„Segítenünk kellene a gyerekeknek kiszélesíteni azt a keretet, amiben magukról és így a pályaválasztásukról is gondolkodnak. Még több szabadságot adni nekik benne szülőként és pedagógusként is, és leszámolni azzal a nyomásgyakorlással, illetve toxikus kommunikációval, ami eltérítheti őket a saját, választott útjukról” – vallja Sáray Szilvia matematikatanár, aki egy lányok számára létrehozott tehetséggondozó program oktatójaként és tananyag-kidolgozójaként abban segít, hogy minél több lány választhassa a természettudományos pályát.

„GyerMekeink érdekében…” – ó, az a plusz egy M betű… milyen tisztelettudó, milyen pátoszos – és mennyire alkalmas arra, hogy elfedje a valóságot. A dologok jelen állása szerint április 19-én nyitnak az oktatási intézmények. Arról, hogy ezzel mit lehet kezdeni, szerzőnk, Szabó Anna Eszter (nem mellesleg kétgyerekes anyuka) osztja meg a gondolatait.

„Elérhetetlen telefonszámok, és rémületes számok, amelyek akkor válnak ténylegesen értelmezhetővé, amikor valamelyik hozzátartozódat takarják. Gyógyszerek, amikről nem tudunk semmit, és vakcinák, amikről még annyit se, ismert és ismeretlen mellékhatások, az utolsó csepp utánig kifacsart egészségügyi dolgozók, sípoló gépek, tengernyi düh, türelmetlenség, és a végén a hideg nagy semmi.”

Ölbe tett kézzel nézték a nagyhatalmak, ahogy Ruandában egymillió ember meghalt. Az egész világ szégyene, ami 27 évvel ezelőtt történt.

Mi a különbség aközött, ha egy fehér, középosztálybeli nő kér segítséget, hogy kiléphessen a bántalmazó kapcsolatából vagy ha egy cigány nő teszi ugyanezt? Milyen érzés nemet mondani annak, aki félve kér tőled támogatást? Az indahouse-os Benkő Fruzsi újabb súlyos kérdéseket vet fel naplójában.

Hol büntethetnek meg, ha letérünk az erdei útról? Gyűjthetünk-e medvehagymát, gombát, virágokat? Mit tegyünk, ha bográcsozni szeretnénk a szabadban? Hová tilos behajtanunk autóval, motorral vagy akár biciklivel? Szakember segítségével szedtük össze a legfontosabb túrázási szabályokat – hogy a húsvéti kirándulással semmiféle kárt ne okozzunk.

Kontrollvesztettség, bűntudat, magány, unalom, és még az oxigént jelentő kortárs kapcsolatok is minimálisra csökkentek. A tizenéveseknek épp most kellene pályára állítaniuk magukat és az életüket – ehelyett egy egész generáció került súlyos válságba. Szakértőnk cikkében egy 18 éves magyar gimnazista vallomása.

„Néhány” (egy is sok) zaklató miatt sajnos a nők gyakran ártalmatlan helyzetekben is megijednek vagy félnek. Akkor is, ha kedves férfiak közelítenek feléjük az utcán, akik sosem ártanának nekik. Sajnos mindeddig nem találták még fel azt az eszközt, ami előre jelzi nekünk, ki a cuki, és ki ránt be egy kapualjba.