–

Régen tényleg kellett volna világnap – de szerintem akkor még nem volt

Bízom benne, hogy ma már senkivel nem esik meg az, ami velem valamikor a 80-as évek végén, óvodakezdéskor történt. Akkor ugyanis a kedves óvodavezető megkérdezte anyukámat, hogy kell-e tudnia valamilyen különleges tulajdonságáról az óvodába költözés miatt érkező gyermeknek. Anyukám a legnagyobb természetességgel felelte erre, hogy igen, azt, hogy balkezes. Erre elég mellbevágó válasz érkezett:

„Nem baj, anyuka, átszoktatjuk a jó kezére.”

Ez a félelmetes hülyeséget rosszabb embernek nem is mondhatta volna, anyukám átszoktatott balkezesként ugyanis túl volt már egy legyőzött diszlexián és enyhe diszgráfián, a térlátás totális hiányával pedig egész életében küszködött. És mivel érdeklődött a pszichológia és a tanulási zavarok iránt, addigra már szakirodalmat is talált, ami megmagyarázta a kezdeti olvasási és írási problémáit. Szóval sejthetitek, mennyire vérben forgó szemmel reagált az akkor még igenis bevett óvodai hozzáállásra. Így átszoktatás nem lett.

A balkezesek tehetségesek?

Később, a megküzdött balkezesség kompenzációjaként gyakran szóba kerültek mindenféle különleges tehetségek, amiket a balkezesek birtokolnak, hiszen mennyi híres balkezes van. Beethoven, Goethe, Picasso, Leonardo da Vinci, Petőfi, Marie Curie, Churchill, Einstein, Napóleon, Mark Twain, Henry Ford, Kurt Cobain, Marilyn Monroe. Hirtelen ők jutottak eszembe.

Mit mond el ez a kis lista a balkezesekről? Hogy tehetséges művészek? Hogy szeretik a tudatmódosítókat? Hogy ambiciózusak? Vaaaagy azt, hogy a népességnek körülbelül a 10 százaléka balkezes, ezért a híres embereknek is körülbelül a 10 százaléka az, és pont olyan vegyes társaság, mint a 90 százaléknyi jobbkezes? Szerintem ez a valószínű.

Az ember ugyanis nem attól lesz valamilyen, hogy balkezes. Attól egyszerűen balkezes lesz. A balkezességéhez akkor lesz különleges a viszonya, ha kapcsolódik hozzá valamilyen történet. Én arra például büszke vagyok, hogy anyukám több mint 30 évvel ezelőtt megküzdött azért, hogy balkezes maradhassak, ha már annak születtem. És, bár nem hiszem, hogy különösen önbizalomhiányos lennék, azért azt el kell árulnom, hogy hiába múltam már el pár évvel 30, a világrengető tehetségem még nem mutatkozott meg. Persze nem kizárt, hogy van, hiszen balkezesként ez elvileg az alapfelszereltség része. Ugye?! (Vagy inkább: ugye, hogy nem?)

Balkezesség a hétköznapokban

Egyébként (a bujkáló szupertehetségen kívül) a balkezességem pont annyira befolyásolja a hétköznapi életemet, mint az, hogy aránylag alacsony a termetem. Van, amiben extra kihívást jelent (konzervnyitás), de egyébként egy a fizikai adottságaim közül, amikkel, ugye, jó pár éve élek együtt, és így, lassan 34 évesen elég oké vagyok velük. Nyilván előbb akarnék 178 centis gazella lenni (megtartva a jelenlegi súlyom, úgy van esély a gazellaságra), mint jobbkezes, de azért egyiket sem élem meg különösebb defektusnak (mert nem is azok).

Azért, mert a balkezesség ma már teljesen elfogadott dolog. Mindenhol. Szóval innentől megszűnt „ügy” lenni.

Nem kell bizonygatni, hogy a balkezesek különlegesek, akiket óvni kell ebben a vad és kegyetlen jobbkezes világban, mert a balkezesek 99 százlaéka teljesen alkalmazkodott a jobbkezes világhoz. Vágunk a jobbkezes ollóval, messziről elkerüljük a tussal író tollakat, hogy ne egy összefüggő tuscsík legyen a betűink körül, ahogy írás közben végighúzzuk rajta a kezünket a balkezességből adódóan, bénázunk a konzervnyitóval, nem veszünk csőrös merőkanalat, és megnézzük vásárláskor a zöldséghámozót, hogy mindkét élével lehet-e hámozni. Ja, meg örülünk, hogy egér helyett a legtöbb helyzetben már lehet touchpadet használni – én legalábbis sosem strapáltam magam, hogy átállítsam balkezesre az egeret, mert jobb kézzel is ment, csak nem annyira. Vagy körülvesszük magunkat balkezes tárgyakkal (én nem tudom őket használni, pedig még gyerek voltam, amikor bejöttek, a balkezes gyermekemnek meg praktikus okokból nem veszem meg őket, mert szeretném, ha bármilyen ollóval elboldogulna). A hétköznapokban ez a balkezesség. A bal kéz ugyanis ugyanúgy egy kéz, mint a jobb. Amíg nem akarja valaki rávenni a gyerekeket, hogy használják a „jó” kezüket a „rossz” kezük helyett, addig balkezesnek lenni tényleg nem ügy.

Ilyen nálunk egy átlagos terítés

Én már csak tudom, mivel a családomnak legalább a fele balkezes. A gyerekeim fele, a testvéreim fele, mind az összes (egy) unokaöcsém, a férjem egyetlen testvére… szóval nálunk gyakran megesik, hogy egy terített asztalnál teljesen kaotikusak az evőeszközök. Vannak ugyanis balkezesek, akik a kést-villát úgy használják, mint a jobbkezesek (például én), és vannak, akik meg nem. A kanál nyilván a balba megy a balkezeseknél (nálunk legalábbis), szóval totál káosz. Néha még én is megzavarodom terítéskor, pedig gyakran vacsorázunk úgy együtt, hogy 5:2 arányban a balkezesek vannak többségben. És ha nem sikerült az evőeszközöket a megfelelő oldalra tennem, akkor a társaság balkezes része:

a) megkövez;

b) kitagad a balkezességből;

c) balkezességi ombudsmanhoz fordul;

d) ÁTRAKJA AZ EVŐESZKÖZT A JOBB KEZÉBŐL A BALBA, ÉS ESZIK.

Gondolom, kitaláltátok, melyik a helyes válasz.

Hát, ennyi a balkezesség. Teljesen jelentéktelen dolog, ha senki nem akar átszoktatni senkit. Én legalábbis pontosan ezt tanítom a bal- és a jobbkezes lányomnak is.

Akik néha elszomorodnak, mert ők pont olyan kezesek szeretnének lenni, amilyen kezes éppen a másik szülőjük. Aztán továbblépünk, és hetekig nem foglalkozunk a balkezesség témájával. Szerencsére. Pedig már mindketten ovisok, és nekem mégsem kellett vérben forgó szemmel vitatkoznom, hogy az én gyerekemet senki nem szoktatja át a „jó” kezére, mert a bal kéz is teljesen jó kéz.

Szeretném hinni, hogy ez azért van, mert 2019-re már az elmúlt pár évtized világnapjai, cikkei és mindenféle balkezesség-pozitív kampányai megtették a hatásukat, és már senkinek nem jut eszébe ilyesmi.

Úgyhogy köszönjük, kedves balkezes világnap, betöltötted a szerepedet, leköszönhetsz, kereshetünk valami új ügyet, amiért küzdhetünk, teljes vállszélességgel, ideértve a jobb és a bal vállunkat is. Vagy inkább a balt és a jobbat is, ha már.

Tóth Flóra

A témát folytatjuk, mert vannak olyan balkezesek, akik szerint igenis problémát jelent ma is balkezesnek lenni. Ha érintett vagy, várjuk kommentben a te tapasztalataidat is!