Bíborka még nincs egyéves, és nagyon beteg. Vendégszerzőnk a szülőkkel beszélgetett. „A reménybeli gyógyuláson kívül cél a figyelemfelhívás az ilyen jellegű ritka genetikai betegségekre: minél többet foglalkozunk velük, annál nagyobb az esélye, hogy a jövőben kezelhetővé vagy akár gyógyíthatóvá válnak. Cél továbbá a hasonló cipőben járó szülők lelki-érzelmi támogatása” – mondják.

Az oltásirigység természetes emberi reakció. De vajon mi bújik meg a hátterében? Hogyan erősít rá a szorongásainkra a közösségi média; egyáltalán megéri posztolni az oltásról?

De vajon elég csak megmutatni egy kis kézi kamerával a világot járva, hogy hol, hogyan és mit mészárol le a legintelligensebbnek mondott csúcsragadozó? És ha nem elég, miről is szól tulajdonképpen a Seaspiracy?

Végh Miklós azt mondja, bizonyos szempontból nemcsak azok tekinthetők megváltozott munkaképességűnek, akiknek erről „papírjuk van”, hanem például az idősebb korosztályhoz tartozók, a beteg szülőket gondozók vagy a munka világába visszatérést tervező kisgyerekes édesanyák is. Sőt, akár egy súlyosabb fokú laktózintoleranciával küszködő ember is lehet megváltozott munkaképességű, hiszen számára nem mindegy, hogy tud-e a munkahelye közelében ebédet venni, vagy minden este csomagolnia kell a következő munkanapra. Közös ügyünk tehát a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, cikkünk szereplője ennek szolgálatának szenteli az életét.

„Az apákkal gyakran bánnak úgy a szülőszobán, mintha szerencsétlen tartozékai lennének a szülésnek. Rosszabb esetben kanos spermadonorként kezelik őket, mintha számukra csak annyi lenne a lényeg, hogy anyuka vaginája kívánatos és élvezetes maradjon a szülés után is.” Ilyen élmény a férfiaknak a nők traumája a szülőszobán:

„Nagyon hiszek a pozitív megerősítés erejében! Sajnos Magyarországon nincs meg ennek a kultúrája úgy, mint, mondjuk, az angolszász országokban. Talán banálisnak tűnik mondogatni, hogy »fantasztikus munkát végzel«, »remek, hogy a feladatot mindig időre elvégzed«, de tapasztalataim szerint az apró dicséretek is szárnyakat adnak a kollégáknak.”

A családon belüli erőszak kérdését soha nem tette semmi ennyire problematikussá, mint az elmúlt egy év bezártsága. Írországban élő vendégszerzőnk, H. Fekete Bernadett olyan nőkkel beszélgetett, akik különböző, egyéni módszereket dolgoztak ki a helyzetük elviselésére, a túlélésre, aztán a változtatásra.

A kórházi Covid-osztály nem az a hely, ahova bárki szeretne bekerülni, de vannak, akik nap mint nap oda járnak dolgozni. Néhány anyuka összefogott, hogy a kegyetlen napi pörgésben adjon pár perc örömet a Covid elleni küzdelem élharcosainak.