tulajdonában vannak