Az ünnepnap, amikor levittem a fregolit a pincébe – Szárítógép-használati kisokos

–

Észre sem vettem, hogy itt nincs erkély!

Könnyen lelkesedő típus vagyok, annak minden előnyével és hátrányával. Hamar lángra lobbanok, gyorsan meglátom az emberekben és a dolgokban a szépséget, a különlegeset, a szerethetőt. Így azonban egy füst alatt a saját szemembe is homokot szórok, jó darabig eltart, amíg „kihűlök” annyira, hogy észrevegyem a makulákat, feltűnjenek a hibák is.

Amikor 16 évvel ezelőtt az ingatlanügynököm felhívott telefonon, hogy épp most került ki a piacra egy lakás, amit mintha nekem találtak volna ki, nem sokat teketóriáztam, azonnal látni akartam. És ahogy kell: amint elindultunk a lakásnéző túrára, én már az első pár méteren elvesztem, amikor elém tárták a napfényes konyhához tartozó kamrát. Igen, tudom, butaságnak hangzik, de én azóta is így mesélem mindenkinek: a spájznál szerettem bele halálosan a mostani otthonomba. El sem mertem hinni, hogy lehet nekem is saját éléstáram, hogy ezentúl nem egy kicsi szekrény felső polcán kell tárolnom a fűszereket, liszteket… És abban a szent minutumban a szememre le is ereszkedett a rózsaszín köd, már egyáltalán nem voltam a racionális helyzetmegítélés teljes birtokában. Abba például egyáltalán nem gondoltam bele, hogy a kiszemelt lakásnak van ugyan kamrája, de erkélye nincs, ami nemcsak azért fog nekem rettentően hiányozni, mert szeretek üldögélni valahol a kávémmal, hanem mert így nem fogok tudni odakint teregetni. 

Csak az az átkozott fregoli ne lenne!

Tudom, vannak ennél sokkal súlyosabb problémák is az életben, de egy idő után roppant módon elkezdett idegesíteni a ruhaszárító állvány folyamatos jelenléte a hálószobámban. Az elmúlt bő másfél évtizedben egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt, hogy épp nem száradt odabent semmi, de inkább az volt a jellemző, hogy egyszerre két szárító volt telepakolva több adag mosással – aki több kamasszal osztja meg az otthonát, tudhatja, miről beszélek. Ez sajnos esztétikailag is nyomasztó teher volt, ami azután vált különösen bosszantóvá, hogy felújíttattam a hálószobám. Csodálatosan szép és letisztult lett a tér, az egyik falon mintás tapéta, hozzá passzoló lámpabúrával, az új szekrényeimben elfér minden, így semmi sincs elöl, középen az imádott ágyam, ahová olyan klassz reggelente visszabújni még egy csésze feketével, hogy elmerüljek a hírekben és a gondolataimban… amik aztán gyakran odáig terjedtek, hogy bőszen elkezdtem utálni az orrom (és az ágyam) előtt terpeszkedő fregolit. De nem is ez volt a legnagyobb probléma: még ha becsuktam is a szemem a ruhák okozta káoszra, a kis helyiségben száradó göncök akkor is jelentős egészségi kockázatot jelentettek. Egy kutatás megállapította, hogy egyetlen adag teregetéstől kétliternyi víz párolog el a lakásban, ami jelentősen növeli a helyiség páratartalmát.

Ez pedig nemcsak a falak penészesedését okozhatja, de megnöveli az asztma, a szénanátha és más légúti allergiák kialakulásának kockázatát, valamint elősegíti a poratkák elszaporodását is.

Éveken keresztül aludtam egy 15 négyzetméteres szobában, ahol naponta 2-4 liter vizet engedtem a levegőbe a ruhaszárítóról, legfőképp azért, mert nem volt más választási lehetőségem. Egészen addig, amíg fel nem újíttattam a fürdőszobámat is az idén nyáron, ahová így már elfért a mosógép tetején egy szárítógép is.

Az ünnepi pillanat, amikor levittem a fregolit a pincébe

Tudod, vannak az ember életében olyan mérföldkövek, amikor rájön, hogy soha többé nem szeretne valaki vagy valami nélkül élni. Én például tudom, hogy mostantól mindig lesz szárítógépem, ha tehetem (ahogy mosógép, wifirouter, porszívó, gőzfelmosó, vagy tésztagép nélkül sem szeretnék többé létezni). Elmondom, miért:

• A teregetésnél jobban már csak a megszáradt ruhák összehajtogatását és elpakolását utáltam, ezért ha csak tehettem, ezt mindig halogattam. Az eredmény: stratégiai helyeken (csak azért nem a szobabiciklin, mert az nincs) napokig egyensúlyozó ruhahalmok és folyamatos lelkiismeret-furdalás. A szárítógép erre is megoldást kínált: amikor lejár, összehajtom gyorsan a ruhákat még azon melegében, és minden egyes alkalommal örülök neki, hogy nem kell vele többet foglalkoznom.
• Nem kell előre tervezni a mosással, öltözködéssel. Nincs olyan, hogy valami ruhám hetekig hányódik a szennyestartó alján, és nem tudom felvenni. De a gyerekem sem szívja a vérem, hogy miért nincs kimosva a kedvenc pólója, vagy miért nem száradt még meg. A koszos ruhától a tiszta szárazig két mozdulat és összvissz 3 óra vezet.
• Nyertem egy örökké rendezett hálószobát (és plusz négy négyzetmétert azzal, hogy kikerültek a szárítók.
• Kevésbé poros a lakásom, amióta nem a szárítóállványról szálldosnak a ruha mikroszálai a levegőbe, hanem összegyűjti a szárítógép a szűrőjébe, ahonnan egy mozdulattal kidobom.
• Nem egészségtelenül magas a lakásom páratartalma.

Ezzel együtt tudom, hogy sokan ódzkodnak a szárítógép használatától a környezetvédelmi okokból, úgyhogy…

…beszéljünk arról, hogyan tudjuk kímélő módon használni a szárítógépeket!

• Ne húzz magadra műanyagot

A szárítógépek (ahogy egyébként a mosógépek is, főleg kímélő programon) nagyon sok mikroszálat bocsátanak a levegőbe. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy azok milyen anyagból származnak. A műszálas holmik jóval károsabbak, mint a természetes anyagok, hiszen utóbbi gyorsabban elbomlik, és a szervezetünkbe jutva is (ha például lenyelnénk) hamar meg tudjuk emészteni.

Én alapból nem szeretem a műdolgokat, a legtöbb ruhám pamut, és inkább veszek tartósabb (és így persze drágább) holmikat, mint hetente új fast fashion cuccot, tehát ezzel némiképp csökkentem a környezetre rótt terhet.

• Nézd meg az energiacímkét!

Ma már sok szárítógép közül választhatunk, érdemes azonban energiahatékonyság szempontjából a hőszivattyús modelleket, azokon belül is az A++ vagy A+++ energiaosztályúakat választani, amelyek a piacon elérhető legtakarékosabb készülékek.

• Centrifugálj!

A szárítógép ciklusonként több áramot fogyaszt ugyan, mint a legtöbb háztartási készülék, de a korszerű, energiatakarékos modellek szárításonként alig 1,5 kWh-ot, azaz körülbelül annyit, mint egy óra hajszárítás. Ezzel együtt érdemes úgy használni a szárítógépet, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia – ezt például úgy érheted el, hogy a mosógépet viszont a legnagyobb fordulatszámú centrifugálásra állítod, így kevesebb víz marad a ruhákban. Egyébként is kifejezetten sok energiát és áramot tudsz spórolni, ha mosáskor 30 fokon mosol (a legtöbb ruhadarabot nem is kell magas hőfokon, kivéve a nagyon szennyezett holmikat, a törülközőket meg az ágyneműt 60 fokon), így pedig jóval környezetkímélőbb is, hiszen nem kell sok energia a víz felmelegítéséhez. Szerencsére már a szárítógépeknek is van ECO programjuk, amivel a szárítást teheted energiafelhasználás szempontjából hatékonyabbá.

• Ne tömd tele, de ne is lazsáljon!

Az is hasznos, ha mindig a megfelelő mennyiségű ruhát teszed be szárítani. Ha túl kevés a ruha, pazarlás elindítani, ha pedig túl sok, több időbe telik a megszárítása, néhány vizesen maradt holmi miatt fog dolgozni a gép feleslegesen.

• Tömbösítsd a feladatot!

Praktikus az is, ha egyszerre tudod le a mosást-szárítást. Egyrészt így nem nyúlik végig az egész heteden a mosás, másrészt a frissen kipakolt, még meleg levegőt tartalmazó szárítógépbe már mehet is bele a következő adag frissen mosott ruha, így a gép nem nulláról kezdi a melegítést.

• Labdázz!

A szárítólabdák vagy gyapjúgolyók nemcsak elnyelik a nedvességet, de szét is választják a ruhákat szárítás közben, így hatékonyabb lehet az egész folyamat. Öblítő helyett is használhatók (ha illóolajat csöppentesz rá), a gyapjú ráadásul antibakteriális és gombaölő hatású.

Persze, tudom, az lenne a legjobb, ha nem használnék semmilyen háztartási gépet, és inkább kézzel végeznék el minden házimunkát a mosástól a mosogatásig; ha nem ennék soha többé húst, nem repülnék… Az életmódomat régóta igyekszem úgy igazítani, hogy annak a legkisebb legyen az ökológiai lábnyoma, ahová csak lehet, biciklivel járok, nem impulzusvásárolok semmit, többnyire növényi étrenden élek, szelektíven gyűjtöm a szemetet – csak hogy pár dolgot említsek. Ezek nem okoznak egyáltalán problémát, sőt éppen ezért tudtam őket könnyedén rutinná tenni. A szárítógépről azonban pont ezért nem tudnék már soha többé lemondani: olyannyira tette kényelmesebbé az életem, és ha ettől meg kellene fosztanom magamat, roppant csalódott lennék. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / monkeybusinessimages

Fiala Borcsa