És nem. Ez nem „már megint” a nőkről szól. És nem is a migrációról. Vagy a genderről.

Vajon hogyan lehet túlélni azt a krízist, ami most és a közeljövőben történik az állami gondozott, kitaszított, világtól elzárt, magányos gyerekekkel? Both Gabi riportjából kiderül, és az is, hogyan lehet segíteni nekik. Mert segíteni kell.

„De arról mintha elfeledkeztünk volna mindeközben, hogy rengeteg egyéb súlyos állapotú beteg is ellátásra vár, akiket nem a járvány veszélyeztet, hanem maga az egészségügy…”

A járvány nyomában súlyos gazdasági válság lohol. A gyerekek a világ minden pontján kiszolgáltatottak. A terjedő gyerekpornótól a megszaporodott pedofil szexcsetelésekig, a koldultatástól az otthon falai között elkövetett erőszakig: sosem kellett rájuk annyira odafigyelni, mint most. És nem csak a sajátjainkra.

Mit tehet és mit nem a munkáltató ebben a speciális helyzetben? És mik a munkavállók jogai? Ezeket vesszük végig egy jogász segítségével.

„Arra vonatkozóan nem láttam nemzetközi adatot, hogy a COVID-19-betegek közt milyen arányban vannak hajléktalanok, de egy olyan felmérést igen, amelyből kiderül, hogy négy nyugat-európai országban (Írország, Norvégia, Franciaország, Belgium) az összes koronavírusos haláleset negyvenkilenc–hatvannégy százaléka idősotthonok, ápolási otthonok lakói között történt.”

Érdemes lenne átgondolnunk az igényeinket és a szokásainkat – amíg még önszántunkból megtehetjük.

Az ágyak hatvan százalékát kell felszabadítani. Mi lesz a betegekkel, mi lesz a családokkal?