Minden balkezes rémálma

Amint egy jobbkezes meglát egy bal kézzel író embert, egyszerűen nem tudja magát visszafogni, és – bár tisztán látja, hogy mi a helyzet – csodálkozásának ad hangot, ami egy kutatás szerint négy altípusban merül ki. Az önkéntelenül meglepődők nyolcvan százaléka azt az agyafúrt kérdést teszi fel, hogy „jé, te balkezes vagy?” (igen, igen, én magam is ezt mondtam Flórának, amikor először megláttam írni, de azóta kizárólag a telefonjába ír mindent, elnézést!). A további húsz százalék többé-kevésbé egyenlő arányban pedig az alábbi agyafúrt kijelentéseket teszi: „nekem is van balkezes rokonom, ismerősöm”, „fantasztikus, hogy így tudsz írni”, és végül, de nem utolsó sorban pedig

„úgy tudom, hogy a balkezesek sokkal tehetségesebb emberek”.

Na, ezzel kezdjen bármit egy normális balkezes, amikor éppen csak le akar firkantani valamit egy papírra! Ennyiszer képtelenség jópofát vágni a dologhoz, úgyhogy – magamat is felszólítva – talán tényleg hagyjuk már békén őket, hiszen nekünk sem visít a fülünkbe senki: „de érdekes, hogy jobb kézzel írsz!”.

Tény viszont, hogy a kommentelő és a cikkhez hozzászóló balkezesek egyik legmeghatározóbb problémája – a jajongókon túl – nem maga az írás, hanem az, hogy a tevékenység közben és után tintásak, festékesek és ceruzafoltosok lesznek a kisujjuktól majdnem a könyökükig.

via GIPHY

A WTF-kategória: „a kezed, amit használsz"

Kerepeczki Anna, a mi fantasztikus képszerkesztőnk húga, Sára összefoglalta nekünk a balkezesség kvintesszenciáját:

„Rengeteg olyan dolog van, ami balkezesként megmaradt bennem, de azt hiszem, érdemesebb a kronológia szerint haladnom:

Kezdjük az ovinál. Kiscsoportos koromból emlékszem arra az időszakra, amikor még mindkét kezemet használtam rajzoláshoz, étkezéshez. Már akkor is rácsodálkoztak az emberek arra, hogy balkezes vagyok. Ez szörnyen zavart, és akkor még nem tudtam mit kezdeni a dologgal, szóval, amikor olyan társaságban voltam, akikről tudtam, hogy nekik ez fura, csak a jobb kezemet használtam.

Később, amikor egy másik csoportba kerültem, gondot jelentett a jobb és bal kezem megkülönböztetése, mert minden óvónő úgy magyarázta, hogy „a kezed, amit használsz”. Na, mondanom sem kell, ez a berögzült zavar még a mai napig bennem van.

Az írásnál, számolásnál, rajzolásnál is elegem volt már a túl sok jobbkezes óvónőből, mert akárhányszor segítséget kértem tőlük, sosem tudták rendesen megmutatni, hogy mit hogyan kéne firkálni a papíron.

Balkezes lévén minden betűt és vonalat „tolok”, amíg egy jobbkezes „húz”.

Mindent tükröznöm kellett magamnak. Sokszor inkább segítségkérés nélkül álltam neki minden megrajzolandó betűnek és számnak. Elsősként is addig gyakoroltam, amíg meg nem találtam azt a bizonyos jó pozíciót. Ez egyszerűbb megoldás volt, mint egy jobbkezessel »tökölni«.

Később már általánosban megtanultam kezelni azokat, akik habár évek óta ismertek, mindig rácsodálkoztak arra a furcsaságra, hogy nekem bizony a balkezesség jutott. Hamar hozzászoktam ahhoz is, hogy teljesen mindegy, mit csinálok, ezért az adottságomért örökké »más« leszek.

