Sztereotípiák vs. valóság

„Igazi izomagyú, nem lehet vele semmiről sem beszélgetni, csak edzéstervekről, a kalóriák és fehérjebevitel érdeklik, sorozatokban gondolkozik (nem tévésekben), és csak az érdekli, elég barnára szolizott -e a bőre, mikor kezdheti el a versenyre a diétát, hogy szépen kirajzolódjanak az izmai. Szabadidejében gyúrós oldalakat néz, ha főz, eszméletlen nehéz serpenyőkkel teszi, hogy dolgozzon kicsit bicepszre. Ha szexel, azt is olyan pozícióban, hogy legyen benne egy kis vádlierősítés. Csak az izmok érdeklik, nincsenek érzelmei, mert a szívét, ezt a hatalmas izomköteget is csak súlyzózásra használná.”

Az izomagyúakról szóló gonosz előítélek sorolását még folytathatnám, hasonló gondolatokkal mindenki találkozott már. Én most inkább három olyan történetet mesélek el, melyek egy kicsit rácáfolnak az intenzíven edzőterembe járókkal kapcsolatban kialakult elnagyolt sztereotípiákra.

Apja és lánya

Ünnepnap van, a játszóház tömve gyerekekkel, a hangszórókból olyan erővel dübörög a zene, mintha egy-egy mélynyomót ültettek volna be a dobhártyámba. Szétrobban a fejem, de igyekszem mosolyogni, hisz a gyerekek alig várták, hogy itt ugráljanak. Elindulok a büfébe ásványvízért. Legfeljebb majd bedugom a fülest, és Bödőcsöt olvasok, hogy túléljem ezt az szórakozásnak titulált apokalipszist, nyugtatom magam. Akkor veszem észre a „műnőt”. Nem, igazából hazudok, mert amikor a gyerektömeg arra várt, hogy bejusson a tornaszerekhez, már kiszúrtam. Nem lehetett nem ránézni: ilyen felpumpált szájat, barna bőrt, túlhúzott szemöldököt, ragasztott pillát, műhajas frizurát, és mesterségesen csábos ciciket, mindenki megbámul: férfiak és nők is. A „műnő” egy kamasz fiút látott el instrukcióval, meg egy lányt. A kamasz fiút és a lányt az apjuk kísérte be a trambulinokhoz. A többi gyereket amúgy egy szülő sem követte, így is elég tetemes a belépő ára. Csak akkor jövök rá, miért mentek be mégis  a lánnyal, amikor a büfében alaposabban megvizsgálom a „műnőt”. A műnő a lányának integet, aki sérült. Szellemileg és fizikailag. Arcán angyali mosoly. Büszkén mutatja az anyjának, melyik ugróalkalmatosságra mennek épp az apjával. A ninja warrior részen, csak pár lépést megy apja kezébe kapaszkodva, aztán direkt beledőlnek a szivacsba. A férfi úgy kíséri, úgy vigyáz rá, mint egy porcelánbabára. Kicsit sem érzi kellemetlennek, hogy beteg gyermeke miatt, sokan megnézik őket. Vagy feltartják a sort egy-egy tornaeszköznél. Olyan csillogó szemmel kíséri a lányát, mint a világ legszeretettebb lényét. Merthogy az is: a két szülő felől annyi szeretet árad  a lány felé, hogy szinte felrobbantja a teret.

A férfi ugyanolyan napbarnított, mint a felesége. A bicepsze akkora, mint öt férfinak. A combizmai, mint húsznak. A hasizmán simán lehetne trambulinozni, olyan feszes. Láthatóan nem elhanyagolható számára a külső, ezt testre simuló pólója, szűk, menő farmerja is mutatja. De a belső is fontos neki.

Még soha nem láttam olyan szülőket, akik ilyen leplezetlen szeretettel és büszkeséggel foglalkoztak volna a sérült gyermekükkel.

Hosszan csodálom a négytagú családból áradó harmóniát, mely olyan formás és kompakt, mint egy kemény munkával felépített tricepsz.

