„Ne számítson arra, hogy fel fognak sírni” – egy ikres koraszülés története
„Milyen az, amikor attól rettegek, hogy meghalnak a gyerekeim, és ezt a szót hónapokig nem tudom kimondani, mert félek, hogy akkor megtörténik?”
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
„Milyen az, amikor attól rettegek, hogy meghalnak a gyerekeim, és ezt a szót hónapokig nem tudom kimondani, mert félek, hogy akkor megtörténik?”
Összepakolni egy élet darabkáit a kórházban megrendítő feladat…
A szőrös gyerek egyáltalán nem kisgyerek, és a vele járó feladatok, gondok sem ugyanolyanok – állítja olvasónk, akit felháborít, hogy bárki is hasonlóképp kezeli a kettőt.
Egy anya szívszorító írása elvesztett magzatától.
„A biztonság kedvéért bekeretezem a leendő (magyarországi) otthonunk koordinátáit, és a lakás központi részére teszem, hogy mindig szem előtt legyen” – írja Mária, akit németországi életéből hívott végül haza a honvágy.
„A kövér lány le akarta adni a szerepét, és ezzel nem tudott mit kezdeni a környezete.”
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Új-Zéland különleges világa már egy éve jelenti az otthont a világutazó magyar lánynak, Suhajda Annamáriának, aki most veletek is megosztja a tapasztalatait: