Rekeszd ki a zord időt a lakásból egy kreatív ablakpárnával!
Könnyen elkészíthető, praktikus ajándékötletek a hideg ellen
Az ablak a lakás „szeme”. Praktikus és kreatív ajándékötlet lehet akár saját magunknak is, vagy az ismerősöknek, nagyszülőknek egy dekoratív huzatfogó az ablakszárnyak közé. A lehetőségek száma végtelen, és Aggod Zsuzsi igazán kreatív megoldásokat kínál nektek a hideg kirekesztésére.
–
Itt van a december, és huzatos a nyílászárók esetén elkél néhány varázslatos ablakpárna. Sokszor kacérkodom az ötlettel, hogy a rengeteg plüssjátékból, amelyektől nincs szívünk megválni, egymáshoz kötözök egy ablakhossznyit – így szem előtt vannak, és a moly sem találja meg őket. Csak hát fáznának szegények…
Idén valahogy összecsúszott nálam az ablakpárnák kihelyezésének és a karácsonyi készülődésnek az ideje. Elnézegettem az ablakpárkányt, azt a hosszú sávot a szürke huzatfogóval, és a rengeteg helyet, ami így elvész dekorálható felületként. Pedig elképzeltem, hogy most már aztán már minden zugot telepakolok fényekkel és díszekkel.
Eszembe jutott egy régi huzatos tél, amikor a boltban vásárolt és méretre vágott ablakszivacsot próbáltam sürgősen, és felnőtt lakáshoz méltón dekorálni. Az volt a leggyorsabb megoldás – ráadásul szép végeredménnyel –, hogy bevontam (vagy egyszerűen csak betekertem) őket bármilyen szép anyagmaradékkal, ami a kezem ügyébe került, és illett a szobánkhoz. A burkolat két végét mutatós zsinórral, szalaggal elkötöttem.
Karácsonyi dekorációt kapott a szürke huzatfogó
Először egy Írországban vásárolt kockás gyapjúsálat avattam ablakdísszé. A két végére csomót kötöttem, nem kell varrni, és a sál rojtjai így bojtokká sűrűsödnek, direkt jól mutatnak a párna két végén.
Jöhetnek a girlandok, fényfüzérek, szalagok bőségesen, ezekre lehet karácsonyfadíszeket is aggatni. A kellékek megkeresésével együtt negyedóra alatt kész voltam.
Hogy szellőztetéskor könnyen mozgatható legyen a huzatfogónk, a fényfüzér elemtartó dobozát dugjuk egy díszítőszalag alá, vagy külön rögzítsük a textilborításhoz egy szalaggal, biztosítótűvel.
A másik huzatfogómhoz már keresgélni sem kellett a kellékeket
Egy nagyobb stólát kapott tőlem kölcsön ruhának, amit félbehajtottam, úgy burkoltam bele az ablakszivacsot. Így csak az egyik végét kellett elkötnöm egy széles szalaggal. A díszítés hasonlóan zajlott, rengeteg rénszarvas tekereg hosszú sorban az ablakpárnán.
A fényfüzér természetesen kötelező, és a kedvenc vastag üveg karácsonyfadíszeimből is kapott néhányat, a ruhákra erősített árcédulák biztosítótűi pedig nagyon jó szolgálatot tettek a rögzítésnél.
A párna bekötött végéhez a kedvenc faragott Mikulásomat állítottam, így ő is sütkérezhet a fényben, ráadásul olyan, mintha az egész vörös ablakpárna a Mikulás zsákja volna.
Játékosabb ablakpárnák is készülhetnek készen vásárolt ablakfogóból
A csigás ablakpárna alapja egy termovelúrral bevont ablakszivacs.
Erre varrtam rá a „csigaházakat”, a csíkos pólóanyaggal bevont, aztán csigaformán feltekert szivacscsíkokat. A csigák nagy szemei kör alakú termovelúrok (kábé nyolc centi átmérőjűek), amelyeket fércöltéssel körbeöltögettem, megtömtem töltőflízzel, és behúztam, majd az alapra varrtam. A szarvak termovelúrból varrt, kitömött hurkák, amelyeken az előzőhöz hasonlóan készített szemek ágaskodnak. Szájnak szaténszalagokat varrtam fel.
A termovelúr remek anyag, puha és rugalmas, könnyen alakítható és nem foszlik, ezért nem kell szegni, bátran bele lehet vágni!
A gyerekszobában megvan még a rég gyártott kedvenc, a Janus-arcú ablakpárna: ha akarjuk, bohóc, ha akarjuk kislány, a szemközti ház pedig azt látja, amit mi épp nem akarunk. Két, régi harisnyákkal-zoknikkal kitömött hurkából van a lába és a teste, a nadrág kantára tartja őket össze, így a baba-bohóc bármelyik ablakszárnyon ki-be tud nézni.
A hóemberek teste egy-egy összetekert, 44-es frottírzokni, ezeket egy hófehér termovelúr csőbe húztam bele. Ennek már több éve, úgyhogy a hófehérség elmúlt, de az ablakpárna még mindig jól szolgál. Azért nem az ablakszivacsot használtam a hóemberekhez, mert tapasztalatom szerint felkunkorodik, amikor részekre szeretnénk osztani. Erős madzaggal elkötve elválasztottam a hóembereket egymástól.
Mindegyik egyéniség: a fejeket különböző átmérőjű, kör alakú termovelúrból alakítottam ki. Varrtam rájuk kezet, lábat, gombokat, sálat kaptak, meg fülmelegítőt – kedvünk szerint bővíthetjük a ruhatárukat. Lehet, hogy idén kötök is egy mellényt az egyiknek, ne fázzon szegényke.
A fotók a szerző tulajdonában vannak
