wmn -  bosch

Az első pofonok a mosógéptől: egy bent felejtett zsepicsomag és egy elszabadult cipzár

Gondtalan egyetemista éveim alatt többféle konstrukcióban éltem lakótársakkal, aminek határozottan sok előnye volt, azt hiszem minden szereplő számára. Számomra legalábbis biztosan. Kialakultak a szerepek, én mindig is főzős voltam, és még az ehhez szorosan kapcsolódó feladatokat (bevásárlás és mosogatás) is viszonylag üzembiztosan toltam – csak mosni és takarítani ne kelljen. Nyilván azért kellett. Szerintem az egykori lakótársaim máig emlékeznek rá, amikor egy teljes csomag zsebkendőt helyeztem el diszkréten a sötét mosásban, majd észre sem véve a problémát (!) az egészet szépen kiteregettem az egyik lakótársam szobájában.

A szétmarcangolt zsepik egyenletesen terítették be a ruhákat és a szőnyegét egyaránt. Bűbájos látvány volt. Érdemes volt rám bízni a mosást, na.

Mentségemre: teregetés közben sorozatot néztem. Jó, ez sem mentség. A zsepire főleg nem.

Hasonló helyzet, másik károsult: azon a napon, amikor az élet számomra tartogatott leckéje a cipzárak felhúzása volt a mosógépbe pakolás előtt, három felsőt tettem tönkre. Ebből persze kettő nem az enyém volt. Rátok ne mossak esetleg valamikor?

Ha emeljük a tétet… emelkedik a kár is

Lehet, hogy ciki, de a húszas éveim közepén egy ajándékba kapott, majd végérvényesen tönkretett gyapjúpulcsinak köszönhetően tudtam meg, hogy a ruhákba nem azért varrnak nyolcoldalas címkéket, hogy idegesítsenek, aztán kivágjam és kidobjam őket anélkül, hogy egy kósza pillantást vetnék rájuk. Akkor már magam vásároltam a ruháim nagy részét (ezzel jó pár konfliktust kikerülve, a szüleim ugyanis mást gondoltak a pillanatnyi divat és a minőség viszonyáról, mint én akkoriban). És pont nem érdekelt, ha egy darab 100 százalék poliészterből volt, amikor olyan jól nézett ki (ma már ezt is vitatom a fotókat visszanézve).

Szóval halomszámra szereztem be a műanyag felsőket és az olcsó farmereket – egyébként vagy öt nadrágom van meg még mindig ebből az időszakból, kettő rám is jön. Ezeknek a cuccoknak mindegy volt a mosás, a nadrágok nagy része eleve szakadt volt, a cipzárszabályt pedig már megtanultam.

Ezzel a mosáskultúrával természetesen a gyapjúpulcsinak nem volt túl sok esélye ellenem. Kézi mosás? Azt sem tudtam, mi az. Fektetve szárítás? Micsoda hülyeség!

Így a második használat után szegény pulóver a pihepuha felnőtt ruhadarabból hirtelen szúrós babaholmiként került le a szárítóról. Megsirattam, aztán megérdeklődtem anyukámtól, hogy hogyan is kell mosni. Időszerű volt. Utána kicsit átestem a ló túloldalára, és a legtöbb kedvencemet inkább kézzel öblítgettem, nehogy bajuk essen. (Nem is lettek olyan tiszták és jóillatúak.)

Mielőtt mosni kezdesz, ezt mindenképp olvasd el!

Ha esetleg ti sem ismertétek eddig a mosási jeleket (egy időben kérdéseket írtam tévés vetélkedőkben, és rendszeresen elvéreztek a legfelkészültebb játékosok is a címkéken naponta látott ábrák jelentésén), összefoglalom röviden. 

Ha egy bödön víz van rajta, csak berakod a gépbe. Ha egy bödön víz van, alatta egy vonallal, akkor rettenet gyűrött lesz gépi mosás után. Ha két vonal van a bödön alatt, akkor nézd meg alaposan a mosógépedet, hogy milyen lehetőséget kínál kényes ruháknak (szerencsére ma már sokfélét kínálnak). Ha bilibe lógó kezet látsz, akkor drukkolj, hogy a mosógépeden legyen kézi mosás program – ha nincs, bilibe lóg a kezed, amikor azt hiszed, megúszod a kézi dörzsölgetést. Ha a bödön át van húzva, akkor semmi esetre ne tedd a mosógépbe (ne haragudj, kedves műbőrujjú márkás baseball dzseki). Ha szám van a bödönben, akkor annyi fokon mosd. Trükkös, mert a pöttyök is számokat jelentenek: egy pötty = 30 fok, és pöttyönként tízesével emelkedik. 

A háromszög azt jelenti, hogy lehet-e fehérítővel kezelni. Ilyen balesetem is volt, mondjuk, azt a ruhát sikerült egy trükkös átfestéssel megmenteni. Azt nyilván kikövetkeztetitek, hogy a sima háromszög a fehéríthető ruhát jelenti, az áthúzott háromszög pedig az ellenkezőjét. Minden más kacifántos háromszög azt jelenti, hogy klórmentes fehérítőt használhatsz. 

A kör a vegytisztításra vonatkozik.

