–

Bár a leegyszerűsített, nagyrészt az alapanyagok hiányából építkező háború utáni magyar konyha ebbe is bele tudott zavarni a rántásaival, és lisztes-csirizes habarásaival, de ma már sokkal egészségtudatosabb főzési technikákat használ az átlagember is, és a fűszerekkel is bátrabban bánik.

Ezért is gondoltam, hogy a mai recept egy olyan karalébé-főzelék lesz, aminek egy finomfőzelékes verzióját egy nagyon kedves barátom éppen nyíló bisztrójába dolgoztuk ki, és ami annyira egyszerű, hogy komolyan azon gondolkodtam, hogyan lehetne még kicsit nyújtani ezt a receptet, nehogy ciki legyen. Az „újragondolt” szót messzire elkerülve semmiféle sűrítésről nincs szó, az étel ettől aztán teljesen gluténmentes lesz, és a szénhidráttartalma is nagyon alacsony. Mivel tejföl és tejszín is van benne, zsírosnak viszont zsíros, de hát mindent nem lehet egyszerre, ugye? Bónuszként a hozzávalók nagyobb része friss, tavaszi termés: újhagyma, zsenge karalábé, friss zöldfűszer. És a pezsgés kedvéért egy kis citromlé, sőt, ha villantani akarsz, legyen fehérbor, én nem ítélkezem.

„Karaláb"

Ahogy a nagymamám mondta, „karaláb". Édes, roppan, finom. És nemcsak a feje ehető: a zöldjével lehet díszíteni, de én bele is szoktam főzni az ételbe, ha vállalkozóbb kedvű vendégeim vannak, mert ez is inkább szokatlan. Pedig a karalábé zöldje is nagyon fincsi, gyakorlatilag egy enyhébb ízű karalábé, és egy kicsit kesernyésebb levél, mondjuk, mángold keveréke. Önmagában is főzheted, vagy használhatod ugyanazokba az ételekbe, amiben a karalábéfejet is.

Aztán ha megfőzted ezt az egyszerű, de nagyszerű kis főzeléket, akkor valami olyan feltétet keress, ami erőteljesebb ízű, mert ez a krémes, visszafogott főzelék jól kiegészíti például a karakteresebb ízű kolbászokat vagy egy alaposan fűszerezett sült húst is. Arról nem is beszélve, hogy maga a karalábé édeskés, és erre még rá is fogunk erősíteni azzal, hogy karamellizáljuk, szóval tényleg bírja a fűszeres feltétet, de magába a főzelékbe nem tennék erős fűszert.

Én mindig mindenkit kísérletezésre buzdítok, és arra, hogy maga alakítsa a saját ízeit.

És akkor jöjjön a recept, tényleg nagyon egyszerű, de épp ez benne a jó. Ha önmagában eszed, akkor személyenként egy fej közepes karalábéval számolj. Ha feltétet is kínálsz mellé, akkor fél fej is elég per fő.

serp

Hozzávalók:

2 szál újhagyma

1 fej karalábé

0,75 dl tejszín

0,75 dl tejföl

fél citrom leve (vagy ugyanennyi fehérbor)

só

fehér bors

2 evőkanál vaj

1 evőkanál olívaolaj

elbír kevés zsenge zöldfűszert is, például kapor

A karalábét hámozd meg (ha nagyon zsenge, még azt sem kell), és vágd körülbelül egycentis hasábokra. Hevítsd fel az olajat és egy evőkanál vajat a serpenyőben, és közepesen magas lángon addig forgasd, míg nyolc-tíz perc alatt minden oldala kissé karamellizálódik. Facsard rá a citromot, majd tedd félre a karalábéhasábokat. Ugyanabban a serpenyőben a maradék vajon párold meg az előzőleg megtisztított, felkarikázott újhagymát. Öntsd fel a tejszínnel és a tejföllel, tedd vissza a hasábokat, és az egészet rottyantsd össze, de ne főzd sokáig. Csak a végén ízesítsd kevés sóval és fehérborssal.

Horvát Sára

A fotók a szerző tulajdonában vannak.