Egyedülálló műtétet hajtottak végre a Semmelweis Egyetem orvosai a közelmúltban: az operáció során a beteg lábszárából kivett tizenöt centiméteres ideget ültették be egy érzőideg és a szem szaruhártyája közé. Mivel a tumor károsította az idegeket, a szaruhártya nagyon fontos védőfunkciói sérültek, ezért az eljárás segít egy agydaganattal küszködő páciens életminőségének javításában. A módszert dr. Klárik Zoltán plasztikai sebész egy kaliforniai szakmai konferencián ismerte meg, majd dr. Füst Ágnes adjunktus, szemész szakorvos együttműködésével fogadtatta el és valósította meg először Magyarországon. Ők ketten meséltek arról, mit is jelent pontosan a módszer, illetve mennyi idő múlva bizonyosodhatnak meg a teljes sikerről. Széles-Horváth Anna írása.
–
Az említett módszert 2009-ben alkalmazták először Amerikában, a most megvalósított, kisebb beavatkozást igénylő verzióját pedig 2014 óta végzik.
A metódus viszonylag specifikus betegségek esetén alkalmazható, amikor a háromosztatú agyideg károsodik: például herpeszfertőzéssel vagy agydaganattal küszködők körében.
Ahogy Klárik Zoltán plasztikai sebész mondja: világviszonylatban a legnagyobb beteganyagról kanadai kutatások kapcsán tudnak beszámolni. Utóbbi esetek főként veleszületett problémákkal világra jövő gyerekeket érintenek: az arcidegbénulásnak ugyanis vannak olyan típusai, amelyek akár születéstől jelen lehetnek, ilyenkor pedig szükséges a mielőbbi beavatkozás, hiszen ennek hiánya súlyos látási és egyéb életminőségbeli nehézségekhez vezethet.
Klárik Zoltán sebészeti rekonstrukcióval foglalkozó szakorvos – aki kifejezetten az arcidegbénulással küszködő betegek kezelésére specializálódott, és az úgynevezett rekonstruktív mikrosebészet a szakterülete – a most megvalósított eljárással Kaliforniában találkozott először, amikor elnyerte a részvételi jogot az Amerikai Rekonstrukciós Mikrosebészeti Társaság éves konferenciájára. „Megszólított a módszer, hiszen az én szakterületemhez szorosan kapcsolódik, ezért utánanéztem, alkalmazták-e már itthon ezt a műtéti technikát.
Amikor láttam, hogy nem volt még hasonló beavatkozás, úgy döntöttem: keresek egy szemész szakorvost, aki számára szintén érdekes és gyakorlatban alkalmazható lehet az eljárás. Így találtam rá dr. Füst Ágnes adjunktusra: ő nemcsak a módszer mellé állt, de segített a hivatalos elfogadtatásban mind országos, mind egyetemi szinten” – idézi fel Klárik Zoltán.
Dr. Klárik Zoltán – Fotó: Semmelweis Egyetem
Mindig lennie kell C tervnek is
Ahhoz, hogy egy újonnan alkalmazott műtéti metódust elfogadjanak, természetesen komoly kritériumrendszernek kell megfelelni, és számos szempontból szükséges mérlegelni a lehetséges veszélyforrásokat. Az említett műtét azonban nem hordoz magában életveszélyes kockázatot: ahogy Klárik doktor mondja, a legnagyobb rizikója valójában az, hogy nem sikerül. „Ez persze a betegnek, aki az életminősége jelentős javulását várja a beavatkozástól, éppen elég baj.
Ha az ember rekonstrukciós sebészettel foglalkozik, megtanulja: mindig kell lennie egy B és C tervnek is, hogyha az operáció közben az első elképzelés nem valósítható meg, legyen hova tovább lépni” – magyarázza a plasztikai sebész.
Utólag már elmondható, az első hasonló műtét sikerrel lezajlott: ennek során pedig a beteg lábszárából kivett ideget ültették be a szaruhártya közelébe.
„Ha idegrekonstrukcióról beszélünk, amikor az a cél, hogy összekössünk két idegvéget, illetve felhasználjunk egy eltávolított ideget, akkor azt általában a lábszárból vesszük ki. Itt ugyanis anatómiailag könnyen megtalálható, illetve nem okoz funkcionális romlást az életminőségben: mivel a lábon annyi ideghálózat található, hogy hosszabb idő elteltével akár újra kialakulhat az érző rész.
Ha azonban a nyak, a kéz, az alkar az érintett terület, ott már zavaróbb lehet a betegnek a beavatkozás utóhatása” – fejti ki Klárik Zoltán. Ahogy mondja: a nyakból eltávolított ideg fülzúgást, míg az alkarból kivett ideg a hüvelykujj zsibbadását okozhatja.
Látásvesztést és folyamatosan kiújuló fekélyeket gátolhat az eljárás
A műtéti eljárás maga újszerű volt az orvosok számára, viszont a technikát, amellyel dolgozniuk kellett, jól ismerték, hiszen nagy tapasztalatot szereztek már benne. „Azért tudtuk elvégezni ezt a beavatkozást, mert a műtét specialitása önmagában már egy hosszú tanulási folyamat eredménye. A mikrosebészet terén kellő jártasságunk volt ahhoz, hogy csak magát a metódust kellett tanulmányoznunk, és felkészülnünk rá.
Az érdeklődésem is tulajdonképpen abból fakadt, hogy az arcidegbénulás kapcsán a motoros funkciók visszaállítása a legfőbb célom, ennek pedig egyik fontos része a szem beidegződése. Amennyiben utóbbi nem megfelelő, annak súlyos látásromlás is lehet az egyik szövődménye” – foglalja össze Klárik Zoltán.
Talán nem is gondolnánk, de a szaruhártya idegi elváltozását számos probléma okozhatja, a már említett agydaganat, valamint vele született betegségek mellett akár vírusos fertőzések, diabétesz, de kezelésként alkalmazott sugárterápia is.
A szaruhártyát érintő nehézségek pedig nemcsak látási problémákhoz vezetnek – bár ez önmagában sem kis gond –, hanem meggátolhatják a pislogást, annak érzékelését, ha például a szembe berepül egy bogár, a könnyezést, vagy az egyéb védelmező funkciókat.
„A szaruhártya a szem színes része – azaz a szivárványhártya – előtt lévő átlátszó szövet: ennek az érző beidegződését egy ideg látja el, amelyet a műtött páciensnél az agydaganat károsított. Mivel így nemcsak védtelenné válik a szem, de sérülés esetén nem is tud gyógyulni, újra és újra fekély képződik. A műtét azért volt különösen hasznos, mert ennél a páciensnél a kezelések ellenére is többszöri kiújulásról beszéltünk” – részletezi Füst Ágnes adjunktus, a Szemészeti Klinika szakorvosa.
Dr. Füst Ágnes – Fotó: Semmelweis Egyetem
A műtét sikeres volt, az eredményességet az idő igazolja
Ahogy a doktornő mondja, egy-egy új módszer elsajátításában az orvosi kongresszusokon bemutatott videók, valamint a részletes leírást adó cikkek segítenek. A készülés legfontosabb részét azonban számukra most az jelentette, hogy pontosan átbeszélték és megtervezték, mely lépések követik egymást, hogyan férnek hozzá az érintett területekhez, vagy épp ki emeli be a szemhéjon keresztül az ideget a meghatározott helyre.
„A beavatkozás a Szemészeti Klinikán zajlott és négy órát vett igénybe, hiszen egyébként is egy nagy műtétről van szó. Mivel azonban első alkalommal végeztük, az operáció közben is többször átgondoltuk, hol tartunk, hogyan tovább, mi a lehető legjobb megoldás” – fűzi hozzá Füst Ágnes.
A beavatkozás maga sikeresen lezajlott, az eredményességet pedig az idő igazolta: körülbelül hat hónapot kellett várni, hogy lássák, a beültetett ideg megteszi-e, amit vártak tőle. Utóbbi ugyanis egyfajta összekötő kábelként működik, amely az ép és a beteg szemoldal közötti távolságot hidalja át.
Egy ideg naponta egy millimétert nő, ezért szükséges a több hónapos várakozási idő ahhoz, hogy elérje magát a szaruhártyát. Jelenleg úgy tűnik, a növekedés a várakozásoknak megfelelően történik. Természetesen az érintett páciens a teljes gyógyulás bekövetkeztéig kap utógondozást, terápiás kontaktlencsét visel, valamint speciális műszerekkel követik nyomon, miképpen nőnek bele az idegek a szaruhártyába.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Sam Edwards
Megválaszthatja-e egy nő, hogy milyen nemű orvos lássa el? Mindenképp át kell adni szövettani vizsgálatra, boncolásra a halott magzatot? Milyen típusú pszichés támogatásra lenne szüksége az intézmény részéről egy perinatális veszteséget átélő párnak? A terület szakértőit kérdezte Kőrizs Kata.
Folyamatos fáradtság. Fejfájás és gyomorbántalmak. Megváltozott szag- és ízérzékelés. Fóbiák, szorongás, alvási nehézségek. Memóriazavar, nehézség a koncentrációban. Látszólag teljesen eltérőek a felsorolt tünetek, egy közös mégis van bennük: mind lehetnek a long-Covid szimptómái, amik a vírus elkapása után még évekig kínozzák az egykori fertőzötteket.
Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla 2019 óta vezeti a Semmelweis Egyetem Nanokémiai Kutatócsoportját: munkatársaival olyan szöveti struktúrák létrehozásán dolgoznak, amiket súlyos égési sérülések gyógyítására is lehetne használni. A nanotechnológia szépségéről, a női mentorok jelentőségéről és a kisgyerekes anyaként való konferenciaszervezésről is kérdezte őt Milanovich Domi.
Egy kisfiú, akiről azt mondják az óvónők, hogy különösen szófogadó és nagyon figyel a felnőttekre – mivel babakora óta rengeteget van velük és számtalan szabályt kell betartania, amit a kortársainak nem, ugyanis agydaganattal küszködik. De jó pár újratervezés és néhány összeomlás után van ok a bizakodásra is.
Tizenkét éve foglalkozom jótékonysági sportolással. Idén a tízéves nyíregyházi Szofit támogatom, aki – miután legyőzte a leukémiát – most az agydaganat ellen küzd. A kislányért négy egymást követő etapban a budapesti Hősök teréről a nyíregyházi Hősök terére is elfutottam, közel 250 kilométert megtéve. Az utam szívszorító percekkel zárult.
A társadalmunkban a nagyszülőség képe is erős vonalakkal van körberajzolva. Az elképzelt jövőkép sokak számára ebben csúcsosodik ki, így az unoka nélküli élet nem csupán szerep- és identitásvesztéssel járhat, hanem az élethez való kapcsolódást is átszínezheti.
„Olyan, mint egy szélvédő, amit téglával próbálnak betörni, de meg sem reped” – mondta egyszer egy pszichológus a párkapcsolatunkra, mi meg, így négy év után jól összenevettünk. Ilyen az, amikor egy kapcsolatban mindkét fél mentális zavarral küzd, és egyikük még neurodivergens is. Triggerek, maladaptív sémák, rossz illesztések netovábbja az egyik oldalon, feltétel nélküli szeretet, hajnalig tartó beszélgetések, bajtársiasság a másikon.
Óriási várakozás előzte meg Gabriel García Márquez leghíresebb regényének filmadaptációját, már csak azért is, mert még az amúgy moziőrült író sem hitt benne, hogy megfilmesíthető a Buendíák szövevényes családtörténete. Nem is engedte, hogy kísérletezzenek vele – majd csak a halála után nyúljanak hozzá, így rendelkezett.
