Régebben a méhnyakrák állt a női halálozás okának első helyén, azonban a rendszeres nőgyógyászati rákszűrés bevezetésével lehetővé vált a rákmegelőző állapotok időben történő felismerése, így a méhnyakrák megelőzése is. Ennek ellenére nagyon sokan veszítik el az életüket Magyarországon méhnyakrák miatt, méghozzá nemzetközi viszonylatban is magas számban (évente közel 500-an).

Az 1970-es évek óta tudjuk, hogy a HPV-nek (Humán Papilloma Vírus) döntő szerepe van a méhnyakrák kialakulásában. Irodalmi adatok szerint a rosszindulatú méhnyak elváltozások 98 százalékából mutatható ki HPV. Ennek megfelelően a rákszűrés protokollja átalakulóban van, figyelembe véve az egyre újabb és pontosabb vizsgálati lehetőségeket.

1. Milyen a jó mintavétel a szűréseknél?

A méhnyak felszínét laphám, a nyakcsatornát mirigyhám borítja, a kettő határát nevezzük átmeneti zónának, mely sok körülménytől függően lehet látható a méhnyak felszínén vagy akár a vizsgáló szeme elől rejtve a méhnyakban. A HPV mind a laphámot, mind a mirigyhámot érintheti, az elváltozás gyakran az átmeneti zónából indul ki. Ezért nem mindegy, honnan veszik le a kenetet, mert mindkét területet vizsgálni kell. Sajnos csak az orvosok tíz százaléka tudja, milyen a pontos mintavétel. Ezt az is befolyásolja, hogy sok állami intézményben nincs erre megfelelő berendezés.

A rendes nőgyógyászati rákszűrés azonban nem csupán a megfelelő kenetvételt jelenti, hanem része a kolposzkópia (fényforrással rendelkező mikroszkóppal a méhnyak felszínének vizsgálata), a bimanuális vizsgálat (a hüvely és a kismedence kézzel történő áttapintását jelenti), a hüvelyi ultrahang vizsgálat, és az emlővizsgálat.

2. Milyen gyakran menjünk szűrésre?

Tudni kell, hogy ezek a hámszövetek háromhavonta újulnak meg, ezért három hónapon belül nem érdemes két rákszűrést csinálni. Amennyiben a hagyományos méhnyakkenettel a rákszűrés eredménye negatív, évente ajánlott akkor is nőgyógyászati szűrővizsgálaton megjelenni, ha semmilyen panaszunk nincs. Amennyiben bármilyen eltérés látható, a citológiai leletet és a klinikai képet figyelembe véve, az esetlegesen szükséges kezelést követően három vagy hat hónap múlva ajánlott újra a kontrollvizsgálat.

3. Mik azok a P-szintek a rákszűrésemen?

A rákszűrések értékelésére a mai napig még mindig sok helyen használt Papanicolau-rendszert, már 1988-ban a Bethesda-szerinti klasszifikációval egészítették ki, melynek köszönhetően sokkal több információhoz juthatunk.

A P-szintek a következők:

P0 - értékelhetetlen eredmény

P1 - negatív lelet

P2 - negatív lelet

P3 - kóros sejthalmozódás (kifejezett gyulladás, atípusos sejtek, melyek utalhatnak rosszindulatú elváltozásra)

P4 - rosszindulatú diagnózis (rossuindulatú elváltozásra kifejezetten gyanús sejtek)

P5 - egyértelműen pozitív diagnózis (rosszindulatú daganatos sejtek)

De ne lepődjünk meg, ha P érték nélkül kapjuk meg a leltünket, mivel elavultsága miatt egyre kevesebb citológus tünteti fel. Manapság CIN-szintekben határozzák meg az eredményt.

4. Mik azok a CIN-ek?

CIN, azaz Cervikális Intraepiteliális Neoplázia (a méhnyak laphámjának rosszindulat irányába hajló halmaza).

CIN1: enyhe diszplázia (kóros sejtosztódás), akkor beszélünk erről, ha a hám egyharmadát érinti. Akár spontán öngyógyulásra is hajlamos állapot

CIN2: középsúlyos diszplázia, akkor beszélünk erről, ha a hám kétharmada érintett. A legújabb felfogás szerint ilyen állapot nincs – el kell dönteni, hogy CIN 1-ről vagy CIN 3-ról beszélünk, és annak megfelelően kezelni.

CIN3: súlyos diszplázia esetén a teljes hám érintett

És ha átmegy ezeken felül, akkor már méhnyakrák gyanúról beszélünk.

