Belegondolni is nehéz, milyen lehet egy sérült gyereket nevelni. Ráadásul úgy, hogy sok esetben a munkáltatók, az állam és a család is képtelennek bizonyul a segítségnyújtásra, támogatásra.

Vendégvélemény arról, ami az elmúlt időszakban „nőügyben" történt. A vak komondortól a gólyatábori erőszakon át a Kiss László-ügyig.

Az iskola kiöli a kíváncsiságot, elveszi az egyéniséget, leszoktat a játékról, az önállóságról, egyengyerekeket akar látni, akikkel nincs semmi probléma. Ezt nem mi állítjuk, hanem maguk a gyerekek egy angliai felmérésben. A magyar gyerekeket hivatalosan meg sem kérdezik erről.

Kormos Anett tűpontos 13 pontja. Kiragadhatnánk felvezetőnek bármelyiket. Legyen mondjuk ez: „Van bennünk bűnbakképzési ösztön. Van bennünk harag. Van bennünk bosszúszomj is. Mindez azonban szintén nem enyhíti a nemi erőszak bűncselekményének, és a bűncselekmény elhallgatásának súlyát." Olvasd el a többit is:

Egy kamasz fiú, aki lánynak született. Transznemű. Az nem kifejezés, hogy nem könnyű helyzet. Küzd becsülettel, és mi tiszteljük amiatt, hogy 16 évesen kiáll önmagáért. És tiszteljük a szüleit, amiért kiállnak érte. Olvassátok el a Jázminban született Tóbiás gondolatait.

Önmagát minősíti a pedagógusok helyett az Oktatási Hivatal azzal, hogy a nevelési szakembereket, köztük az óvónőket is megalázó helyzetbe kényszeríti, majd jó alaposan benne is hagyja. Most egy olvasónk áll ki az anyukája mellett. Kötelező portfóliókészítés, minősítés, 12-szer (!) lemondott időpont... Dermesztően mindennapos történet.

A SzuperWMN-pályázat fődíjasával, Sándor Máriával rögtön a díjátadó után készítettünk interjút. Boldog és szomorú lett a szöveg. De ezen egy cseppet sem csodálkozunk.

Íme, Magyarország legbátrabb női. A ti jelöléseitek és szavazataitok alapján. Helyszíni riport és képek: