Még ha csak így, utólag, de igenis ki kell állni magunkért! Mert nehogy már azt gondolja valaki, hogy elveheti a testünk méltóságához való jogunkat!

„Megint a nők vannak elővéve. Megint a nők, ezek a rossz nők, akik nem hajlandók a szaporítószervüket felajánlani a köznek." Szentesi Éva elolvasott egy interjút, és felment benne a pumpa. Nem csoda.

Fiatal nők, figyelem! Itt a legújabb princípium: majd jól elvesz benneteket valami fiatalember... és eltart. Értem?

„Az olimpiát nagyon jól ismerik, ott tobzódik boldog-boldogtalan akkreditációval a nyakában. Hány állami vezető ment ki a paralimpiára, hogy megnézze, valóban ötven százalékos teljesítményt nyújtanak-e azok a versenyzők?" Na végre, valaki kimondja! Segítsetek Pásztory Dórinak, hogy minél többen hallják!

Kötelező olvasmány jelenlegi és leendő véleményvezéreknek, 5+1 pontba sűrítve. Szentesitől, szeretettel.

Ilyen higgadt és összeszedett írást még nem olvastál az október másodiki kvótanépszavazásról. (Még akkor sem, ha nyilvánvalóan elfogultak vagyunk magunkkal.)

Amikor a gyerek számára a saját otthona a legveszélyesebb, intézetbe kerül. Cseberből vederbe... Sokkal-sokkal gyakoribbak az állami gondoskodásban élő gyerekekkel szemben elkövetett visszaélések, mint gondolnád...

„Lehet, hogy csak hét osztályom van tizenhat évesen, de elég olvasottnak tartom magam a koromhoz képest, és azt is tudom, hogy iszonyatos, ahogy velünk bánnak a gyermekvédelmi rendszerben, mintha szemetek lennénk, lenéznek minket, lehordanak mindennek."