Az olimpia ihlette azt a balatoni sporttábort, ahol öt régió hátrányos helyzetű településeiről érkeztek gyerekek az ország minden tájáról, hogy négy napon keresztül kapjanak valami olyat, amire aztán a későbbiekben is építkezhetnek.

Eleve szuper a gondolat, hogy veszélyes eszközzé nyilvánítsuk a mobilt. Mi tenne jobbat ennek az ügynek egy kis démonizálásnál? Mi lehetne hatékonyabb (különösen tizenéveseknél), mint a totális tiltás?

Nem mindegy, hogyan beszélünk arról, amit az olimpiai sportversenyeken látunk. Nem mindegy, mit tartunk nagy teljesítménynek, hogyan viszonyulunk a sportolók testéhez, és más nemzetek sportolóihoz. Az olimpia több mint sport – a gyerekeink számára is.

Egyáltalán nem mindegy, hogyan beszélget a szülő olyan eseményekről és fogalmakról, amelyek a gyerekek számára nehezen befogadhatók és félelmet kelthetnek. Szakértői tanácsok a cikkben a Taylor Swift-ügy kapcsán.

Kinek és miért állt érdekében Hámori Luca és Imane Helif meccse előtt botrányt kirobbantani? Mi köze ennek a sportdiplomáciához és a doppinghoz? Higgadt elemzés két lépés távolságból.

A csalók elleni leghatékonyabb fegyver a tájékozottság – ugyanis amikor már megtörtént a baj, a hatóságok csak nagyon ritkán tudják felgöngyölíteni a szálakat, az esetek többségében a bűnözők nyom nélkül eltűnnek az áldozat pénzével, és senki nem kárpótolja őt a veszteségéért.

Függetlenül a nemi vagy hormonális különbségektől, a színes bőrű nők – és különösen a fekete nők – gyakran szembesülnek olyan sztereotípiákkal, amelyek férfiasnak címkézik őket. Gondoljunk csak Serena Williams vagy a kosárlabdasztár, Brittney Griner pályafutására.

Mi van azokkal a nőkkel, akik egészségi okok miatt, tudatos döntés nyomán, vagy bármilyen más tényező miatt nem vállalnak gyereket? Ők tényleg kevésbé nők, kevésbé jó szakemberek, kevésbé jó emberek, mint családos társaik? Ne lenne teljes az életük, amiért nem teljesítették be a princípiumukat? És akkor mennyit ér a szava a gyermektelen pedagógusnak, orvosnak, ápolónak?