Ez az a művészpiac, amit keresel – A zine-ek nyomában
Ha te is keresgéltél már egy olyan művészpiacot, ahol a magyar alkotók színe-java képviselteti magát, és minden termék egyedi, izgalmas gondolatokat tartalmaz, akkor az Ukmukkfukk Zinefesztet keresed. Ez az a hely, ahová nyugodtan elmehetsz akár a kamasz gyerekeddel is egy felfedezőútra – nagyon menő leszel nála. Szőcs Lilla írása.
–
Ellátogattam múlt hétvégén a negyedik Ukmukkfukk Zinefesztre, ahol a hazai alkotóközösség kiadványai, pontosabban „zine”-jeik kerültek a középpontba.
„A zine-ek kis példányszámú, tematikus kiadványok, melyeket gyakran maga a szerző vagy kisebb kiadók jelentetnek meg.” Ha úgy tetszik, hívhatjuk művészeti szamizdatnak is.
Általában kis példányszámú, saját kiadású könyv- vagy füzetszerűségről van szó, amely cenzúramentes, egyedi tartalmat kínál legfeljebb ezer példányban. A legolcsóbb megoldással, fénymásolóval vagy nyomtatóval készülnek, sokféle formátumban, nincs megszabott méret, betűtípus, vagy bármi egyéb szabály, amely korlátozná az alkotót. Témájukat tekintve is változatosak: lehetnek politika, költészet, művészet és dizájn, társadalomelmélet, feminizmus, szexuális tartalmúak.
Az idei zinefeszt kifejezetten izgalmasan alakult, olyan kúl művészek alkotásaira is lecsaphattál, mint Stark Attila vagy Szombat Éva. Akik pedig igazán csípik a hazai animációs közösség művészeit, azoknak ez a nap pláne ünnepnap volt, a hazai népszerű alkotók színe-java tiszteletét tette egy-egy saját (vagy közös) zine-nel.
A hangulat remek volt, hiába érkeztem korán, elég gyorsan fogytak a kiadványok és az egyedi „mörcs” termékek. Megérkezésemkor pont belefutottam Horváth Dorkába (a Boookr Kids alapítója és blogger), aki épp büszkén mutatta, hogy sikerült lecsapnia egy utolsó darabos alkotásra Klement Csabától (CsaK munkáival itt találkozhattatok az oldalunkon). Szerencsémre fesztiváltól függetlenül is van olyan zine, amit az alkotóktól megrendelhetek, úgyhogy ha esetleg előled is elkapkodtak párat, akkor se bánkódj, lesz még lehetőséged beszerezni kedvenced kiadványát, printjét vagy egyedi merchandising cuccát.
Ez az a művészpiac, amit kerestél
Újságíróként, önkritikusan elképesztően jól szórakoztam a nőimagazin-paródiákon is, de amit igazán jó volt látni, hogy mennyire önreflexívek a kamasz-, diákzine-ek, milyen mélyen és nyíltan teszik oda a zsibvásár asztalára korosztályos problémáikat.
Minden legalább egy kamasz gyereket nevelő szülőnek jó szívvel ajánlom hétvégi programnak az ilyen és ehhez hasonló művészpiacokat, mert segíthet egymás nézőpontjának a megismerésében.
A teljesség igénye nélkül, nekem a következő zine-ek voltak a kedvenceim.
Legkúlabb felvilágosító zine-ek: Nem! Csak tiniknek, Crush vs. Szerelem vs. Szex, Hüvelygomba
A NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) egy olyan kezdeményezés, amely a magyarországi nők helyzetére kíván reflektálni, valamint a nők közötti szolidaritást erősíteni és közösséget teremteni. A legújabb kiadványukban egyebek közt olyan hiánypótló témákat járnak körül, mint a „Nehezen felismerhető toxic faszik”, „Mit tehetsz, ha crusholsz valakire?” és mi van, ha egy érettebb pasi tetszik meg neked.
A kiadvány egy extra, kihajtható Kaffka Margit-poszterrel kedveskedik olvasóinak. Stílus, elegancia, minőségi témák, imádom.
Ugyancsak ebben a kategóriában futott még egy feminista zine, reflektálva a reklámszlogenre: „Most, hogy nincsenek itt a férfiak, beszélhetünk végre a hüvelygombáról.” A nevét is innen kapta, röviden: Hüvelygomba. A zine minden olyan sztorit, témát felölel, ami a mai napig tabutémának számít. Hatodik lapszámukban írnak a gátmetszésről, a mosható betétről, találsz benne egy útmutatót a menstruációs kehely megfelelő alkalmazásáról vagy épp az óvszerhasználatról.
Különösen tetszett, még Ónodi Adél színésznő, transzaktivista zine-je (az ő neve onnan lehet ismerős számodra, hogy ő volt az első transznemű, aki női magazin címlaplánya lehetett). A transz csajok a nappaliban a roma nőkről, a transz nőkről és általánosságban a nőkről kialakított sztereotípiákat járja körül, Ónodi Adél, Fedorkó Bori ötlete alapján, Bangó Alexandra grafikájával egészült ki.
Legkúlabb zenei zine: Veszélyes kölykök
A Veszélyes kölykök a magyar átlag médiafogyasztó tökéletes tükörképe, kiadványukban megtalálhatod Pumped Gabót, mellette megfontolandó életbölcsességeket és a hazai zeneipar leghallgatottabb rapelőadóinak dalszövegeit illusztrálva: Halott Pénz, Mr. MSSH, Young G és még sokan mások szerepelnek benne.
