„A belső fény megőrzése, majd továbbadása emberségünk és így nőiességünk egyik titka” – A Romani Design különleges vállalása

–

Ebben a nem ágról ágra ugrálós esetben az a helyzet, hogy az a bizonyos tervező nem „csupán” egy terméket akar mutogatni, nemcsak látványban, hanem valami egészen másban, komplexitásban, büszkeségben és a saját népének elfogadtatásában is gondolkodik.

A tervező, akiről szó van, cigány származású, és azt tűzte ki célul, hogy közelebb hozza az egymás mellett élő kultúrákat, és nemcsak a többségi társadalomnak, de az övéinek is üzenni kíván.

Üzenni, hogy van mire büszkének lenniük, üzenni, hogy induljanak el a saját, mégis önazonos útjukon, üzenni, hogy szépek, mi több, gyönyörűek, és a beilleszkedéshez önmagukat, a származásukat nem kell, nem is szabad félredobniuk!

Varga Erika, a Romani Design alapítója, tervezője és motorja a cége megalapítása óta teret akart adni a cigány származású nőknek, hogy együtt, összefogva kapcsolódhassanak identitásukhoz és egymáshoz.

Idén például – nőnap alkalmából – Varga Erika két dolgot is a fejébe vett: az egyik, hogy a magyar és roma viseleti és textilkultúra évszázados szoros kapcsolatát, mégis eltérő jellegzetességeit a kékfestő hagyományokon keresztül mutassa meg. Másrészt pedig azt, hogy négy olyan, szakmájukban ismert és elismert roma nő segítségével tegye ezt, akik a hétköznapokban általában saját stílusukban öltözködnek ugyan, mégis különféle okokból mindannyiuk számára fontos a saját identitásuk.

Fátyol Kamilla színművész, Bódi Barbara képzőművész és lánya, szintén Barbara, illetve Ignácz Judit, az UCCU Alapítvány munkatársa csodálatosan viselik egyszerre az évszázados múltjukat és jelenüket, nőiségüket, az eredmény egyszerűen lenyűgöző.

A képek egyszerre szólítanak meg bárkit a divattervezőktől a falvak cigánysorán élőkig, egyszerre hatnak esztétikusan és inspirálóan. De hogy kik a főszereplők és őket ki és mi inspirálta életük során és a roma kultúrán belül? Íme.

Fátyol Kamilla (színész, a KuglerArt Szalon művészeti vezetője, ötvös) gyerekkori otthona művészeti és értelmiségi bázis volt, sokszor előfordult, hogy a nemrégiben elhunyt Kossuth-díjas Szentandrássy István festett a konyhájukban, Kovács József Hontalan költő verset írt rá, valaki meg éppen muzsikált.

Kamilla édesanyja, Kalla Éva író, évek óta szervezi az egyetlen cigány filmfesztivált és a C-ESZ-FISZ-A roma asszonykórust, hat éve elhunyt édesapja, Fátyol Tivadar zenész, zeneszerző és rendező. Ő kicsi korától ismeri Varga Erikát, és egyik meghatározó élményévé vált a vele töltött idő: „Gyerekkoromban a Práter utcában laktunk. Erika oda járt iskolába. Tanítás után gyakran feljött hozzánk, ékszereket is készített nekünk. Csodálattal néztem mindig a munkáit és őt is a földig érő hajával. Akkor – öt-hat évesen – elhatároztam, hogy én is ötvös leszek.” És ezt az álmát is valóra váltotta.

Ignácz Judit (CEU alumna, az UCCU Alapítvány munkatársa, francia és cigány nyelvtanár) a Tolna megyei Iregszemcséről származik, beás családban nőtt fel. Szülei otthon csak beásul beszéltek, Judit

Judit sok magyar szóval először az óvodában találkozott. A közösségbe kerülése óta rendszeresen kap gonosz megjegyzéseket, de a szülei erre is felkészítették, így mindig volt egy erős válasza a bántó szándék ellen. Judit munkahelye, az UCCU Alapítvány fő missziója a romákkal kapcsolatos előítéletek ledöntése. Judit a szervezetnél roma fiatalokkal dolgozik együtt azon, hogy minél több valós, sztereotípiamentes információ jusson el a romákról a köztudatba. Szereti, hogy bár apró lépésekkel, de minden iskolai foglalkozás után sikereket érnek el a romákról kialakult sztereotípiák feloldása terén. Talán ő fogalmazza meg a legszebben, hogy a saját kultúrájában és gyökereiben hogyan tudta megtalálni az inspirációt és az előremutató példát egyszerre:

„Mindig anyukám mutatott példát nekem. Anyukám az, akire felnézek, ő egy nagyon erős, határozott, kiegyensúlyozott, méltóságteljes, gyönyörű nő, aki tisztában van az értékeivel és gyengeségeivel is egyaránt. Én is így lettem az a nő, aki most vagyok, aki büszke az értékeire és származására.

Úgy gondolom, a roma nőkről kialakított kép a magyar közéletben, médiában nagyon eltorzított, sarkított, főleg sztereotípiákon  alapszik, ami felerősíti az önnarratíva hiányát is. Éppen ezért nagyon élveztem a Romani nőnapi fotózását, ahol roma nőkkel együtt dolgozva mutattuk meg, milyenek is vagyunk és mit akarunk magunkból megmutatni mint cigányok és nők a mai Magyarországon.

Nőként és romaként is elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a rólunk kialakult sztereotípiákat. Választhatunk karriert és lehetünk büszkék a származásunkra, értékeinkre és elért eredményeinkre egyaránt.”

Bódi Barbara (BoBa) képzőművészre is leginkább a merész színhasználat jellemző, így nem meglepő, hogy otthonosan érezte magát ebben a szín- és formakavalkádban, amit a ruhák és a fotózás jelentett. Ő négygyermekes muzsikus cigány családban született, és a legfőbb inspirációja a lánya, Barbara. Neki vallott ezzel a pár sorral a képek elkészültekor: „A belső fény megőrzése és ápolása, majd továbbadása emberségünk és így nőiességünk egyik titka. Ebben a belső fényben ott vagyok én is és részemként az a különleges összetevő, amely sajátos aromával bír. A roma származás megélése egy olyan távol-keleti fűszerhez hasonlatos, amely szinte az élet sava-borsa, egy mély érzés- és gondolatvilágot, erőt és kisugárzást kölcsönöz. Kívánom, lányom, hogy belső fényed minél tisztábban és erősebben ragyogjon sokak örömére.”

Ezután mi már csak azt kívánhatjuk, hogy mindenkinek a fénye szabadon, színesen és félelmek nélkül úgy ragyoghasson, mint ezek a különleges nők a képeken.

Marossy Kriszta

Fotó: Pályi Zsófia