–

Többször írtam már, hogy egy nagy, kertes házban élek, ami persze jól hangzik, ha az ember a délutáni döglésre gondol a nyugágyban, az esti grillezésekre a teraszon, vagy a simogató melegben felhörpintett Aperol spritzre, miközben bámulja a csillagokat. 

Van azonban egy másik vetülete is, amiről szeretnek elfeledkezni a népek, pedig érdemes lenne ezt is végiggondolni, mielőtt úgy dönt valaki, várja a természet, irány a kertes ház!

1. Ahol nagy fák vannak, azokat néha meg kell metszeni, mert felkopaszodnak. Igen, nemcsak a középkorú férfiak kezdenek kopaszodni, hanem a fák is. Főleg a fenyők és a tuják. Ilyenkor ki kell hívni a favágó embert, aki képes 10 méter magasra felalpinkodni magát, és levágni, majd elvinni a levágott ágakat. Mert ugye, rendes ember nem éget – egyre több településen tilos is –, viszont az elszállítás sok pénzbe kerül. Mint ahogy a favágás is. Főleg alpintechnikával. 

2. Ahhoz, hogy gyönyörű legyen a gyep, sokat kell tenni. Ha kikopott, akkor újat ültetni, locsolni, vágni, kiszedni a gazt, levegőztetni, szegélyt nyírni - hogy csak néhány teendőt említsek a napi programok közül. És igen, a kutyák simán képesek sárgára pisilni a füvet, és ha állatot tartasz, akkor szart is kell szedni, különben a vendégek a nyugágy mellé némi ájert is kapnak. 

3. Ha úgy gondolod, te leszel a következő Bálint gazda, el kell, hogy keserítselek. A veteményes nem csak abból áll, hogy beszórod a magokat a földbe, aztán leszüreteled a napsütötte paradicsomot. Sőt, sajnos egyáltalán nem abból áll. Először is fel kell ásni a veteményes földjét. Ha jó fej vagy, keversz hozzá a komposztból is, hogy sok tápanyagot kapjanak a növények. Aztán keresel egy helyet, ahol jó minőségű palántákat árulnak – és nem vernek át a fajtákkal –, megfelelő időben, sorrendben, növénytársítással palántázol, majd néhány naponta kihúzod a gazt, és persze naponta locsolsz a nagy melegben.

A paradicsomot, paprikát karóznod kell, és ha tartasz állatot, akkor természetesen el kell kerítened a veteményt, mert a kutya/macska szeret beleszarni, a tyúk pedig mindent felzabál, amit talál. Ha jönnek a kártevők, akkor azzal is küzdeni kell, a krumplibogarakat leszedni, és más finomságok. A több hónapnyi kitartó munka eredmény pedig az lesz, hogy egyszerre érik be 15 fej salátád, 32 kg paradicsomod, és ha szerencséd van, néhány csenevész édesburgonyád. 

4. Ha van kerted, locsolnod kell. Ezt teheted kútvízzel vagy ivóvízzel, ami után fizetned kell a csatornadíjat is. Nyáron minden este vagy reggel locsolni kell, mert a növények nem szeretik, ha csak napot kapnak, vizet meg nem. Ehhez szükséged lesz mintegy 623 méternyi csőre – persze, ha nem vagy Rothschild, akinek profin kiépített öntözőrendszere van –, ami mindig a lábad alatt lesz, vagy a fűnyíró „lába” alatt. 

5. Ha már fa, akkor levél. Extrának tűlevél. A fák hullajtják a leveleiket. A nem lombhullatók is, bárki bármit is mond. A tűlevelűek alatt pedig sötét van, és savanyú a talaj, így nem sok esélye van annak, hogy bármi is megél ott – kivéve a bodza, mert az elpusztíthatatlan, bár csöppent sem dekoratív. De legalább jó lekvárt lehet készíteni belőle. 

6. Szóval a bodza. Bárhol megterem, meggyőződésem, hogy még a sivatagban is, de az Északi-sarkon is bukkantak már kutatók a növényre. Nem elég kivágni, mert a tönkből simán újra növeszti magát, hanem ki is kell ásni. Ez persze kemény munka. Garantált izomláz. Bárhol képes felbukkanni, reménytelen megfékezni. 

7. Átültetés. Akárcsak a gyerekek, a növények is kinövik a házukat, vagyis cserepüket. Ekkor át kell ültetni őket, amihez kell föld és cserép, meg némi szabadidő. Nem nagy macera, de ha valakinek sok növénye van, nem lesz kis összeg a dekoratív cserepek beszerzése. A kaspókról nem is beszélve. Javaslom, ha valaki a közeledben ingyen elszállítható cserepeket hirdet, csapj le rá!

8. Akinek nincs tele kerítése, annak a sövény jelentheti a takarást a kíváncsi tekintetek elől. Csakhogy a sövény megnő, és képes elburjánzani, ha nincs rendesen karbantartva. Rögtön lehet is venni sövényvágót meg egy létrát, aztán hosszú órák alatt letrimmelni a felesleget. 

9. Kerti bútorok. Akinek van kertje, feltehetően kint szereti élvezni az életet. Ehhez viszont kellenek bútorok. Amiket festeni vagy olajozni kell – már ha fából vannak. A reklámokban ezt úgy mutatják be, mintha egy kis csiszolás és némi kenés után már ragyogna is a bútor – valójában azért elég macerás műfaj. De meg kell csinálni, csakúgy, mint a fateraszt újrakenni – igen, van műanyag is, fahatású, de én szeretem az igazit, mindenből –, ami szintén nem egy leányálom. Ha műanyag bútorod van, azzal kevesebb a meló, de azok meg képesek eltörni, szétesni és beszürkülni. Az én általános csodaszerem a magas nyomású mosó, ami mindent letakarít. Mindent. 

10. Pénz. Egy kert fenntartása és rendbetétele nemcsak sok munkával jár, hanem sok pénzbe is kerül. Egy rendes metszőolló pár ezer forint, egy fűnyíró minimum 20 ezer, a szegélyvágó 10 körül van, és akkor még nem írtam a virágföldről, a növénytápról és az esetleges kártevők elleni szerekről, na meg az évről évre megvásárolandó virágokról, amelyeknek nem lehet ellenállni. Vagy nem érdemes. 

Mert, bár úgy tűnik macerás, kertet tartani igenis jó dolog, csak bele kell rázódni, és szeretni kell. Mert különben lehet bármilyen szép a kert, az eredmény nem fog örömet okozni. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/anela