Ahol egy tő paradicsom jóval túlmutat önmagán, reményt adhat és életcélt olyanoknak, akik az otthonukkal együtt rég elvesztették mindezeket.

Az, hogy a női intimitást annyi tabu övezi, számos egészségügyi kockázatot rejt magában. Miért alakult ki ez a kommunikációs homály a bugyik tartalmát illetően, milyen káros, hosszú távú következményei lehetnek, és mit tehetünk azért, hogy ez megváltozzon a jövőben? Olvassátok el erről Baló Sára írását:

Hrutka János utálja az előítéleteket, rombolja is őket, ahol éri: például ebben a riportjában azt mutatja be, hogyan is néz ki a focistafeleségek valódi élete, mit adnak fel azért, hogy párjuk sikeres lehessen – és hol találják meg ebben önmagukat és a saját álmaikat. Elgondolkodtató, annyit mondhatunk.

„Jobb hellyé tenni másoknak a világot, ez nekem az éltető energia” – mondja Surányi Judit szociológus, kultúrantropológus, aki 2017-ben volt a SzuperWMN-díj civil jelöltje. De mihez kezd egy vérbeli aktivista, amikor a járvány miatt sok tekintetben ő is parkolópályára kerül?

Öt várandósságból egy vetéléssel végződik. Gyakori trauma, mégis alig-alig merünk beszélni róla, mintha bárkinek is a hibája, szégyene volna (NEM AZ!), és az érintettek sokszor magukat okolják a történtekért. Riportunk főszereplői e káros tabusítás ellen dolgoznak, és mert a férfi orvos, a gyakorlatban is igyekszik segíteni azokon a párokon, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint ők a felségével korábban.

„Ha olyan nagy testképharcos vagy, miért viselsz fűzőt?” Billie pedig elegánsan felel: „Azért, mert azt csinálok, amit akarok.”

Anasztáziát azt követően bocsátották el a munkahelyéről, hogy a vezetőség számára kiderült, meleg. Az LMBTQ-emberek nemcsak a mindennapi életükben, de a munkaerőpiacon is súlyos diszkriminációnak vannak kitéve, holott a legújabb felmérések szerint a munkahelyi kirekesztésüknek súlyos gazdasági következményei is vannak.

„Nem vagyunk egyformák? Nem minden férfi és nő ugyanolyan? Nem mindenki »csak« férfi vagy nő? Nem mindenki fér bele a keretekbe? Így van, és teljesen oké. Részemről ennyi lenne a »gendersemleges« nevelés” – Szabó Anna Eszter és F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus, egyetemi docens beszélgetéséből született némi gondolkodnivaló.