Őrjítő csütörtök délelőtt a felnőttképzésen. Felnőtt? A velük töltött idő alatt egyre inkább elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy semminek semmi értelme. Küzdök ellene – vagy, ahogy a klasszikus mondja: but I'm tryin, Ringo.

Az órák után rohanok a könyvelőhöz egyeztetni, hogy idén mennyi pénzt dobok a Dunába. Közben igyekszem ebbe bele sem gondolni mélyebben, hogy minek, kinek, miért.

Szociális intézményben dolgozó szociálisként tudom, hogy milyen fontos az állami fenntartás és az adózás, és lennék is én lelkes, vagy ahogy nevezik: felelősen adózó állampolgár. Ott, ahol.

A könyvelőtől megroggyanva loholok az otthonba, ahol program vár: tűz- és munkavédelmi oktatás. A tűzvédelmistől megtudom, hogy a tűz veszélyes, a porral oltó meg így működik. Aztán máris váltás, jön a munkavédelmis.

Ez már nem volt könnyű. Sajnos az amúgy is fölöttébb unalmas témát a bácsi személyisége nem színesíti.

Poénkodik.

Csak épp nem vicces.

Ő nevet. Egyedül.

Azt, hogy akkor már nincs mese, úgy mondja, hogy nem lesz cickózás, és én nem tudom, hogy viccel, vagy tényleg nem tudja, hogy az cicó.

Így is, úgy is szar.

Aztán politizál.

Magyarosan.

Unalmasan.

A legjobban mégis az idegesít, hogy elmondja, ő, a munkavédelmis, hogy „azt a gyereket, akivel probléma van, aki nem való közösségbe, el kell távolítani onnan”.

Értem.

Tekintsünk most el attól, hogy mekkora baromság ez, meg hogy minek szólalt meg emiatt, és ott álljunk meg, hogy hol mondta ezt.

Innen már nem nagyon szoktak eltávolítani senkit, megy az illető magától.

Börtönbe vagy kuplerájba, ha csúnya, akkor az út szélére.

Úgy ánblokk, (tudom, hogy nem így kell írni) a nyomorba.

Talán azért is, mert korábban eltávolították több helyről, mert úgy ítélték meg, hogy nem való közösségbe.

Közösség.

Nagy szó.

Nem csodálkozom különben, az emberek nagy többségének meggyőződése, hogy ő tudja.

Hogy mi a csel.

Aztán mondja a bácsi, hogy az oktatási intézményeket, így ezt is (ez nem az), szakembereknek kellene őrizni, és nem lenne gond. Majd kiderül, hogy ő nagyon ért ehhez, mert van is egy biztonsági, őrző-védő cége, meg az államtitkárral is beszélt a legutóbbi konferencián, szóval tudja a dolgokat, és reméli, hogy a jövő ezt hozza.

Itt már nagyon feszengek, és amikor elhangzik, hogy „van kérdés?”, már megyek is a gyerekekhez, mint oly sokszor. Megváltás Norberttel, Lacival, Brigivel meg a többivel a nap vége.

Norbi végre megkapta a régóta várt négyest történelemből, a vers kettes lett ugyan, de hát ez van. Viszont valaki ellopta az úgynevezett party szemüvegét, amitől nagyon szomorúvá vált.

Egy óra alatt kiszedem Dénesből, hogy ő volt. Azt hitte, hogy Norbi ette meg a süteményét, és azért.

Bosszú, mindig a bosszú.

Marika beteg. Hosszú idő óta újra beteg valaki, így most hosszú ideig lesznek betegek jó páran.

A vezető fárasztó, de ez a legenyhébb tulajdonsága mostanában. Inkább maradok a kölykökkel, és aztán vége.

Az udvaron még beszól rám pár kolis pulya, hogy „kopasz”. Nem szokott érdekelni, de most fáradt vagyok.

– Nem tehetek róla, így születtem, a gének miatt van. Olyan ez, mint cigánynak születni, nem tehetünk arról sem.

 

Zebegényi Péter

 Szerzőnk korábbi írásait ITT olvashatod el.