Amikor a gyermek végre megpihen, avagy: A teljes padlógázzal való alvás őszinte szépsége

–

A babák meg a kisgyerekek még nem ismerik a viselkedés szabályait, ezért azt mondják, amit gondolnak, és azt is csinálják. Őszintébbnek nem nagyon lehet lenni sem szó-, sem testbeszéddel, mint amit a kicsik nyomnak. Mivel még mérlegelni sem tudnak, beosztani, sőt megtervezni sem, ezért mindent tiszta erőből csinálnak. Padlógázzal. Egy totyogós gyerek még nem tud kocogni, csak teljes sebességével kacsázni előre. Így játszik, így eszik, így szeret, így nevet, és így is sír. Mintha az ég szakadna rá, mintha a világa omlana össze, a teljes tüdejéből, full hangerőn sír. És ugyanígy alszanak is, amikor végre elnyomja őket az álom.

Lehet itt romantikázni a szülői szerepről meg annak fázisairól, de tudom, a legtöbb szülő könnyekig meghatódik ebben az időszakban, amikor végre alszik a gyerek, csend van, mármint tényleg CSEND, és más nem is kell a tökéletes boldogsághoz. Minden áldott nap pár meghitt pillanat. 

Szeretem megfigyelni a gyermekeim arcát, amikor alvás közben nézem őket. Mert aki így, szinte minden idegszálával alszik, teljesen ellazulva, semmiféle negatív gondolattól nem zavartatva magát, annak nagyon beszédes az arca.

A mimikája, az önkéntelen mozdulatai, a rezdülései. Egy kisgyereknél ez még inkább őszinte, szép látvány, olyan nagyon tiszta, érintetlen, emberi. Neki még az aznapi napfény, a kalandjai vannak ráírva az alvó arcára. A mosolyra rezdülő száján biztos valamelyik aznapi nevetés, simogatás, a puha baba érintése vagy egy finom falat feletti öröm tükröződik. A testtartásáról sugárzik a békesség, a nyugalom, a bizalom. Hogy a helyén van. Hogy tudja: szeretetben él, egy olyan légkörben, ahol nem történhet semmi, ami miatt neki aggódnia vagy félnie kellene, mert négy kéz biztosan ott lesz körülötte álmában is. Azzal a fajta testtartással fekszik kinyúlva, hogy bármelyik végtagját megemelhetnéd picit, a haját simogathatod, megpuszilhatod, ő akkor is alszik tovább. „Töltőn” van, és ezt komolyan is gondolja. 

Amikor ezt a békés állapotot elnézem, mindig arra gondolok, hogy ez micsoda bázist épít neki az életre. A biztonság, a nyugalom, a bizalom igényét – és ezek létfontosságát – minden körülmények között. A tudatot, hogy ez itt van velünk, itthon ez van, ez a kiindulási alap, erre kell törekedni. Ezért fekszik ilyen végtelen békében, ezért mosolyog álmában, mert álmodhat a babáival, a mesefiguráival, ahogy azok ma szaladtak, gurultak, nevettek és visongtak vele, neki, érte, körülötte. Sem a mai ruhája, sem a mai kajája, sem a körülötte lévők állandósága, sem a hangulat és a burok, amiben él, nem kérdőjeleződik meg soha semmilyen körülmények között. Mert ezek számára magától értetődő dolgok. Elég kivételes leosztás.

Milyen szomorú ezt leírni. Hogy ez innentől már a szerencsések szűk kategóriájába tartozik…

De neki ez adatott meg, avagy ő ezt választotta, mielőtt megszületett, vagy az úristen, a sors így rendelkezett – kinek-kinek hite szerint. És ha már ez adatott, akkor nekünk kötelességünk kirakni ebből a nem alapszintű mátrixból azt, ami a gyereknek a legjobb. És mellette nekünk is. Mert ez utóbbit olyan könnyedén felejtjük el, mintha nem lenne tök egyértelmű, hogy enélkül a „gyereknek a legjobb” tétel sem teljesíthető.

Könnyű csapda mindig a gyerekre koncentrálni, akár saját magunk ellenében is, azaz magunkat elhanyagolva, minden helyzetben a gyerek javát nézni – én mégsem javaslom. A szülő legyen jól, legyen kiegyensúlyozott, legyen önkritikája odaállni a másik és/vagy a tükör elé bevallani, hogy most fáradt, kimerült, ingerült, türelmetlen vagy rettentően dühös. Legyen ereje dolgozni ezeken, és akkor igen, akkor aztán az tényleg a a legjobb lesz a gyereknek. Tudom, hogy végtelen számú oka lehet, amiért ez nehéz, lehetetlennek tűnő vállalkozás, hiszen magam is elváltam, értek mindent. De akkor is. Ha van olyan a szülői fejben, hogy a „gyereknek a legjobb”, az minden helyzetre érvényes, sőt kötelezően érvényesítendő. 

Már csak azért is, mert általában, ami a gyereknek a legjobb, az a legjobb mindenkinek. Úgyhogy kivételesen lesz szíves mindenki elfogadni tőlem egy tanácsot, és igenis törekedni arra, hogy annak a gyereknek nyugodt álma legyen. Mindig. Hogy a nyála folyjon, annyira belefeledkezzen az álmába. Hogy aki, és ami fontos neki ott és akkor, azok mind ott legyenek a lecsukott szemében.

A jó hír, hogy ez később sem múlik el. Később is mindent megmutat az alvó arcával.

A rossz hír, hogy ez később sem múlik el. Később is mindent megmutat az alvó arcával.

Doffek Gábor

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images