Az edző, aki a legjobb pótanya

A fiatal fiú annak idején evezett, és egy véletlen hajóbaleset miatt szerencsétlenségére lemaradt a várva várt győzelemről. Csalódottságában nem fogott többet lapátot a kezébe, a TF-re jelentkezett, és úszóedző lett. Mivel mindig vékonyka volt, „nehezen észrevehető”, úgy döntött, láthatóbb lesz. Tömeget növel, tekintélyt szerez. Onnantól kezdve jött a csirke-rizs menü. Éjjel-nappal. És rengeteg edzés. Nemsokára az ő bicepsze is akkora lett, mint öt férfié. Felszínes szemlélő azonnal rávághatná, izomagyú lett! Akkor hadd meséljek el valamit vele kapcsolatban. Edzőtáborban bármi megtörténhet: rosszul alszik egy gyerek, begyullad a füle, megfájdul a hasa, és egy felnőtt segítségére van szüksége. A versenyúszó gyerekek ilyenkor a szüleik nélkül vannak vidéken, ha segítségre van szükségük, csak az edzőnek szólhatnak. Az edzőnek, aki maga is hajnalban kel,  egész nap talpon van, és éjjel igyekszik magát valahogy kipihenni. Nem várható el tőle, hogy minden pisszenésre felébredjen, vagy azonnal meghallja, ha felébred egy gyerek.

A mi testépítésben is utazó úszóedzőnk viszont rögtön kipattan az ágyból, ha baj van, a legkisebb gyerekneszre is felkel.

Neki köszönhetően nincs olyan sajgó izmú vagy sajgó lelkű, fájó hasú, gyulladt fülű gyerek, aki ne találna gyógyulást. Ez a srác éberebben alszik, és figyelmesebb, mint bármelyik anya. Nemcsak a saját kalóriáit és fehérjebevitelét figyeli, hanem úszótanítványai lelki békéjét is. Olyan ő, mint egy nagyra nőtt pótszülő. Akit a gyerekek, többek között az én lányaim is úgy szeretnek, hogy szinte a tűzbe mennének érte. Akarom mondani, vízbe.

A testépítő, aki szeretetet és hitet osztogat

Alacsony, vidám, és csak úgy árad belőle az energia. Mindenkihez van egy mosolya a kiadóban, hosszú, fekete haja lobog a levegőben, lénye csak úgy sugározza a jót. Amikor bemutatkozáshoz nyújtom a kezem, majdnem összepisilem magam, ráadásul biztos vagyok benne, hogy a jobb kezemet ezentúl semmi értelmes dologra nem fogom tudni használni már. Ilyen erős szorítása nőnek nem is lehet, gondolom. Pedig nagyon is. Ez a hölgy profi fitneszvilágbajnok. A spartan fighter tréning elindítója, aki idegenlégiós katonáknak is tartott  nőként ebből az edzésformából ízelítőt. Brutális combizmait látva azonnal belém nyilall, hogy komolyabban kéne vennem az edzéseket. Na, meg a táplálkozást. A második könyve jelenik meg nálunk, ami vélhetően megint sok mozogni vágyó embernek lesz segítségére. Izomagyú lenne, azért, mert sportoló pedagógus anyjától és katona apjától önfegyelmet és sportszeretetet örökölt? Nem hinném. Ráadásul a személyisége is jóval árnyaltabb és érzékenyebb ennél. A kiadó vezetőjét például hosszan ölelgeti, szorosan, hogy a mellkasuk is összeérjen, és szívük együtt kalapáljon. „Fontos dolog ez, mindennap kell ölelést kapni, ugye, tudod?” A főnök meghatottan vigyorog. Az energia- és érzelmi bomba nő nemsokára elköszön. De minden mozdulatával emlékeztet minket arra, hogy érdemes küzdeni. Ha neki sikerült talpra állni, miután hosszú éveken át atletizált és szertornázott, majd egy betegség után közölték vele, hogy felejtse el a sportot, a versenysportot meg pláne. Mégis többszörös bajnok lett. És azóta ezt a hitet adja tovább edzőként, életmód-tanácsadóként. Rácáfolva az orvosok jóslataira. Viselkedésével pedig az emberek sztereotípiáira.

Finy Petra

Hősök Tere Kezdeményezés is küzd az előítéletek ellen, nézd meg ezt a videót, hogy jobban megismerhesd a munkájukat.