„A hazaszeretet ugyanis nem a bordásfalon lógva énekelt verbunkos alatt alakul, (sőt), hanem az utcán, a boltban vagy otthon, vacsora közben. Ha a gyerek azt látja és hallja maga körül, amit egyébként maga is érezni szeretne: hogy itt élni jó!”
A nem az nem. Csak akkor nem, ha nem mondod ki.
Te mit teszel egy ilyen helyzetben? Ha elolvasod, kiderül, miért kérdezzük:
„Amikor megérkeztem a táborba, bevallom, egyfajta félelmet éreztem. Tulajdonképpen féltettem őket magamtól, mintha porcelánból lennének. Csak nehogy összetörjem őket – gondoltam. Nehogy egy óvatlan mozdulatot tegyek, olyat mondjak, úgy mondjam, hangosan, halkan, vagy úgy nézzek rá, félelemmel a szememben. Hiszen, ha a betegségről nem is beszélünk, egy pillantás is beszédes tud lenni.”
A félelem világtérképe.
Tisztára Big Brother, csak éppen ez nem egy valóságshow – hanem az életünk.
Az van, amit elhiszel.