– 

Az Instagram jelenleg Ausztráliában, Brazíliában, Kanadában, Írországban, Olaszországban, Japánban és Új-Zélandon teszteli a fejlesztést. Arról, hogy a többi országban mikor fogják bevezetni az új verziót, még nincs információ, de mindenki kíváncsian várja, milyen lesz, amikor az egész világ kedvelések nélkül pörgeti majd az alkalmazást. 

Az influenszer-kultúra mára már megállíthatatlan, kontrollálhatatlan jelenség: az AD, azaz hirdetés hashtag már nemcsak a méregdrága kölcsönruhákat vagy fotogén reklámételeket, az UV fényes otthoni fogfehérítőket, és a Daniel Wellington órákat jelzi, hanem mosóport, borotvát, focimeccseket, sőt, még a Tescóban töltött nyári gyakorlatot is el lehet adni több száz lájkkal. 

Mindeközben a virtuális kedvelések hiánya által okozott mentális problémák kutatása gyakorlatilag különálló diszciplínává válik, és akadnak emberek, akik szó szerint meghalnak azért, hogy tetszetősebb anyagot gyártsanak. A márkák és a reklámügynökségek pedig szépen ellustulnak: a kreatív és színes anyagok helyett az Insta-celebekre bízzák a marketinget.

Akik amúgy jól járnak ezzel: hiszen a képeikért hatalmas pénzeket kapnak. Egyetlen Insta-sztár élete sem könnyű, de valószínű, hogy egy tengerparton koktélozni a képek kedvéért sokkal kevésbé megterhelő munka, mint fizetetlen gyakornokság mellett éjszakai munkát is vállalni.

Bár köztudott, hogy annak is vannak problémái, akinek a posztjait tízezrek lájkolják, azért az alkalmazásbeli változások nyilvánvalóan negatívan érintik majd őket.  

Kinek akarunk segíteni?

Mia Garlick, az Instagram ausztráliai és új-zélandi igazgatójának nyilatkozata szerint a változások célja az, hogy az emberek „többet foglalkozzanak a történésekkel, és kevesebbet a lájkokkal”. A vállalatról ennek ellenére viszonylag kevesen hiszik el, hogy valóban az Y és a Z generációs felhasználók mentális egészségéért küzdene.

A jótékony közösségi hálózat látszatának megszerzésében az sem segít, hogy egyértelmű a matek: ha kevesebb influenszer tud elegendő lájkkal reklámozni, a márkák az Instagramhoz vagy a Facebookhoz fordulnak majd hirdetéseikkel. Tehát több pénz és hatalom a hálózatnak, kevesebb az egyéneknek. 

Máris érthetővé válik, hogy néhány influenszer a hírek bejelentése után miért kapott nyilvános hisztirohamot :

„Vér, izzadság és könnyek vannak benne, és most elveszik tőlem”

– mondta Mikaela Testa az Instagramon közölt érzelmes videójában, amiben kiemeli azt is, hogy a közösségi média változása miatt „minden cég, és minden márka, amit ismer, tönkre fog menni”. (A bejegyzést azóta törölte). 

Lehet, hogy ez egy kicsit sarkított vélemény, de az biztos, hogy a szabályozás nem azokra a multikra fog negatívan hatni, akik rengeteget fizetnek az influenszereknek, és amúgy is van hirdetésük a Google, a Facebook és az Instagram rendszerében is, hanem a kisebb, helyi üzletek helyzetét nehezíti majd meg, amiknek az influenszerek által tálcán felkínált, relatíve olcsó, egyszerű és kényelmes reklámstratégia kapóra jött. 

Ugyanígy előreláthatólag nem azok fognak veszteséget szenvedni, akik a közösségi médiában indították el a karrierjüket, de a nevük akkora brand lett, hogy a szépségiparban és filmiparban is gyakran szerepelnek, hanem azok, akik eredeti ötleteikkel, kreativitással, de mégis csak megküzdöttek a pár ezer vagy pár tízezer követőért. 

De ez az intézkedés véget vethet a lájk- és követőfarmok életének is, ahol nagyrészt robotok, és kisebb részben emberek termelnek lájkokat és követőket fizetségért cserébe, a népszerűségre éhes közönség kielégítéséért.

Ez megint csak a kisebb, még nem nagyon népszerű személyeknek okoz veszteséget, akik a jövőben nem tudnak majd kedveléseket vásárolni.

És azt is nehéz lenne elhinni, hogy a Facebook a megvásárolható kedvelők életén akarna javítani, hiszen egy ideje már köztudott, milyen embertelen körülmények között dolgoztatják a moderátorokat. Ezek az emberek poszttraumás stresszel küzdve, túlhajszoltan, minimálbérért válogatják a közösségi médián a gyerekpornót, az erőszakot, a terrorizmust, a vállalat mégsem változtat életkörülményeiken. Ehhez képest a lájkfarmok szinte üdülésnek számítanak.

Új rendszer, új megoldások, új világ?

A követők számát nem rejtik el, ez kvázi kiskapuként megmarad a népszerűség mérésének eszközeként, így a márkák és a konkurens instagrammerek továbbra is tudják számokban mérni a személy virtuális népszerűségét.

Néhány instagrammer pedig arra kéri a követőit, hogy a lájk nyomása helyett inkább kommenteljenek – így a tetszés megint csak számokban mérhető marad. 

Mindenesetre nagyon jól hangzik egy olyan világ, ahol az emberek nem fotózkodnak mérgező vizű tavakban, és Vajna Tímea lájkrobotjai sem kedvelnek félmeztelen férfiakat a gyászidőszakban.

Ha egy gomb kiiktatása nem is fogja a nyugati társadalom minden problémáját rendbe hozni, azért kezdetnek nem rossz. Az első lépcsőfok lehet egy olyan világ felé, ahol a népszerűséget nem kattintásokban mérjük, ahol a „Tedd meg a lájkért” kifejezés nem létezik, és ha valamire azt mondjuk, hogy tetszik, azt komolyan is gondoljuk. 

 

Rutai Lili

Kiemelt kép eredetije: Unsplash/averie woodard