Szia, szevasz, női lét, jó volt veled, de hát vége!? – Mit üzennek nekünk az elénk tolakodó, célzott reklámok

–

Kedves hirdetési motorok, tisztelt targetált reklámok!

Nem kérek elnézést, hogy levelemmel zavarok, hiszen tudom, hogy ez megint csak olaj lesz a tűzre, de háromnegyed évnyi gondolkodás után arra jutottam, hogy legalább a tudomásukra hozom, hiába gondolják magukat őrülten intelligensnek, egyre kifinomultabbnak, nagyon sokszor célt tévesztenek! Mi több, maguk ellen dolgoznak, miközben ténylegesen rombolnak is. Tudom, tudom, a reklámok nem az emberek épülését szolgálják, de akkor is!

Na, de térjünk a lényegre! Tavaly szeptember tájékán egy forró őszi napon, maszkban, nehéz táskával a hónom alatt sétálva telefonon megemlítettem egy ismerősömnek, hogy szakad rólam a víz, mire ő viccesen megjegyezte, hogy hát

„itt a menopauza ideje, arany csillagom”. Megfagyott bennem a vér, hirtelen elmúlt az izzadás, fel is háborodtam, persze igyekeztem elvicceskedni, de miután letettük, óriásira duzzadt bennem a düh.

Ámde otthon, a hűvös lakásban már egyenesbe kerültem, hagytam volna az egészet a fenébe…

Ha már azon az estén nem ugrott volna fel egy hirdetés, amely a változókori hajhullás ellen ajánlott valami csodaszert. Aztán ezt követték szépen sorban a többiek: vitaminok csontritkulás ellen, a metabolizmusom hormonális okai, majd annak felborulására irányuló edzéstervek, kencék, gyógyszerek. Kisvártatva megérkeztek a hormonszintmérést ajánlgató központok, a hormonpótló csodaszerek reklámjai, ezt követően pedig különféle csoportokat is felajánlott a Facebook, sorstársakat, akikkel meg tudom dumcsizni, hogy már megint mekkora szarban vagyok, hiszen itt a vége a női létnek. 

 

Ezzel párhuzamosan azért meg is nyugtattak, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen bár borzalmas az egész változókor, de találhatok benne némi jót is!  Elárasztottak a szintén „okos” reklámok, hogy egyet se féljek, mert vannak olyan kozmetikumok, amik a hőhullám és izzadás esetén is fitten a pofámon tartják a rákent maszkot, amit ennyi idősen azért már illdomos használni. Özönlöttek a különféle diétaajánlók, amiktől végre nem leszek akkora, mint egy bálna, ami ebben az időszakban borítékolt nekünk, menopauzásoknak, illetve

az is kiderült, hogy az élvezetes szexről sem kell lemondanom, hiába száradnék ki, mint egy villámcsapott kóró, hiszen csodás síkosítókat árulnak a világon az idősödő hölgyeknek is.

Joggal tehetik fel a kérdést, hogy vajon mi is zavar engem az egészben? Mondom!

Elsőként megemlíteném, hogy a korommal és a vele járó lehetséges változásokkal is tisztában vagyok.

Ugyanakkor éppen pár éve szedtem össze magam lelkileg a méhem eltávolításával járó elég traumatikus folyamatból. Összekalapáltam a testem, a lelkem és a szexualitásom újra – és boldog voltam, hogy megint élvezni tudom az életet.

A fent említett beavatkozásnak köszönhetően persze nem tudhatom, hogy állnak a ciklusok, bár rendszeresen látogatom a nőgyógyászomat, és ha bármi változásra utaló jelet észlelek, utánajárok időben. Szakemberrel, valós adatok alapján!

Így viszont csupán annyi történt, hogy hiába kezdtem eltávolítani, „érdektelen” tartalomként jelölgetni – egyre fogyó türelemmel – ezeket a hirdetéseket,

szépen lassan befészkelte az agyamba magát a gondolat, hogy akkor szia, szevasz, női lét, jó volt veled, de hát vége!

Abba az agyba, amelyik végre nem vonta kétségbe, hogy a teste nemcsak a boltból való cipekedésre, a mindennapi jógára, sétára, takarításra jó, hanem épp újra kiteljesedett a nőiségében. Aztán jöttek a hirdetések, amelyek apránként adagolták a tudatalattimba az elmúlástól való rettegés toxinjait, és most azon kapom magam sokszor, hogy figyelem a jeleket a testemen, és a „méreg” újra eltávolított attól a nőtől, akivé nem is olyan régen újra összeraktam magam. Anélkül lettem „agyban menopauzás”, magát néha öregnek érző nő, hogy annak bármilyen markáns jele lenne a hétköznapi életemben.

Már hallom is a választ, mely szerint, „kedves asszonyom, ha nem bír megöregedni, ne minket hibáztasson!”.

Pedig kedves asszonyom bírja ezt, kedves asszonyom nem rohangál állandóan szépségszalonokba, kedves asszonyom soha nem nyomatott magába semmi idegen anyagot, hogy jobban fessen, kedves asszonyom nem nézi a fialat testeket és arcokat utálattal, sőt! Kedves asszonyom ünnepel minden kort, amiben hagyják a nőket valóban önmagukká válni. Kedves asszonyomnak van egy húszéves lánya, akiben folyton láthatja a saját fiatalkorát is, és szeretettel nézi azt. Mint ahogy kedves asszonyom lánya ugyanilyen szeretettel veszi körül a kedves asszonyomat.

De, ha félreteszem a tényt, hogy ebben az amúgy is idióta, bezárt időszakban önök konkrétan rám borították az amúgy teljesen normálisan megélhető öregedési folyamat viharfelhős verzióját, akkor legalább arra figyelhetnének, hogy az úgynevezett okoshirdetések túlnyomó része ne legyen szakmaiatlan!

Mert az! Hiszen halomra ajánlgatnak egymának ellentmondó módszereket, annak ellenére, hogy minden női szervezet, hormonháztartás különböző, és ha valaki egy kicsit is elkezd hallgatni a kéretlenül ráöntött információkra, akkor lehet, hogy többet árt magának, mint használ. Például, mert

kihagyva az orvost, elkezdi magát kenegetni ilyen-olyan krémekkel, beszed mindent, ami eléje kerül a hirdetésekben, és a végén a hormonok meg az információk zűrzavarába is belecsavarodik.

Önök, kedves hirdetéseket fogalmazgató szakemberek, mit szólnának ahhoz, ha az emberek nekiindulnának, és kéretlenül leszólítanának idegeneket az utcán például azzal, hogy „nem tudom nem észrevenni, uram, hogy mekkorára nőtt a bal heréje, és pont itt van nálam erre egy krém, tízezer lesz, naponta kétszer kenegesse!”. „Kedves hölgyem, ha jól láttam itt a tavaszi napsütésben, önnek elkezdett nőni a szakálla, de pont van nálam egy gyógyszer erre…” Talán a célzott hirdetéseknél nem lenne nagy baj végiggondolni a metódust is. Főleg az emberi szükségletek és a méltóság miatt…

A kitartó „hirdetésirtásom” következménye amúgy az lett, hogy egyes reklámok pár hétig pihennek a nagy visszatérésük előtt, és végre felbukkantak az ősz hajú nénik is, akik hirdetik: sosem késő nyelvet tanulni. Már csak az idősotthonok és a sírhelyfoglalás hirdetéseit várom. (Nem!!!)

Maradok egyáltalán nem hívük – egyre fogyatkozó tisztelettel, újra és újra összezavarodó elmével:

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/greg801