„Mindig rád gondolok!” – A virágkötészet titkos üzenetei

–

Kate Middleton öltözködésének finom eleganciája közismert. Amikor házasságot kötött Vilmos herceggel, a leendő hercegné bájos, fehér virágokból álló csokrot tartott a kezében. Ez a bokréta – ahogy minden menyasszonyi csokor – olyan virágokból állt, amelyek a szeretet és a hűség szimbólumai. Sőt, egészen egyértelmű üzenetei vannak, egyik közülük pedig egészen konkrétan utal Viktória királynőre, akiről egy egész korszak kapta a nevét, és amelynek egyik ismert hagyománya a viktoriánus virágkötészet.

Szerelem, házasság, család Viktória életében, Viktória birodalmában

Viktória királynő 1837-től egészen az 1901-ben bekövetkező haláláig uralkodott, és személye meghatározta az egész korszakot. Bár ebben a korban megháromszorozódott a Brit Birodalom területe, vezető ipari hatalommá vált a térségben (sőt az egész világon), hatalmas kulturális, politikai, tudományos és katonai változások mentek végbe, mégis, ha elhangzik a „viktoriánus kor” kifejezés, a legtöbb ember azonnal a „viktoriánus erkölcsök”-re asszociál, és egy puritán, sok tekintetben álságos és bigott etikai kódexet lát maga előtt. Nem véletlenül. 

A királynő huszonegy évig élt házasságban Albert herceggel, ráadásul – ellentétben sok uralkodóval, és sajnos mérhetetlenül sok alattvalójával – szeretetteli, boldog házasságban. Számára valószínűleg megélt valóság volt az, hogy a házasság, a család szent és sérthetetlen, az erkölcsi szabályok betartása alapvető kötelesség. Olyannyira így érezte, hogy meggyőződéssel hitte: férje halálát fiuk, Eduárd kicsapongó élete okozta. 1861 decemberében ugyanis kitudódott, hogy az Írországban hadgyakorlaton állomásozó Eduárdnak afférja volt egy színésznővel. A szülők olyannyira felháborodtak ezen a kilengésen, hogy Albert elutazott beszélni a fiával erről az elfogadhatatlan viselkedésről – rövidesen azonban hastífuszt kapott, amelybe alig pár héttel később belehalt. A királynő úgy érezte, a fiuk életmódja felett érzett aggodalom ölte meg a férjét. 

A fenti megközelítés jól jellemzi, milyen volt a házaséletről, szerelmi életről való felfogás az egész birodalomban – legalábbis hivatalosan.

Szexuális életet élni természetesen kizárólag a házasság kötelékében volt szabad, gyermeknemzés céljából, akkor és úgy, ahogy azt a vallás parancsai engedélyezték.

De nem csupán maga a házasélet szorult korlátok közé, még a flört, az ismerkedés is szigorú szabályokat követett. Különösen az Argosz (mitológiai óriás, nevéből származik az árgus szó – a szerk.) száz szeme által figyelt arisztokrata osztály köreiben, ahol az elsőbálozó lányoknak a társaság köreibe való bevezetésétől a házastárs halála utáni gyászruhaviselésig minden, a kapcsolatokat érintő részletre vonatkoztak előírások.

Ám az írott és íratlan szabályokat a fiatal (vagy akár idősebb) férfiak és nők mindig is igyekeztek a maguk játékos, akár pajzán módján áthágni. Ha kimondott szavakkal, egyértelmű viselkedéssel nem lehetett, hát virágnyelven.

A viktoriánus virágkötészet gyakorlata a hétköznapokban

A virágok színe, formája, illata, megjelenése különböző, mindenki által ismert művekben (például a Bibliában) megfelelő alapot adott ahhoz, hogy a lehető legszélesebb körű jelentéssel lehessen felruházni őket. És nem csupán magát a virágot. Az úgynevezett „floriography”, floriográfia sokkal többet tud egy egyszerű szótárnál, amely megadja, melyik virág mit jelent. Számított az is, milyen szálak kerültek egymás mellé, vagy épp milyen módon adták át a csokrot. A barátok, szerelmespárok (vagy épp az elhidegülő, sértett, netán bosszúra szomjazó egykori szerelmesek)

1819-ben, John Ingram Flora Symbolica című művéből tudhatták meg több száz virág jelentését, sőt azt is, milyen etikettet követel meg azok átnyújtása annak érdekében, hogy az üzenet valóban célba érjen.

Természetesen ahhoz, hogy a küldő és a címzett ugyanúgy értelmezze az adott csokor üzenetét, mindenkinek ismernie kellett az ilyen témájú műveket – olvasták is buzgón az arisztokrata és nagypolgári hölgyek-urak. Hogy akkor mégis mennyire tette titkossá a „virágnyelvű” megfogalmazás az üzenetváltást, ha mindenki pontosan tudta a jelentést? Valószínűleg igen csekély mértékben. Mégis, megkönnyítette az ártatlan, semmire sem kötelező flörtölést, az érdeklődés és a vágyakozás kifejezését mindkét fél számára anélkül, hogy kompromittálták volna egymást. 

Voltak virágok, amelyeknek az átadása csupán visszafogott, kedves gesztus volt – valószínűleg egy szigorúan őrködő édesanya vagy gardedám sem sértődött meg, ha az egyébként rokonszenves udvarló átnyújtott egy csokor árvácskát, amely azt üzente: „Mindig rád gondolok.” 

A krizantém (amely korántsem „temetői” virágnak számított akkoriban) már határozottabb jelentéssel bírt. A vörös a szerelmet jelentette, a fehér színű az igaz, őszinte érzéseket. Ha pedig egy vörös és fehér virágokból álló csokrot kapott a lány, azzal kitartó, őszinte szerelem ígéretét jelezte a hódolója.

Ám ha ezt követően a Kleopátra tűje nevű virágot, a spider flowert küldte el neki, akkor érdemes volt gondoskodni róla, hogy az átadásra titokban kerüljön sor – ennek ugyanis már az volt az értelme: szökjünk meg együtt…

De nem csupán a szerelmi vágyat, hanem a barátságot vagy éppen az ellenérzéseket is ki lehetett mutatni egy-egy csokorral. Előbbinél kedvesség és játékosság volt, sokszor a hála kifejezése, ám utóbbinál a méltóság megőrzését szolgálhatta az, hogy virágnyelven zajlott a kommunikáció. Hiszen egy szál vagy akár egy csokor virág átadása mégsem generál elfogadhatatlan, sértő szavakat, hangos veszekedést – a „megajándékozott” mégis pontosan érti, hogy viselkedésével, tetteivel megsértette vagy éppen kiábrándította a másikat. Az pedig már rajta múlik, hogy elérti-e a finom jelzést, és próbálja feloldani a konfliktust, vagy nem vesz tudomást a jelzésről – esetleg visszavonul, és nem erőlteti a közeledést.

A másik iránti közöny jelzésére szolgált például a tatárvirág (candytuft), de akár néhány, csokorba szedett fűféle is. Erőteljesebb, durvább üzenetet hordozott a fokhagyma (amelynek feltételezhetően csupán a zöld szárát rejtették a csokorba). Ez már lényegében azt árulta el: nem tudlak elviselni, taszít a közelséged, sőt „beteg vagyok tőled”. De még egy, a vámpírtörténetek kedvelőinek ismerős jelentése is lehetett akár: „Gonosz, ördögi lénynek tartalak, távozz tőlem.” 

Mivel több iskolája is volt a floriográfiának, voltak eltérő értelmezések is. A hortenzia például legtöbbször a szívtelenség, érzéketlenség jelképének számított, ám adták olyankor is, amikor egy bűnbánó, bocsánatkérő gesztust akart viszonozni hálásan, megbocsátón valaki. Ennek az esetleges eltérő értelmezése már súlyos viszályok kialakulását okozhatta.

Az amaránt latin neve, az amaranthus, „sosem hervadó”-t jelent. Rejtély, ezzel összefüggésben-e, de ennek a virágnak az átadása jelezte, az ezt kapó (valószínűleg) férfi nevetségessé vált a másik nemnél való sikertelensége miatt.

És persze, ahogy élőszóban sem mindig ugyanazt jelenti egy-egy kifejezés, attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben használjuk, ugyanígy a virágnyelv is képes volt érzékenyebb árnyalatokat kifejezni. A sárga liliom például alapvetően pozitív jelentéssel bírt, örömöt, hálát fejezett ki – ám ha a gyűlöletet jelképező narancssárga liliom mellé helyezték, már hamis, kétértelmű, sőt gúnyos érzéseket közvetített. 

Uralkodók esküvői csokrai

Ha már Viktóriával kezdtük, vele is fejezzük be. Lássuk, milyen esküvői csokra volt a királynőnek az 1840-es házasságkötésekor!

Viktória úgynevezett „tussie-mussie”-t tartott a kezében. Ezt a fajta apró, bájos csokrot azóta is nagyon sokan szeretik, bár manapság a kis fagylalttölcsér formájú, akkoriban sokszor fémből készült tartót már mellőzni szokták. A királynő csokrában a halhatatlanság és örök szerelem jelképe, mirtusz volt – és ezzel hagyományt teremtett, azóta a királyi ház összes leszármazottjának esküvői csokrában helyett kapott egy mirtuszágacska.

A szóbeszéd szerint amúgy a Fulham Palace kertjében található négy mirtuszbokor Viktória csokrának mirtuszágacskáiból származik.

Erzsébet királynő és Fülöp herceg 1947-es esküvőjének tökéletes szervezésébe egy kis hiba csúszott, méghozzá éppen a csokor tekintetében. Valaki – elképzelhető, hogy pont a zavarban lévő menyasszony – elvesztette a „tussie-mussie”-t a ceremónia útvesztőiben. Ennek következtében számos fotón hiányzik a csokor a kezéből. A virágkötő természetesen villámgyorsan készített egy újabb, az eredetivel megegyező csokrot, így a későbbi képeken már ezzel látható a menyasszony – illetve több beállítást később megismételtek, immár az új virágcsokorral.

A virágkötő pedig ettől kezdve minden fontos alkalomra két virágcsokorral készült – egy eredetivel és egy másolattal.

Amikor Grace Kelly hozzáment Rainer monacói herceghez, orchideából, liliomból álló csokrot tartott a kezében, Diana Spencer és Károly 1981-es esküvői ceremóniájához már nagyobb csokor és több virág „dukált” – gardénia, orchidea, veronika, frézia, rózsa, liliom egyaránt megtalálható volt a borkétában. Természetesen az elengedhetetlen mirtuszág mellett, amely azonban mégsem tudta garantálni az örök szerelmet és együttélést.

Amikor Kate Middleton és Vilmos herceg házasodott össze, bájos, a Diánáénál jóval kisebb „tussie-mussie” volt a menyasszony kezében, ám mindegyik virág finom utalással bírt.

A csupa fehér virág a tisztaságot, őszinteséget jelképezi – ez egyébként is elég általános az esküvői csokroknál.

Gyöngyvirág jelképezte a hűséget, a török szegfű pedig lovagiasságot jelent – ez nyilvánvalóan Vilmos személyére utalt, már csak azért is, mert a virág angol neve Sweet William. A csokorban volt fehér jácint is, ez pedig a játékosságot és a szerelem folytonosságát jelképezi – az örök szerelmet pedig a kihagyhatatlan mirtuszág, amely azonban így már egyfajta tisztelgés is Viktória királynő emléke előtt, aki talán nem az első, de mindenképpen a legismertebb mirtuszcsokorral oltárhoz vonuló menyasszony volt.

H. Fekete Bernadett

Források: ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Chris Jackson