Milyen gátlásai lehetnek egy tehetséges, okos, gyönyörű, igazi irodalmár sikercsaládból a szakmába valósággal berobbanó fiatal költőnőnek? Elképzelni is nehéz, ugye? Kiderült, hogy a szorongást és az önbizalomhiányt volt honnan örökölnie; édesapja, Kemény István, az egyik legzseniálisabb kortárs magyar író-költő például nem hagyta, hogy lányai, Zsófi és Lili a könyveit olvassák, mert – mint Zsófi meséli – „szégyellte őket előttünk”. Szóval azoknak, akik szerint Kemény Zsófinak „csak megszületni volt nehéz”, üzenjük, hogy nézzék meg ezt a beszélgetést. És nézzék meg azok is, akik valaha szorongtak már önmaguk- és a munkájuk miatt. Az én életem, az én döntésem sorozatban D. Tóth Kriszta vendége: Kemény Zsófi költő, író, slammer.
Nézd meg DTK korábbi beszélgetéseit is Az én testem, az én döntésem sorozatban: Palya Beáét ITT találod, Barabás Éviét ITT, Farkas Franciskáét pedig ITT.
Kemény Zsófi nagyon fiatal, de máris ikon. Mert olyan érzékenységgel fordul a szövegek felé, ami nagyon keveseknek adatott meg. 21 évesen a slam poetry sokszor megkoronázott királynője. Édesapja, Kemény István szintén saját korosztályának ikonikus írója. Úgyhogy nem csoda, ha Zsófi ennyire jól látja, mennyi mindent adott nekünk Szabó Magda.
„Így alakult az életem – nekem ez nem okozott problémát, amíg mások nem csináltak belőle problémát.” Az én életem, az én döntésem második epizódjában, DTK Barabás Éva műsorvezetővel beszélget.
„Én kifejezetten sokszor kértem, hogy ne retusáljanak és filterezzenek agyon. Szerinted hányszor hallgattak meg?! Miért nem merjük megmutatni, hogy milyen egy igazi, hús-vér nő? Hogy milyen az öregedés? Az igazság úgyis mindig kiderül.” Hát, mi most megmutatjuk. És köszönjük, Kerekes Vica!
„Egy nő ma legyen okos, de nőies, olvassa a híreket, de azt is tudja, milyen szín áll neki jól, legyen gyereke, de nehogy megelégedjen a háziasszony státusszal, legyen karrierje, de maradjon ideje a férjére is, legyen saját háza és keresete, mert ki tudja, mi lesz, de hagyja, hogy a társa férfi lehessen mellette és gondoskodhasson néha róla…” – Tényleg jó, ha mindent akarunk egyszerre? És hol vagyunk ebben mi magunk?
Vajon mi vesz rá egy csapat (jobbára) nyugdíjas asszonyt, hogy hétköznap délelőttönként a parkban összegyűlve tajcsit gyakoroljanak? Kurucz Adrienn beállt közéjük:
