Giulia Tofana, a sorozatgyilkos, aki kozmetikumaival váltotta meg a nők szabadságát

–

Természetesen a történet nem a levessel kezdődött…

Hanem a féktelen patriarchátussal, ami abban nyilvánult meg, hogy 1633-ban, Olaszországban a férfiak korlátlan hatalma miatt a nők gyakran szenvedtek el durva bántalmazást. Nem volt tekintélyük a társadalomban, és kevés lehetőségük adódott, hogy javítsanak a helyzetükön.

A legtöbb, amit tehettek, hogy megházasodtak, és reménykedtek abban, hogy a férjük tisztességesen bánik majd velük. Vagy egyedülállók maradtak, és a túlélés érdekében a szexmunkára hagyatkoztak. Vagy özveggyé váltak…

A válás esélyének hiányában a harmadik lehetőség volt a leggazdagabb réteg által leginkább preferált választás. Még ha a férjük fizikailag nem is bántotta őket, a nőkre tulajdonként tekintettek, ami azt jelentette, hogy a feleségeknek nem volt beleszólásuk az életük alakulásába, rossz házasság esetén pedig nem számíthattak a törvény segítségére.

A vágy tehát a szabadság volt. És a megoldás? Férjgyilkosság.

A módszer pedig: méreg

A XVII. században senki sem értett jobban a halálos mérgek készítéséhez az olasz hölgyek körében, mint Giulia Tofana, aki 1620-ban született Palermóban. Édesanyja a hírhedt Theofania d'Amado volt, akit 1633-ban saját férje meggyilkolásáért végeztek ki. A legenda szerint d'Amado a leghatásosabb méreg receptjét adta át a lányának, de Giulia maga is értett a halálos szerek főzéséhez.

Szicíliából Nápolyba, majd Rómába költözött, és a feketepiacon kereskedett a termékeivel.

Szívén viselte a szeretetlen, fojtogató kapcsolatokban rekedt nők sorsát, ezért mérgeket kezdett el árulni, hogy segítsen nekik kiszabadulni a házasságukból.

A lánya, egy csapat megbízható nő, és valószínűleg egy pap segítségével Giulia a patikájából egy titkos hálózatot hozott létre, ő irányította a folyamatokat. Aki nem tudta az igazságot, csak annyit látott, hogy Tofana kozmetikumokkal foglalkozik, porokat és folyadékokat árul, ezek pedig elősegítik a nők szépségének megőrzését. 

Ez az álca megkönnyítette a legkelendőbb terméke, az Aqua Tofana használatát

 Az Aqua Tofana egy olyan arckrém vagy olaj volt, amelyet az olasz hölgyek használtak, hogy megőrizzék fiatalságukat… vagy hogy megözvegyüljenek. Giulia a terméket üvegben vagy púderes dobozban árulta, gyakran a Bari Szent Miklós Mannája felirattal, amely egy akkoriban népszerű gyógyító kenőcs volt. Az ólom, arzén és belladonna keverékéből készült Aqua Tofana néhány olyan összetevőt tartalmazott, mint a valódi kozmetikumok, ami segített abban, hogy a kozmetikum ne keltsen feltűnést. A férjek nem sejtették, hogy a feleségük szépségápolási rutinja a halálos ítéletük.

 A mérgezés egy másik eleme, ami olyan mesteri módon megtévesztővé tette azt, a gyilkosság folyamata volt.

Az első adag, amit általában valamilyen folyadékkal hígítottak, kimerültséget és fizikai gyengeséget okozott. A második adag gyomorfájást, hányást és vérhast. A harmadik vagy negyedik pedig gondoskodott a többiről.

A méreg adagolásának köszönhetően az orvosok és a nyomozók úgy vélték, hogy a halált valamilyen ismeretlen betegség vagy kór okozza, a mérgezés lassúsága pedig azt jelentette, hogy az áldozatoknak volt idejük rendbe tenni a dolgaikat, a feleségük pedig ott volt, hogy befolyást gyakoroljon arra, hogy ez a rend hogyan is nézzen ki. Ráadásul a halálesetek egészen sokáig nem keltettek gyanút.

A méreg kimutathatatlan, a gyilkosságok nem hagytak nyomot, Giulia üzlete virágzott

Tofana ügyelt arra, hogy csak olyan hölgyeknek adjon el a termékeiből, akiket ismer, vagy olyanoknak, akiben korábbi ügyfelei megbíznak. Egyszer azonban az egyik vásárló, egy fiatal nő, aki a férje halálát tervezgetve szerezte be az Aqua Tofanát, meggondolta magát.

Miután néhány csepp mérget kevert a levesbe, pánikba esett, és könyörögni kezdett a férjének, hogy ne egyen belőle. Így akaratlanul is felfedte Giulia és társai halálos tevékenységét, a férj pedig arra kényszerítette a nőt, hogy feladja Tofanát és a hálózat többi tagját. Nem sokkal később a rendőrséget is bevonták az akcióba.

Giuliát szerették az emberek, különösen a nők, a gazdagok és a szegények, mindenki, akinek valaha segített.

Még mielőtt a hatóságok elfogták volna, híre ment a körözésének, és egy helyi templomban menedéket kapott.

Időközben elterjedt a pletyka, hogy Giulia megmérgezte a város teljes vízellátását, ennek következtében pedig még nagyobb erőkkel kezdték keresni. Végül elfogták, és szörnyű kínzásoknak vetették alá.

Giulia bevallotta, hogy 1633 és 1651 között csak Rómában több mint 600 embert ölt meg, bár ez a szám lehet alacsonyabb (vagy magasabb), mivel a vallomását kényszer hatására tette. Úgy tartják, hogy Tofanát 1659-ben végezték ki a római Campo de' Fiori téren, a lányával és néhány legközelebbi társával együtt. Több tucat alsóbb osztálybeli nőre szintén kivégzés várt, miután kiderült, hogy Tofana ügyfelei voltak, míg a felsőbb osztálybeli hölgyek közül sokakat bebörtönöztek vagy száműztek a hálózatban való részvételük miatt. 

Ami azonban figyelemre méltó Tofana örökségében, az az, hogy az ügy egyfajta folklórrá vált, amely a történelem során újra és újra felbukkant

Mérgei és hatalma közvetlen hatással volt a XVII. századi franciaországi Méreg-ügyre – ami La Voisin jósnő felemelkedéséhez és XIV. Lajos király meggyilkolásának kísérletéhez vezetett. Ráadásul Wolfgang Amadeus Mozart halálos ágyán állítólag az Aqua Tofanát okolta hirtelen jött, rejtélyes betegségéért, és biztos volt abban, hogy megmérgezték. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valaki Aqua Tofanát adott neki, és várta a halálát.

Talán már sosem lehetünk ebben biztosak, de ha a méreg valóban a nők fegyvere, tény, hogy senki sem tudott úgy bánni vele, mint Giulia Tofana.

 Mózes Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Wikipédia