Ha egy ország elhanyagolja az idősei jóllétét, annak ára van.

Szentesi megnézte az első részt, és ezt gondolta róla:

Minden tizedik magyar gyereket veszélyeztet az otthoni bántalmazás – most jobban, mint bármikor. A gyermekvédelem csak korlátok között működik, a családok nagy része pedig össze van zárva. A védelem a közösségeken (is) múlik.

„Előállhat egy szélsőséges döntéskényszer, hogy kit lélegeztessen az orvos, és kit hagyjon meghalni. Ez óriási trauma a segítőnek is. A gond az, hogy az ilyen traumákat utólag megosztani sem könnyű.”

Tényleg van, aki szerint a színésznek még jól is jön a fájdalom, a megaláztatás, mert így legalább van miből építkeznie? Most komolyan…?

„Vajon hány áldozata lesz a koronavírusnak, és hány az ellátatlanságnak, elhagyatottságnak?”

„Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem” – mennyire másképp hangzik ez egy nevelőotthonban lakó kislány szájából…

Egy többgyerekes anyuka, aki takarítóként dolgozik egy olyan kórházban, ahol már voltak fertőzöttek, elmondja, mit tapasztalt az elmúlt napokban. Egyszerre felkavaró és felemelő, olvassátok el!