A hajnali madárdal ősidők óta az ember vigasza, a napkelte előtt énekelni kezdő madarak biztosítanak minket arról, hogy nem vagyunk egyedül, közeleg a fény, a meleg, csak ki kell várni.

Én mindig irigyeltem azokat, akik a madarak hangja alapján meg tudták mondani, hogy a fák lombjai között melyik énekel. A galamb búgását és a varjú károgását persze ismertem, de emlékszem arra a pillanatra, amikor végre először teljes bizonyossággal megismertem a zöldike jellegzetes „zsírozását”. Az az érzésem támadt, hogy valami különleges, új világba csöppentem, gazdagabb lettem ettől az egy hangtól. Azóta is elmosolyodom, amikor egy-egy hangot felismerek, olyan ez, mint a zenehallgatás közben kiválasztott hangszerre figyelni. Az sem megy elsőre, de ha sikerül megtanulni, hogy melyik hangot mi adja ki, egészen megváltozik a viszonyunk a zenéhez.

Zöldike

A madárdalt az éneklő gégének köszönhetjük

Ez a borsó méretű szerv a légcső alatt található, ahol kettéágaznak a főhörgők. A klarinét nádjához hasonlóan működő rezgő lemezke minden madárban kicsit másképp alakul, ezért nem egyformán tudják használni, vannak nagyon változatosan dalolók, és vannak olyanok, akik látszólag beérik egyszerűbb hangokkal. A jellegzetes hívóhangokat már gyerekként megismerjük, a károgás, a kotkodácsolás, a hápogás, a gágogás, a kelepelés nem igényel madártani ismereteket.

A veszélyt jelző hangok meglehetősen univerzálisak, a hazai cinkék riasztóhangját nemcsak egy másik kontinensen élő cinke érti meg, de az ott élő mókusok is felismerik!

Az énekhangok ennél sokkal zeneibbek és összetettebbek, nem véletlenül tartják az állatvilág legbonyolultabb kommunikációs rendszerének. A madarak merev arca persze nem engedi meg a mimikát, de egész testüket bevetik a nonverbális üzengetés terén. A testtartásuk, tollazatuk borzolása, szárny és farokmozdulataik mind-mind üzenetek, de ezeket nagyon gazdagon kiegészítik az énekükkel. 

Mezei veréb

A verébalkatúak vizsgálata kimutatta, hogy ha a szüleiktől izoláltan nevelik fel a fiókákat, akkor azok énekéből hiányozni fognak a szüleikre jellemző dalok, még csak nem is hasonlítanak majd rá. Nincs távoktatás, nem velük születik a dal, hanem eltanulják az őket nevelőktől, a körülöttük felcsendülő énekekből. Eleinte a kismadarak is gügyögnek csak, ebből a madárhalandzsából születik meg lassan a saját énekük. A süvöltők például fantasztikusan bonyolult dallamokat képesek megjegyezni, elegendő gyakorlással akár egy Chopin-dalt is tudnak fütyülni, nem véletlen, hogy Viktória királynőnek és II. Miklós cárnak is volt saját süvöltője. A vörhenyes gezerigó háromezer dallal verhetetlennek tűnik, igaz, hogy érte Észak-Amerikába kellene most utaznunk, aminek nem örülne Győrfi Pál.

A madárhangok megjegyzéséhez nagyon fontos, hogy egyszerre lássuk is és halljuk is őket.

A madarászok nagyon találékonyak, nem röstellenek mindenféle technikai vívmányt bevetni annak érdekében, hogy még jobban megismerjék a madarakat. Míg a kutyások botot hajigálnak az ebnek, a solymászok döglött jutifalat-egeret tartanak a zsebükben, a madarászok távcsövekkel dolgoznak. De mivel a távcsővel nem lehet jobban hallani a madarak énekét, így az nem sokat segít a madárdalok azonosításában. Van azonban más megoldás is! 

Barátposzáta

A hozzám hasonló kocamadarászok egyik kedvenc karanténos foglalatossága a madárhangtanulás

Ehhez szükségünk van egy okostelefonra, a Madártani Egyesület Madárhatározó applikációjára (AndroidiPhone). A Madárhatározó madárlexikon részében először keressük ki szinte mindenhol megtalálható széncinegét és kattintsunk a madárhang ikonjára.

A párzási időszak lecsengése után megpróbálhatjuk a környék madarait picit közelebb csalogatni.

A hangszóróból felcsendülő éneket azonnal felismerik a környékbeli cinkék és elindul a hangverseny. A legközelebbi Pavarotti azonnal kiszúrja, hogy valahol a környéken megjelent egy rivális, és hangosan áriázni kezd. Ez nem fogja megfutamítani a gépcinkénket, ezért Pavarotti közelebb jön, hátha úgy el tudja majd zavarni. Kitartóan és hangosan énekel, közben ugrándozva keresi, hol lehet ez a pimasz betolakodó.

Azért jobb kicsit egy bluetooth hangszóró használata is, mert úgy messzebbről tudjuk figyelni a cinkekakasok hangversenyét és észrevétlenül újra lehet indítani egyszer-kétszer az applikációban szereplő 1-2 perces felvételeket. De simán megy hangszóró nélkül is – én egyszer szerveztem ilyen hangversenyt, akkor egy óra alatt mezei veréb, széncinege, barátcinege, zöldike, tengelic, házi rozsdafarkú, őszapó, barázdabillegető és barátposzáta jelent meg a hívásra. 

Barázdabillegető

A rozsdafarkú hím annyira berágott a hangszóróra, hogy egy idő után bármilyen madár hangjára ugrott, azonnal megjelent, és mutogatni kezdte magát, mint egy fekete ruhás kommandós. Akkor is ott berzenkedett, amikor már az őszapón volt a sor, ez utóbbit a vegetáriánus Földes Eszter művésznő meglátása szerint onnan lehet legegyszerűbben felismerni, hogy egy pálcikára szúrt panírozott rákolló ugrál a bokrokon. 

Az önfegyelem a karanténban nagyon fontos, így ezt sem szabad sokáig csinálni, mert az ilyen kakaskodás az eleven félnek stresszt jelent.

Erre persze fel vannak készülve, hiszen énekelnek hangszórós emberek nélkül is sokat, mégis hagynunk kell, hogy ezt az energiát a valós riválisra fordítsák. Amint megjelenik a madár, hagyjuk abba a lejátszást és arra is figyeljünk, hogy a hangerő ne legyen olyan erős, mint az élő madaraké.

Házi rozsdafarkú pár

Az elmúlt hetekben nagyon sokat tipródott mindenki azon, mi mindent jelent az emberek közötti kommunikáció, hogyan érnek célba üzenetek. Új dolgok derülnek ki arról, hogyan tanulunk, mit jelent az izoláció ebben a folyamatban. 

Tanuljunk egy kicsit madárnyelven, hátha jobban megértjük majd egymást is!

Kökéndy Ákos

A képek a szerző tulajdonában vannak