1. Olcsók a fapados járatok

Ennek talán az az oka, hogy Dél-Olaszország nem olyan felkapott. Bár nem ez a legfontosabb érv, de ennek köszönhetően fedeztük fel Bari és Nápoly környékét, ide ugyanis nyáron sem csak csilliárdokért lehet utazni, négyünk repülőjegye került annyiba, mint a Kanári-szigetekre egy jegy. Bónusz a vállalható bérautó ár, ami szerintem elengedhetetlen egy élvezetes dél-olasz nyaraláshoz. Egy vezetni szerető és kötélidegzetű önkéntes sofőr pedig erősen ajánlott.

2. Gyönyörű a táj

Hegyek, tenger, sziklák, kicsi, homokos part, eldugott öblök, végtelen kilátás, kék tenger, elviselhető mennyiségű- és valóban szép rom- és megnézhető templom (egy középiskolás franciaországi kiránduláson ugyanis megtanultam, hogy az ötödik kastély megtekintése után a hatodikat már látatlanban lerajzolod). Kanyargós utak, felfedezhető strandok azoknak, akik nem tudnak megülni a fenekükön (például mi), néhány part menti szálloda azoknak, akik a fix napágy-koktél-hullámok kombóra vágynak. És a tengerpart is tökéletes mindenkinek: homokos strandok a kisgyerekeseknek és a kényeskedőknek, sziklás-lépcsősök az úszóknak, és kavicsosok a döntésképteleneknek... ráadásul mindhárom típus tíz kilométeren belül.

3. Nem hallasz magyar szót

(Vagy ez csak nekem boldogság minden külföldi utazásnál?) Bár a tengerparti részek nyilván vonzzák a turistákat, javarészt észak-olaszok járnak ide, rajtuk kívül egy-két francia és távol-keleti csapat bukkan fel. Így eshet meg, hogy a szolgáltatók jelentős része nem beszél angolul. Ami meglepő, néha idegesítő és sokszor vicces. Mi például ennek köszönhetően kóstoltunk tengeri sünös pizzát, mert a pincér nem tudta elmondani, hogy mi az, de a „tutto, fresco, mare” leírás elég vonzónak tűnt.

4. Pizza, pasta, gnocchi

Ahhh... Hihetetlen, hogy egy szinte láthatatlan vékonyságú tésztára rátesznek két dolgot, megsütik, és olyan finom, hogy a meghatottságtól sírsz. A gyerekeim, akik itthon finnyogva kérnek ketchupöt a szerintem önmagában is édes paradicsomszószra, ott két pofára tömik az egész sült paradicsomokkal megszórt gnocchcit.

5. Gond egy szál se

Az emberek semmin nem problémáznak, és mindent megoldanak. Úgy vezetnek, mint egy őrült, nyomják a dudát, ordítanak, majd egymás mellé gurulva kezet fognak. Egész családok utaznak egyetlen robogón. A múzeumban elvileg le kell venni a hátizsákot, de ha gyerekkel vagy, akkor elég áttenni előre. Az autó leadásnál a cég embere azt mondja, hogy túl koszos a kocsi, fizessünk 50 eurót, majd azt mondjuk, hogy homokos lett a tengerparton, és ezért nem szeretnénk fizetni, mire azt mondja, hogy jó, most csak figyelmeztet, legközelebb kell majd fizetni.

-1. Positano

Biztos van, aki rajong érte, de nekem az eddigi összes olasz nyaralás legrosszabb élménye volt Positano. Lehet, hogy egyszer visszamegyek ősszel vagy tavasszal, de nyáron senkinek nem ajánlom. Amikor leszálltunk a kompról, döbbenten vettük észre, hogy nem látjuk az utcát, a strand kavicsait, és nagyjából a vizet sem az irgalmatlan tömegtől. Rendesen sorba kellett állni, hogy lejuss a tengerpartra. Úgyhogy gyorsan vettünk egy fagyit, és visszakompoztunk a csendes és békés Salernoba. De összességében tényleg ez volt az egyetlen kiemelten negatív élmény a négy nyaralás során. Úgyhogy azt tanácsolom, ne várj jövő nyárig, hidd el, Dél-Olaszországba ősszel is érdemes ellátogatni!

Tóth Flóra

 A képek a szerző tulajdonában vannak