Milyen gátlásai lehetnek egy tehetséges, okos, gyönyörű, igazi irodalmár sikercsaládból a szakmába valósággal berobbanó fiatal költőnőnek? Elképzelni is nehéz, ugye? Kiderült, hogy a szorongást és az önbizalomhiányt volt honnan örökölnie; édesapja, Kemény István, az egyik legzseniálisabb kortárs magyar író-költő például nem hagyta, hogy lányai, Zsófi és Lili a könyveit olvassák, mert – mint Zsófi meséli – „szégyellte őket előttünk”. Szóval azoknak, akik szerint Kemény Zsófinak „csak megszületni volt nehéz”, üzenjük, hogy nézzék meg ezt a beszélgetést. És nézzék meg azok is, akik valaha szorongtak már önmaguk- és a munkájuk miatt. Az én életem, az én döntésem sorozatban D. Tóth Kriszta vendége: Kemény Zsófi költő, író, slammer.
Támogatott tartalom
Nézd meg DTK korábbi beszélgetéseit is Az én testem, az én döntésem sorozatban: Palya Beáét ITT találod, Barabás Éviét ITT, Farkas Franciskáét pedig ITT.
Kemény Zsófi nagyon fiatal, de máris ikon. Mert olyan érzékenységgel fordul a szövegek felé, ami nagyon keveseknek adatott meg. 21 évesen a slam poetry sokszor megkoronázott királynője. Édesapja, Kemény István szintén saját korosztályának ikonikus írója. Úgyhogy nem csoda, ha Zsófi ennyire jól látja, mennyi mindent adott nekünk Szabó Magda.
Legszívesebben minden mondatát kiemelnénk ennek a beszélgetésnek. Winkler Nóra Takács Zsuzsa Kossuth-díjas és idei Aegon-díjas költővel beszélgetett révületben írt szerelmes versekről, diktatúrák és gyerekkori traumák túléléséről, jóvátételről és különállásról. Benne van az egész csodálatos, fájdalmas emberi élet. Ne hagyjátok ki!
„Az én generációm nőit nem a tehetetlenség űzi depresszióba, hanem a nyomás, hogy felmarkoljanak mindent, hiszen hogy is merészelnének nem élni a lehetőséggel.” Fiatal szerzőnk útja Mr. Darcytól a… hova is?
„Én értem, hogy Bécs, de itt jó nektek? Amikor eljöttetek otthonról, mit mondtatok, jók lesztek? És amúgy a reggel az nálatok milyen? Itt is friss a levegő? Csak rá van írva: Wien? Egyébként, bocs, ha kérdem, de Helsinkinél is felmerült – Bécs az már Nyugat? És ha van itt kóbor kutya, az német nyelven ugat? Gondoltok-e néha ránk, ha bécsi fánkot csócsáltok?” –Baranyai Máté slamben megfogalmazta azt, amiről ez a cikk is szól:
