–

Ha hozzám hasonlóan te is csodálod az évek múlását szimbolizáló vírusvideókat, amelyekben az alkotók hosszú időn keresztül minden reggel lefotózzák magukat (az ölebüket, a növényeiket vagy a szomszédot), majd a végén egy úgynevezett time lapse videóvá fűzik össze, na, akkor a következő innovációt egyenesen imádni fogod!

Egy amerikai srác, bizonyos Cesar Kuriyama megreformálta, egyszerűbbé és mindenki számára elérhetővé tette a time lapse műfaját. Bár őt nem kifejezetten a változás nyomon követése motiválta, hanem inkább az, hogy segítsen emlékezni a vele történtekre, különösképpen a pozitív, izgalmas dolgokra. Az egyik TED-konferencián arról tartott előadást, mennyire idegesíti, hogy az évek múlásával egyre nehezebben tudja felidézni élete kiemelkedő élményeit. 

„Utálom, hogy nem emlékszem a dolgokra, amiket csináltam. Itt van rengeteg minden az életemben, amit tettem, és amire nem tudok magamtól visszaemlékezni csak akkor, ha valaki esetleg felidézi" – mondta Cesar.

A probléma persze ennél összetettebb volt. Minél több év eltelt ugyanis, Cesar annál rutinosabban halogatott. Harmincas évei felé közeledve aztán úgy érezte, egyre jobban kiürül a lelke a folyamatos hajtásban, ám a hőn áhított önmegvalósítás és alkotás még mindig várat magára. A fordulópontot az jelentette, amikor megnézte egy híres grafikus, Stefan Sagmeister előadását, ami a szabadság erejéről szólt. Stefan úgy rendezte be az életét, hogy hétévente tarthasson egy teljes év szabadságot, amikor nem csinál egyebet, csak magával foglalkozik. Az inspiráció hatása alatt Cesar úgy döntött, nem vár tovább, és belecsapott nagy tervébe: elment ő is egy egész évnyi szabadságra.

Így kezdődött az „Egy másodperc mindennap” (1 Second Everyday) nevű projektje, amelyből mostanra, egy sikeres Kickstarter kampány után már egy telefonos alkalmazás is készült, amit bárki letölthet*. Rengetegen meg is tették! Hogy mi a dolog lényege? Pofonegyszerű. Cesar, hogy ne feledkezzen meg a vele történt élményekről, mindennap felvett egy (azaz egy) másodpernyi videót az életéből. Később, időrendbe állította ezeket a másodpercnyi felvételeket, amelyekből összeállt a videófilm. Annyira bejött neki a dolog, hogy elhatározta, élete minden hátralévő évéből készít egy-egy ilyen videófolyamot.

Így magyarázta a gondolat eredetét:

„Az egyik dolog, ami zavar, hogy ahogyan a napok, hetek és hónapok telnek, az idő mintha kezdene elhomályosodni, minden egymásba olvad, és tudjátok, ezt utáltam. A vizualizáció az egyik legjobb módja az emlékezet beindításának.”

Harmincéves korára a következő videót sikerült készítenie az emlékeiből: 

1 Second Everyday - Age 30 from Cesar Kuriyama on Vimeo.

Noha a projektet az emlékezés igénye hívta életre, mára sokkal több lett Cesar számára emlékek puszta gyűjteményénél. Életmóddá vált a rövid videók rögzítése, amelyben immár az motiválja, hogy minél több izgalmas élményt szerezzen, amit meg lehet örökíteni.

„Szóval, ha nyolcvanéves koromig elélek, lesz egy ötórás videóm, amely ötven évet fed le az életemből. De már negyvenéves koromra is lesz egy egész órányi film, amely a harmincas éveimről szól. Ez tényleg mindennap erőt ad nekem, hogy megpróbáljak valami érdekeset kezdeni magammal” – magyarázta Cesar.

Ez még annál is jobb, mint egy mozgalom, mert szabadabb – foglalta össze egy ismerősöm, aki Cesar nyomán belekezdett minden egyes napjának egy-egy másodpercnyi dokumentálásába. Ugyanis nem másért csinálod, hanem saját magad miatt. Nem csupán arra jó, hogy alkothatsz valamit:

egy ilyen videófolyam tükörképet mutat magadról, a szokásaidról, az életedről. Ennél őszintébb kritikust keresve sem találhatsz magadnak!

Úgyhogy mindenkit (beleértve saját magamat), aki szereti halogatni a kreatív terveit, arra biztatnék, ne várjon tovább! Szánjon rá naponta, mondjuk, egy percet az önkifejezésre. Videóban, rajzban, írásban, mindegy, ahogy jólesik. Csak csináljuk már!

Cesar Kuriyama TED-előadását magyar felirattal itt megnézheted: 

Szőcs Lilla

*a 1 Second Everyday nevű applikáció elérhető Androidra és iOS-re is.

Kép: thepossibilitypractice

Ha kíváncsi vagy főszerkesztőnk, D. Tóth Kriszta egyéves no smink/no filter szelfi-folyamának tanulságaira, kattints IDE!