5. Kinek kell félnie a HPV-től?

A HPV tulajdonképpen majdnem mindenkiben jelen van, viszont nem okoz mindenkinél rákot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha valakit valamilyen komolyabb érzelmi sokkhatás ért, akár a munkájában, akár a magánéletében, akkor csökken az immunrendszerük védekezőképessége, így bennük könnyebben válik a vírusból rák. Vitathatatlan, hogy ezt az összefüggést az orvosoknak szem előtt kell tartaniuk, és ebbe az irányba is terelniük kell a betegeket a teljes gyógyulás érdekében. A méhnyakrákot főleg azok hordozzák, akik sokáig hajlamosak rágni magukat bizonyos dolgokon.

Az egyik legnagyobb butaság a HPV-vel és a méhnyakrákkal kapcsolatban, hogy azok kapják meg, akik fűvel-fával lefeküdtek (az orvosok közül is sokan gondolják így, ami szomorú tény). Rengeteg olyan eset van, amikor sokéves házasságban élő, monogám és hűséges párnál üti fel a fejét ez a betegség, vagy szűz lánynál, de olyan eset is van, ahol kisbabánál diagnosztizálják. Tudni kell, hogy az óvszer nem véd a HPV ellen, és azt is, hogy nem mindenkinek lesz méhnyakrákja, aki már megfertőződött, illetve nem mindenki képes továbbadni.

6. Hogyan tudunk rá odafigyelni, és mivel tudjuk megelőzni?

Ezek szoros összefüggésben vannak az életmódunkkal, az immunrendszerünk állapotával. Ha túl sok stressz ér bennünket, könnyebben megtámadhat a vírus. Például akik gyakran influenzásak, hirtelen fogynak vagy épp babát várnak, azoknak sokkal jobban oda kell figyelniük magukra. A HPV ellen nincsen gyógyszerünk, így mi nem is a HPV-t kezeljük, hanem annak következményeit. Az egyetlen vértünk ellene, ha a lelkünket ápoljuk, stresszmentes életet élünk, az immunrendszerünket erősítjük, odafigyelünk a táplálkozásunkra, rendszeresen sportolunk és jókat alszunk.

A könyvbemutatómon D. Tóth Krisztával és az orvosommal, dr. Kiaras Bahrehmanddal beszélgetünk

7. Mi a helyzet a védőoltással?

Nagyon fontos tudni, hogy a védőoltás nem jelent teljes megnyugvást. Inkább azoknak ajánlatos a védőoltás, akik még nem éltek szexuális életet, de aki beoltatta magát, annak is ugyanolyan rendszerességgel el kell járnia a szűrésekre, hiszen a védőoltások csak a leggyakoribb négyes, illetve a legújabb nyolcas-típusú HPV ellen védenek, illetve lehet, hogy immunisabbak leszünk általa a vírusra, de mint minden vírusnak, úgy a HPV-nek is folyamatosan változik a természete.

8. Mi a helyzet a konizációval (méhnyak-kúpkimetszés)?

A fent említett vizsgálati módszerek csak szűrésre alkalmasak, biztos diagnózis csak szövettani vizsgálattal lehetséges, mely történhet az elváltozást mutató területről célzottan vett biopsziával, illetve konizációval, amely a méhnyak kúpkimetszését jelenti és egyben terápiás lehetőséget is jelenthet egyben. Többféle műtéti technikával végezhető, a „hidegkés-konizáció” helyett itthon is kezd teret hódítani az elektromos kacs segítségével végezhető, úgynevezett loop-konizáció.

Sajnos rengeteg nőt konizálnak feleslegesen, például CIN1 miatt. Az egyik vezető főorvos szerint ez bűn, mert ez a CIN1-es elváltozás sok esetben képes öngyógyulásra, ezért nem kell mindenáron vágni. HPV miatt nem szabad operálni, csak oda kell figyelni, rendszeresen szűrni, és ha romlik a folyamat, akkor lehet beszélni az esetleges beavatkozásokról.

Végül egy utolsó gondolat

Amint a fentiekből láthatjuk a méhnyakrák megelőzhető. Egyrészt rajtunk múlik, hogy rendszeresen eljárjunk-e a fájdalommentes szűrővizsgálatra, másrészt nem mindegy, hogy milyen nőgyógyászra bízzuk magunkat. Érdeklődjünk a jó orvosok felől, a jó orvostól pedig merjünk kérdezni. Az elmúlt évtizedben a hagyományos méhnyak-kenet alapú rákszűrések helyét nemzetközi szinten az úgynevezett folyadékalapú citológia (LBC) váltotta fel, mely hazánkban még gyerekcipőben jár, de a méhnyakrák miatt halálozás csökkentésének jelenleg a leghatékonyabb, új módszere, melynek elterjedésének legfőbb gátja az OEP-támogatás hiánya.

Szentesi Éva

Köszönöm dr. Kiaras Bahrehmand és dr. Hajdinák Adrienn szakértő segítségét!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ruigsantos