Imádok sportolni, de sokszor akadályokba ütköztem. Mindig is jó voltam labdajátékokban, ami hamar kiderült. Viszont edzéseken sosem tudtam rendesen bizonyítani sem a tanáromnak, sem az edzőmnek, mert minden gyakorlat (kapura dobás) jobbkezesekre lett berendezve. Amikor rám, egyedüli balkezesre jutott volna a sor, csak egyszer gyakorolhattam be előre a bal kézre igazított pályát, így egyértelmű, hogy mindig elrontottam.

Viszont mindkét kezemmel szuper jól tudok labdát vezetni, illetve bármelyikkel képes vagyok dobni.

A labda elkapása egyik oldalon sem okoz gondot. Igaz, hogy ez is csak azért megy, mert az akkori tanáraim és edzőim semmibe vették azt, hogy a másik kezem ügyesebb. Pedig ez tényleg a világ egyik legtermészetesebb dolga. Nem betegség, amire külön oda kéne figyelni, mégis valamiért így kezelték.

via GIPHY

Gimiben is én voltam az egyedüli balkezes a lányoknál. Egyszer a tesitanárom azt mondta a kosárlabdás rádobásnál, hogy: »Neked minek gyakorolni a pályát előre, ha balkezes vagy, a bal oldalon úgyis menni fog.« Persze azt tudni kell, hogy a többiek hetekig gyakorolhatták a rádobást a jobb kezükkel. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy ha egy folyamatot végig tudsz vinni jobb kézzel, akkor balkezesként csak letükrözöd a fejedben és kész. Hát, nem. Nagyon nem. 

Valamiért a vezetésnél, vagyis annak tanulásánál kiütközött nálam ez a balkezesség. Ugyanis az autóknál nincs balkezes váltó. Lehet, hogy az oktatóm stresszelése miatt, de nagyon sokáig csak úgy tudtam váltani, hogy néznem kellett a jobb kezem mozgását, nehogy rossz helyre soroljam be a váltót.”

Akit nem lehetett legyűrni

„Nagyi is balkezes volt egészen általános iskolás koráig, ahol átnevelték az akkori rendszer szerint jobbkezesre. Majd egy betegség miatt, lebénult csak a jobb oldala. Szupermama úgy döntött, hogy márpedig vele nem tolnak ki, ő már csak azért is bal kézzel fog írni. Szépen megtanulta, nem jelentett gondot neki. Igaz, nem folyóírással, hanem nagybetűkkel írt, de szépen, olvashatóan, ráadásul a betegségéhez és a korához képest gyorsan.

via GIPHY

Sosem kérte nagypapánkat arra, hogy bármit is leírjon neki. Minden befőttesüveget, keresztrejtvényt, űrlapot, naptár eseményt ő írt fel, töltött ki. Sőt, még a képeslapjainkat is ő írta meg” – mesélik Sári és Anna a nagymamájukról.

Rugalmas protokoll szerint

A vallomásaitok alapján úgy tűnik, legtöbben azt szeretnétek, hogy az étkezéseknél – amennyiben leves vagy kanalas desszert van, – a bal oldalatokon ne üljön senki, legfeljebb egy másik balkezes. De a legcélravezetőbb az asztal bal sarkára teríteni, ha sokan esztek egyszerre, ahogy az egyik kommentelőnk írja „Teríteni protokoll szerint egyébként mindig úgy kell, mint a jobbkezeseknek, és aztán mindenki átcseréli úgy, ahogy ez neki jó. Amúgy nincs két egyforma balkezes – attól függ, ki hogyan alkalmazkodott a jobbkezesek világához, mi az, amit megtanult ebből, mi az, ami kevésbé megy.

Így aztán egészen változatosak vagyunk mi, balkezesek.”

via GIPHY

Mindennapi kihívások

Sokan vannak, akinek napi gondot jelent a kenyérszeletelés. Mivel a kés recéi a jobbkezeseknek állnak kézre, állandó a veszély, hogy megvágják magukat a balkezesek, és a dőlésszöget sem könnyű eltalálni.

De az eszközökkel való harcok alapvetően majdnem mindennap kihívás elé állítanak titeket. A teljesség igénye nélkül következzen most egy felsorolás abból, ami a balkezeseknek problémát jelenthet:

Konzerv: „Nem tudok kinyitni egy konzervet, csak a nyeles-csavaros nyitóval, de azzal is bénán.”