A négyzet a szárítás módját jelöli, és ebből van a legtöbb opció, úgyhogy csak az életszerűeket mondom el. Ha egy kör van a négyzetben, és úgy néz ki, mint egy szárítógép, akkor rakd be nyugodtan a szárítógépbe. Ha pöttyök vannak benne, az gyanús: egy pötty alacsony hőfokú szárítás, két pötty közepes. Ha át van húzva a szárítógép, akkor miniatűr szőrös gombócot kapsz, ha figyelmen kívül hagyod (a kötött ruhákat általában nem ajánlott gépben szárítani, a gyapjúról meg ne is beszéljünk). Nem hiszitek el, de még az árnyékban szárításnak is van külön jele (guglizzátok ki nyugodtan). Ha vonal(ak) van(nak) a négyzetben, akkor az akasztva (függőleges vonal) vagy fektetve (vízszintes vonal) szárítást jelent. Ha át van húzva a négyzet, akkor nem szabad szárítani a ruhát – de azt mégis hogy kell csinálni?! (Mindent én sem tudhatok.) A másik extrás szárítási jel az áthúzott szaloncukor, ez nem azt jelzi, hogy ne vedd fel a karácsonyi buliba, hanem hogy ne csavard ki, mert eldeformálódik.

Vannak vasalós piktogramok is, ha azt látjátok, hogy a vasalónak lába nőtt, de a gonosz grafikus áthúzta őket, akkor tudjátok: tilos gőzölni. A pöttyök a hőfokot jelölik, de én nem vasalok, úgyhogy nem tőlem fogjátok megtudni, pontosan melyik hány fokot.

Úgy érzed, minden világos? Akkor töltsd ki a mosási ábra-kvízünket ITT.

Aztán gyerekeim születtek, így újabb ismeretlen területen találtam magamat: foltok mindenütt

Nem haladtam teljesen időrendben, mert az első mosási probléma, amivel találkoztam, már gyerekkoromban megtörtént – csakhogy akkor még nem nekem kellett megoldani a helyzetet. Egy szép napon ugyanis a frissen kapott, nagyon menő világoskék farmernadrágom iskolai debütálása pont egybeesett a rajzórával. Tusrajzolással foglalkoztunk. Szerintem kitaláljátok, mi történt. Anyukám több tisztítót megjárt a jobb combján hatalmas fekete pacát viselő gatyával, és végül az egyikből irányították el a hobbiboltba, hogy vegyen mosógépben használható festéket – így lettem egy fekete farmer boldog és menő tulajdonosa (és ez az infó mentette meg a korábban már említett fehérítőbalesetet szenvedett farmerruhámat is). Sajnos a kisbabák bodyjaival ezt nem lehet megcsinálni, pedig lenne piaca: az első hetekben, amikor a szülők még amatőr pelenkafelszerelők, szinte minden bodyn kimoshatatlan babakaki foltok virítanak.

Aztán jön a hozzátáplálás, ami alul-felül durva dzsuvával jár, hogy finoman fogalmazzak. Eleinte külön gyűjtöttem az első mosáson megbukott, foltos holmikat… aztán amikor a gyerekem ruhatárának a 80 százaléka ebbe a kupacba esett, beleástam magam az újabb mosási kihívásba.

Így ismerkedtem meg a mosószódával, a marhaepeszappannal és a „perkarbival” (nátrium-perkarbonát). Az első szuper környezetbarát mosószer, a nem túl makacs, de foltos ruhákat érdemes beáztatni vele egy-két órára, de én hétköznapi mosáshoz is ezt használom, mert nem környezetkárosító. A marhaepeszappan a beszáradt foltokra a legjobb, be kell vele dörzsölni a foltot és egy órán át állni hagyni, aztán simán kimosni a ruhát. 

 

Akkor sem történik semmi, ha véletlenül reggelig hagyod állni a folton, egy barátnőm mesélte, hogy ő rendszeresen elfelejti befejezni a mosást (milyen emberek vannak, de tényleg!). Az anyuka és környezettudatos csoportokban csak perkarbiként emlegetett csodaszer pedig a durva foltok ellen jó, áztatós, és csak a foltot szedi ki, a mintát nem (medzsik).

Nincs mese, a mosás kőkemény jedi-kihívás, ahol ráadásul oldalt is kell választanod

Figyelni kell a ruha címkéjét, a ruha anyagát, a kosz típusát, a ruha színét és a feltételezett színeresztő tulajdonságát (nemrég dobtam be egy pink titkokzoknit a fehér mosásba… hiba volt, de szerencsére szeretjük a rózsaszínt). Ezen a ponton a mosógép is segíthet, léteznek ma már olyan modellek, amik a ruha súlyának, anyagának és szennyezettségének megfelelően állítják be a mosási paramétereket (víz mennyisége, hőfoka, mosószer mennyisége, programlefutás), hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen.

Ha már nagyjából kiképezted magad mosási jedinek, akkor jön a következő kihívás: nehogy a színes-szagos környezetkárosító szerek átcsábítsanak a Sith-oldalra! Vannak lebomló dobozban vásárolható magyar környezetbarát mosószerek és öblítők. Van mosószóda, van mosódió (én azt személy szerint nem kedvelem annyira). És van az ecet, ami tök jó öblítésre. Ha illatos ruhákat szeretnél, választhatsz környezetbarát mosóparfümöt. Én már annyira belelazultam a mosásba, hogy a foltmentes, csak nem túl jó illatú ruhákat beküldöm egy kis ecetes öblítésre, aztán megküldöm őket a szárítógépben pár csepp mosóparfümmel.

Amit pedig extrásan kell mosni, az hetekig a szennyes alján várja a sorát. Vagy az apokalipszist…

Már csak arról kellene leszokni, hogy bent felejtem a kimosott ruhákat a gépben, és ezért öblíthetem őket újra. Meg újra… és az is megesik, hogy még egyszer újra. Tiszta szerencse, hogy nagyon környezetbarát a mosógépem – ha már én néha hiába igyekszem.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ evgenyatamanenko