5+1 ünnepi jótanácsnak álcázott bénázás

–

1. Ünnepi hideg-meleg játék infarktuskockázattal és jogtalanul csúnya gondolatokkal Jézus és az angyalok irányába

Persze ez olyan hideg-meleg játék, ahol senki nem mondja, hogy merrefelé melegszik, ellenben valakinek az ajándéka nincs meg. 22-én még megvolt, de most, 25-én 10.34-kor, amikor lehetetlen pótolni, nem tudjuk, hova rejtettük. Extra nehezítés, ha gyerekek jelenlétében kell elpantomimezni a jelenlévő másik felnőttnek, hogy

„hova a p****ba tettÜK XY, természetesen maximum tenyérnyi méretű ajándékát, amit a Jézuska tegnap valamiért nem pottyantott a fa alá, valószínűleg már akkor sem találta, csak nem tűnt fel neki?”

És persze a felelősségmegosztó többes szám csak ilyenkor jön elő mindenkiből. Amúgy több megoldásom is van erre, mármint olyan, amit én sem tartok be. 1. Minden ajándék egy helyen (ágyneműtartó vagy legfelső polc valami kevésbé használatos szekrényben), 2. Fel kell írni, mit hova tettünk (telefonba, mert ha papírra írjuk, azt nyilván kidobjuk egy ponton). Persze csak a szám nagy, van olyan ajándék, amit fél éve nem találok. De van egy 3-mas pontom is, na, azt viszont alkalmazom, ez mentett meg fél éve is: legyenek tartalék ajándékaid. Nekem ezek többnyire könyvek, van gyerek és felnőtt verzió, bombabiztos helyen. (Gondolom, most, hogy ezt leírtam, jövőre nem fogom megtalálni őket.) 

2. Az esztétikum felülírja a praktikumot, hiszen mégiscsak karácsony van

Az alakformáló fehérneműtől a kellemesen (?) összetartó nadrágig sok mindent próbáltam már, hogy a specifikusan rólam készült négy darab karácsonyi fotón (amiket aztán egy távoli winchester mélyén őrzünk a nyugdíjas éveinkig) bomba formában legyek. A fotós résszel kapcsolatban itt jegyezném meg, hogy

a test legtöbb szűk ruhadarab alatt vagy fölött boldogan kompenzálja a leszorított részeket, vagyis: ahol véget ér az alakformáló cucc, oda tömörülnek a hurkák. Erre biztos írt Newton is egy törvényt, csak kicsit körmönfontabban fogalmazta meg.

A másik probléma ezzel, az ülés+evés ilyenkor nyilvánvalóan előre nem látható kombinációja. Tehát: amibe az ember behúzott hassal becuppantja magát a tükör előtt… abban nyilván roppant kényelmes lesz ülve végigenni a nagymama hét nyelven beszélő… és hétféle telítetlen zsírsavat tartalmazó menüjét. Személyes jótanácsom, hogy legyél kényelmes, nem túl szűk ruhában, és ha fotóznak, kapj a kritikus területek elé egy ajándékot. Vagy egy gyereket. 

3. Időmenedzsment 1.0 ünnepi edition

A karácsonyi napok is 24 órából állnak. Akkor is, ha 36 órányi programot terveztél bele. Sőt, akkor is, ha azt gondolod, hogy az utazással nem kell számolni, mert majd az első helyszínen találsz egy zsák hop-port a fa alatt (a Harry Pottert nem ismerőknek, ezzel a porral egyik kandallóból a másik kandallóba lehet közlekedni függetlenül a kettő közötti távolságtól). Nem fogsz. És nem lehet egyszerre délig lustálkodni és délre odaérni valahova (hacsak nem tényleg a szomszédba mész). És nem nő meg a szimpátiaindexed, amikor idegbetegen sürgeted a családot, akiknek pontosan másfél órával ezelőtt te javasoltad azt a másfél órás filmet.

 4. Legyen szökési terved

Jó, ez tényleg jótanács lesz, de van benne ciki rész is, ne izguljatok. Milanovich Domi nagyon hasznos cikket írt az ünnepi konfliktushelyzetek okos kezeléséről, de az ünnep akkor is stresszes, ha nincs különösebb konfliktus. Sok ember, kis helyen, esetleg őrjöngő gyerekek (áh, sosem láttam még ilyet), akik a sok édességtől és az élményektől túlpörögve ugrálnak. Vagy van valaki a társaságban, aki NEM olvasta Domi korábban már linkelt cikkét, így feltétlenül szükségét érzik, hogy az évek óta dédelgetett sérelmekre az ünnepi asztalnál tegyünk pontot.

Ilyenkor milyen jól jön egy spontán hasmenés, amivel sajnos fél órára el kell vonulnod a távoli és roppant csendes vécébe. Hát nem? Vagy egy váratlanul beeső sürgős e-mail, amit csak teljes csendben, elvonulva tudsz megválaszolni. 

5. Karácsonyi kalóriaspórolás

Annak, hogy estig nem eszel, aztán meg jól bezabálsz, már neve is van: intermittent fasting, vagyis időszakos böjt (persze a bezabálás ebben sincs benne). Hogy mint életmód, mennyire működőképes, azt nem tudom, de mint ünnepek során begyűjtendő kilók elleni trükk, totálisan megbukott. És nem csak nálam. Ha ugyanis egész nap nem eszel, a gyomrod összeszűkül. Plusz sokan még idegesebbek lesznek tőle, pedig az ünnepi időszak amúgy is az idegek kisimultságáról szól, ezt nap mint nap láthatjuk (NEM). Az ünnepi étkezést viszont nyilván nem lehet elalibizni, hiszen a legtöbb asztalnál ül egy sasszemű anyuka vagy nagymama, aki valószínűleg a lakoma végén pontos mérleget von, hogy ki az, aki vérig sértette az elvárt alatti fogyasztással. És nem akarsz te lenni ez az illető (ráadásul ilyenkor minden extra finom, szóval még jó is enni). Így aztán

a korábbi önként vállalt éhezés és az összeszűkült gyomor miatt hányingerrel küszködve fáradtságos munkával újra kitágítod a gyomrodat – hogy az ünnep hátralevő részén egyfajta mindent befaló kisgömböccé változzon.

Tapasztalati számításaim szerint kalóriában ugyanott vagy, mintha normálisan ettél volna. Ha nem rosszabb helyzetben.

+1. „Jövőre minden más lesz”

Ha ti is azok vagytok, akik minden december 27-én úgy indulnak neki a következő karácsonyi hátralévő közel egy évnek, hogy tanultak a hibákból, nem vállalják és nem szervezik túl a dolgokat, nem vesznek fel egy számmal kisebb alakformáló harisnyát a nagyiékhoz (maximum a híresen rosszul főző harmad-unokatestvérhez), már októberben halomban állnak a becsomagolt ajándékok, egy nem túl feltűnő, de nem is túl jó rejtekhelyen… akkor most szólok, hogy tévedtek. Ha valamelyik rést sikerül is betömni, akkor egy olyan végtaggal tesszük, amit valahonnan elveszünk, ez pedig tudjuk, mit jelent. Ilyenkor gondoljunk mind Kevin mamájára, aki otthon hagyta a nyolcéves gyerekét teljesen egyedül. Na, hozzá képest elég jók vagyunk, nem? Azért gyorsan számoljuk meg a gyerekeket…

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/killerb10