Kávékiöntés: „Nem tudom rendesen használni a nyeles-csőrös tej- és egyéb kiöntőket, vízforralót.” Vagy: „Kávékiöntő? Nos, jobb kézzel befelé döntöd, öntöd a nedűt. Bal kézzel kifelé. És természetesen mellé.”

Olló: „Amíg nem volt balkezes ollóm, feltörte a kezemet szabáskor.” És: „Az ollónál mindig kívülről néztem, hol a vonal, hol kell vágnom, kell-e korrigálnom. Szerencsére kaptam apámtól balkezes ollót. A mai napig megvan, imádom.”

via GIPHY

Háztartás és mindennapi élet: „Nem esnek kézre a gázsütő gombjai, az egykaros konyhai- és fürdőszobai keverőcsapok, és amikor varrógéppel varrok, állandóan leverem az ollót, centit, gombostűt, mert persze arra az oldalra teszem, amit letol az anyag.” „Persze a konyhai gépek kezelő paneljei, és a szerszámok is jobb kézre vannak optimalizálva.” Ez bútorok összeszerelésekor is komoly gondot okoz, mert a szerszámokat is jobbkezeseknek alakították ki. (Emiatt örülök egyedül, hogy jobbkezes vagyok: én szerszámok, és fúrógép nélkül eléggé elveszett ember lennék…)

Nagyon sokan írtátok, hogy keveritek az irányokat, a jobb és a bal kezeteket, illetve a vezetésnél nemcsak az gond, amit Sári is írt feljebb, hogy minden jobb kézre áll,

de amikor a navigációs eszközben Csilla azt susogja, hogy „tarts balra”, akkor tuti, hogy jobbra szeretnétek kanyarodni.

Íme, egy bátor balkezes vallomása, akit nem ijesztett el a vezetés és a tájékozódási nehézségek híre, és gimis korában jogsira gyűjtve egy gyorséttermi láncnál gürizett: „Minden pozícióban dolgoztam a konyhán, kivéve a krumplis részen. A kiszedő, zsákocskába adagoló lapát kizárólag jobbkezes kivitelben létezett. Nem is állítottak oda soha bénázni.” 

„Ha egy balkezes fogorvos szeretne lenni… akkor vagy megtanul a jobb kezével dolgozni, vagy máshogy kell a széket összerakatni, »balkezes« szék kell, és olyan asszisztens, aki tud a másik oldalon is dolgozni. A legjobb, ha ő is eleve balkezes. Hogy melyik fogorvos ügyesebb, a jobbkezes vagy a bal, azt nem tudom.

Viszont a legjobb zongoristák balkezesek, és vannak kifejezetten nekik írt darabok!”

Hátrányból előny

Valahogy Sári nagyon ráérzett arra, hogy mik a feltételezések, mi a valóság, és miért jó neki együtt élni a balkezességével, de tisztában van a balkezeseket körülvevő hájp túlzásaival is.

„Természetesen, mint minden szuper balkezes, aki kiskorától kezdve megtanult élni a jobbkezesek világában, temérdek dolgot el tudok végezni gond nélkül, amíg ezek miatt a dolgok miatt a jobbkezes kollégáink bénáznának. A tanulási folyamatoknál sokszor volt akadály, de ma már inkább előnyként fogom fel. Persze egyik közhely sem illik rám, amit a balkezesekről mondanak, például szörnyen hülye vagyok matekból… De tényleg hatalmas segítség, ha az ember a két kezéből, nemcsak azt az egy jót tudja használni, hanem mindkettőt.”

Szintén Sári megfigyelése, és ha így van, akkor érdemes lenne tornáztatni mindenkinek az agyát balkezesként is: „Észrevettem, hogy más balkezesek is sokkal bátrabbak, nyitottabbak és függetlenebbek, mint átlagban a korosztályuk.”

Egyetértetek vele?

Marossy Kriszta