„Ön értékes ügyfelünk!” – Amikor a vevőszolgálat valóban megszolgálja a nevét
Támogatott tartalom
De jó lenne, ha végre Magyarországon is mindenütt az a fajta kereskedői hozzáállás terjedne el, amit szerzőnk egy amerikai cégtől tapasztalt. Ahol pontosan tisztában vannak vele: a vevő mindenek felett álló, mindig igaza van, a panaszát pedig még azelőtt megelőzik, hogy egyáltalán megszülethetne – főleg, ha (többek között) belőle szeretnének megélni a jövőben is. Kökéndy Ákos írása.
–
Nagyon izgat a technológia intelligens használata az életemben, és mivel az időm jelentős részét az iskolában töltöm, ezért nagyon izgat az is, hogy az iskolákban hogyan lehet ezzel remekül bánni. Azt már látom, hogy pokoli nehéz, de miért is lenne más, ha az iskoláról van szó. A témával kapcsolatban minden elérhető dolgot elolvasok, így jutottam el ahhoz a könyvhöz is, ami arról szól, hogy miként teszi „Tompikává” a technológia iskolai túlzott használata a gyerekeket. Ilyen könyveket e-könyvként szoktam megvenni, de mivel ennek nem találtam ezt a változatát, kerül, amibe kerül, megrendeltem a nyomtatott könyvet az Államokból.
A héten meg is érkezett a csomag a suliba, boldogan kibontottam, aztán egy darabig zavartan néztem körbe: egy Xboxhoz való háttértár volt a kezemben. Ráadásul zöld.
Az elmúlt hetekben rengeteget dolgoztam, biztos, hogy voltak gyenge pillanataim, de nem tudtam elképzelni azt az önkívületet, amelyben a nem létező játékkonzolomhoz háttértárat rendelek, ráadásul zöldet.
Egyetlen megoldás látszott életszerűnek karácsony előtt: a csomagokat összekeverték. A tanáriban eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen arcot vághatott a másik vevő, aki a kütyü helyett egy könyvet kapott arról, hogy milyen káros hatásai lehetnek a technológia túlzott használatának. Biztos másokat mondhatott hangosan, mint én.
Másnap hajnalban jeleztem a cégnek, hogy nem a megrendelt dolgot kaptam meg, és szeretném visszaküldeni. Ki is nyomtattam a rendszer által generált visszaküldő cédulát, hogy amint időm lesz, be tudjam adni a postára. Amikor legközelebb leültem a géphez, hogy ellenőrizzem, mit is kell csinálni, egy levél várt az ügyfélszolgálattól.
Magyarul így szólt:
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem azt kapta meg, amire számított. Egyáltalán nem ezt az élményt szántuk önnek!
Ne aggódjon, természetesen segítek az ügy megoldásában.
A hibát úgy tudtam kezelni, hogy azonnal új rendelést hoztam létre, amihez a leggyorsabb kézbesítést adtam, ez természetesen nem kerül önnek semmibe.
A csomag útját követheti a linkre kattintva, stb.
Ami pedig a hibásan elküldött terméket illeti: Ön értékes ügyfelünk, ezért nem szeretném Önt kitenni a visszaküldés bonyodalmának. Nyugodtan tartsa meg, ajándékozza el vagy adjon túl rajta, ami önnek a legkézenfekvőbb, legkényelmesebb.
Biztos lehet abban, hogy mi azért vagyunk, hogy megkönnyítsük a dolgát, és minden lépést megteszünk annak érdekében, hogy Önnek ne kelljen semmilyen veszteséget elszenvednie.
Megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen értékes vevőink vannak, mint Ön, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy gondoskodjunk Önről.
Köszönjük megértését és együttműködését, bízunk abban, hogy rövidesen viszontláthatjuk!
Elolvastam háromszor, hogy jól értem-e a szöveget. Ezt a 100 dolláros cuccot nem kérik vissza, hanem inkább ők kérnek elnézést, amiért a bizalmam megingott bennük. Beismerik a tévedésüket, és már azelőtt gondoskodnak a helyzet megoldásáról, hogy én kérném. Olyan mondatokat írnak nekem, amelyektől nagyon nehéz lenne mérgesnek maradnom.
Ezek vérprofik.
Tudom, elemi érdekük, hogy megtartsanak engem, mint vevőt, mert belőlem élnek. Tudom, hogy ezeket a mondatokat nem nekem találták ki, hanem előre megírt paneleket pakolnak össze személyre szabott üzenetté. Tudom, hogy ez egy pszichológiailag tökéletesen megkomponált reakció annak érdekében, hogy az általuk elkövetett hibát a maguk javára fordítsák.
Mégis jó azt megélni: van olyan, hogy vevőszolgálat. Hogy a vevő kiszolgáltatottságában kap valami védelmet – mert bízni az eladóban az kiszolgáltatottság akkor is, ha ez a boltos játék része volt mindig is. Hogy az ügyfélnek már akkor is igaza van, amikor a cég még nem tudja pontosan, ki követte el a hibát.
Mi lenne, ha ez elterjedne? Mi lenne, ha így merne viselkedni a hentes, a cukrász, a tanár, a villanyszerelő? Vagy az önkormányzati tisztségviselők? Vagy az országos politikusok?
Mi volna, ha lenne egyszer egy olyan rendszer, ahol az állam így viselkedik a polgáraival? Akiket meg akar tartani? Akikből él?
Mi lenne, ha megpróbálnánk intelligensen létezni annak érdekében, hogy helyreállítsuk a kölcsönös bizalmat egymás iránt? Hogy a mesterséges intelligenciának élethosszig tőlünk kelljen tanulnia.
Utóirat: A rendelt könyv két nap múlva tényleg megérkezett, a háttértárról pedig kiderült, hogy nem csak Xboxhoz lehet használni, ezért a sulinak adtam.
Kökéndy Ákos
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/ilkercelik