Nem egy zine nyomokban magyar rapzenét tartalmazott, az önkritikus, társadalomkritikus zine-ek után a magyar rapzene is nagy hangsúlyt kapott idén. Ha szeretnéd jobban megismerni, hogy rapzenét kedvelő kamasz, fiatal felnőtt gyereked milyen zenét hallgat, és megtudni, hogy „Ki kicsoda a RAPbisznizben?”, akkor Szőke Gáspár zine-jét ajánlom. Az alkotó idekapcsolódó kiállítását júliusban láthatjátok a TELEP Galériában. Ezen hazai és külföldi, közismert és szűkebb körben ismert rapperek portréit mutatják majd be, megválaszolva a korábban feltett kérdést, pontosan ki kicsoda a rapiparban.
Legkúlabb utazó zine: Bogó Krisztina indonéz élménybeszámolója
Krisztina, aki maga is grafikával, illusztrációval, animációval foglalkozik, nemrég tért haza Indonéziából, ahol két évig tanulta a tradicionális báb-, textil- és táncművészetet, illetve ismerkedett a helyi kultúra és a természet szépségeivel. Mindezt az élményt, a vicces kulturális különbségeket, az indonéz hétköznapok abszurditását pedig beletette egy nagyon kompakt kis zine-be. Megmutatja a helyi ételek fűszerezési szokásait, a csili csípősségének különböző fokozatait, és arra is kitér, mitől is olyan drága a Kopi Luwak kávé.
Vicces, színes, abszurd történeteket mesél arról, milyen érdekes szokásaik vannak a helyieknek, és arra is kitér, hogy a helyi hagyományokhoz híven mivel kell rendelkeznie egy igazi indonéz férfinak. Mutatom:
Legkúlabb férfi zine: László Márk és Sebesvári Soma
László Márk elsősorban illusztráció-képregény tematikájú kiadványokkal foglalkozik, printjei és tematikusan kapcsolódó tusrajzokból összefűzött rajzzine-jei mellett A kisfiú és a szellembohóc című képregényét is elhozta. Mivel ezzel párhuzamosan a Nemzetközi Képregényfesztivál is zajlik, idekapcsolódóan ma este a Klauzál 13 Galériában debütál a képregénye. Szóval, aki lemaradt volna múlt héten Márkról, most bepótolhatja. Addig is kedvcsinálónak mutatom a Mindig minden nagyon jó című zine-jét, ami szuper lett.
Sebesvári Soma szintén meghatározó figurája ennek az alkotói közösségnek, igazi régi motoros Ukmukkfukk zinefesztes. Kedvencem tőle a Savage volt, amelybe különböző felkért művészek küldtek a „savage” (barbár) hívószóra alkotásokat, majd ebből szerkesztette meg kiadványát.
Zine-jei mellett saját risoprintjei is baromi jól néztek ki, az egyik kedvenc „mörcs” termékem volt az övé – az ukmukkfukkos válogatáskazetta mellett. A Soma által vezetett Budapest Zines (mikrokiadó, risograph műhely) abból a célból jött létre, hogy népszerűsítse a zine-eket, az alternatív képregényeket és a printkészítést hazánkban, továbbá a magyar alkotásokat külföldön. Céljuk, hogy olyanoknak nyújtsanak segítséget, akik a zine, a képregény vagy risoprintelés irányába szeretnének fejlődni. Az idei fesztivál hangulatát és népszerűségét elnézve szerintem ez sikerült.
Legkúlabb önironikus zine-ek: 30 és a halál között, sad hot girls, Richolm Orsolya
Renyagyár munkásságát már a kezdetektől követem (itt tudod a munkáit elérni). Igazán csípem az önironikus humorát, tökéletes görbe tükröt mutat a mai harmincasoknak.
Ha belelapozol a 30 és a halál között zine-jébe, megelevenedik előtted az éjszakai élet suttyóságának és bájának minden szintje. Benne olyan bölcsességekkel, amiket csak harminc és a halál között von le az ember: „Minél rondább vagy, annál jobban érzed magad.”
Csak így tovább!
Szintén nagyon kúl és önironikus volt A sad hot girls, ami szintén a húszasok–harmincasok generációs problémáit dolgozza fel. A témát az alkotók Facebook-groupchatjében elhangzott beszélgetések adják, ahol kibeszélik a kilátástalan, bonyolult és mégis csodaszép éveiket.
Richolm Orsi szintén nagy kedvenc volt, az önfelvállalós random ciki sztorijaival, amiket mind belepakolt zine-jébe. Következőképp határozta meg az ars poeticáját:
„Rengeteg hibám van és szabadidőmben a lehető legértelmetlenebb dolgokon szorongok, ami tökéletes alapanyaga a munkáimnak. Gyerekszínészként kezdtem, majd szaxofonon játszottam, bölcsész lettem, újságíróként dolgoztam, verseket költöttem, slam poetryztem, most filmdramaturgiát tanulok, analóg géppel fényképezek, házi animációs filmeket rajzolok és összeraktam az első zine füzetemet, ami Richolm szerencsétlenkedéseit gyűjti össze. Azt csinálom, amit szeretek, és úgy csinálom, hogy az őszinte legyen. Mert másképp nem is tudok hozzáfogni semmihez sem.”
Szőcs Lilla
