–

A tisztaságot nem tekintjük a középkori ember erősségének. Tény és való, hogy akkoriban egészen mások voltak a higiéniai szokások, azonban az, hogy soha vagy évente csak egyszer-kétszer fürödtek, egyes szerzetes rendek tagjaira volt csupán igaz, vagy olyan emberekre, akik valamilyen (jobbára vallási) fogadalmat tettek. Mint például Szent Margit, aki 12 éves kora után sohasem fürdött meg. 

A középkori emberek rendszeresen tisztálkodtak, igaz, nem fürödtek naponta, s talán még hetente sem, hiszen a vízvezetékek hiánya megnehezítette a mindennapos tisztálkodást. Sok esetben (fertőzött) kutakból kellett kézi erővel, vödrökben elhordani a vizet a lakásokig. Ahol volt a közelben forrás vagy folyó, ott sokkal jobb helyzet alakulhatott ki. Éppen ezért a települések sokszor ott jöttek létre, ahol megfelelő vízforrásra leltek az emberek.

A víz kincsnek számított, éppen azért az eső- és a talajvizet is összegyűjtötték. Az angliai Chester kastélyában például a ciszternából egy csővezeték szállította a vizet a vár alacsonyabban fekvő részeibe, a konyhába és a kertekbe. A kút stratégiai szempontból is igen fontos volt, hiszen egy támadás esetén az ellenség szomjhalálra ítélhette a védőket, ha nem a várnak nem volt saját kútja. 

A tehetősebbek ekkoriban dézsaszerű fakádakban tisztálkodtak, amelyeket lepedőkkel béleltek ki, nehogy szálka menjen a nemesebb testrészükbe.

A szegényeknek a fürdésre maradt a folyóvíz, ám a kutatók szerint reggelenként ők is megmosakodtak, szappant is használtak, sőt, szegények, gazdagok egyaránt kezet mostak az étkezések után (!), mivel jobbára kézzel ettek. 

A városokban nyilvános fürdők is működtek, Nürnbergben például 14 ilyen fürdőházról tudnak a kutatók. És a fürdéstörténet itt fog összekapcsolódni a szexualitással.

Fürdőházak Magyarországon

A magyarokat híresen tiszta, vízkedvelő népnek tartották már a honfoglalás idején is. Mint azt előző cikkemben bővebben kifejtettem, a honfoglaló magyarok annyira szerettek fürdeni, hogy kifejlesztettek egy hordozható fürdőkádat, amit a vándorlások vagy a kalandozás során is magukkal vihettek.

Ibn Fadlán arab utazó azt is feljegyezte, hogy a honfoglaló magyarok nagy élvezettel fürödnek a folyóvizekben, ráadásul (megbotránkozására) a nők és a férfiak közösen, meztelenül.