Tíz gondolat a beszélgetésből: 

1. Az ökológiai lábnyom mérőszámnak jó, de minden információt nem kaphatunk meg belőle. A képlet nagyon komplex, nem is biztos, hogy minden részletre kiterjed. Nem tudhatjuk meg egy termékről, hogy az elkészítésénél alkalmaztak-e gyermekmunkát, megfelelő béreket kaptak-e azok, akik készítették. Ma nem feltétlenül van arra vonatkozó tudásunk, amivel minden esetben meg tudjuk mondani, hogy egy adott termék zöldebb-e a másiknál. Persze vannak evidenciák, egy helyi, szezonális termény mindig ökologikusabb lesz, mint egy távolról utaztatott, és a tudatos vásárlás mindig fontos, de a témával kapcsolatban még számtalan megválaszolatlan kérdés marad.

2. Bigott vagy, vagy hipokrita? Hevesi Flóra az adásban elmeséli, hogy

tulajdonképpen nem lehet jót lépni környezetvédelmi szempontból. Ha túl radikális vagy, az a baj, ha pedig nem tudod az életed minden területén hozni a maximumot, akkor pedig hipokrita vagy.

Klasszikusan a „ha van van rajtad sapka…” kezdetű mondás esete.

3. Az egyik legnagyobb ellenállást és felháborodást kiváltó kampánya itthon az volt a Greenpeace-nek, amikor a húsfogyasztás csökkentésére próbálták felhívni a figyelmet. „Magyarországon a hús szimbólumává vált a nehéz, paraszti sorból való kiemelkedésnek, és elképesztő reakciókat vált ki, ha felmerül a csökkentésre való törekvés” – mondja Hevesi Flóra.

4. A nagy, megosztó témák közé tartozik az autós–gyalogos–kerékpáros-kérdés is, holott mindannyian autósok, gyalogosok és sokszor biciklisek is vagyunk egyszerre.

5. A Greenpeace legfontosabb alapelvei közé tartozik az erőszakmentesség és az anyagi függetlenség. Sem cégektől, sem politikai szereplőktől nem fogadnak el pénzt. Ennek ellenére a közösségimédia-oldalaikon rendre rájuk olvassák, hogy bizonyos politikai szereplők pénzelik őket. Ezekre a felvetésekre türelmesen válaszolnak mindig, és kérik a kommentelőket, hogy ha az ilyen állításokat igazoló bizonyíték van a kezükben, azt haladéktalanul juttassák el hozzájuk.

6. Régen a Greenpeace-nél nem volt még külön ember a kommentek kezelésére, és a munkatársak vetésforgóban moderáltak. Hevesi Flóra kicsit sajnálja, hogy már nem kezeli a kommenteket, mert úgy érezte, nagyon sokat tanulhat saját magáról, amikor napi szinten moderálta a fent is említett vitás helyzeteket.

7.

„Az már egy nagyon fontos lépés, ha egy beszélgetést nem megnyerni akarsz, hanem meg tudod hallgatni a másik szempontjait.

– mondja. – Ha a másik emberhez empatikusan közeledsz, akkor meglátod, hogy neki is szorongásai, félelmei, problémái vannak. Fontos lenne, ha nem kizárólag »vagy-vagy«-okban, hanem »is-is«-ekben próbálnánk meg gondolkodni.”

8. A magyar oktatási rendszerben sajnos még mindig kódolt, hogy a hibákat keresik. Ha valakit dicsérünk, abból e logika szerint az következik, hogy akkor az illető puhány lesz – ez a hozzáállás még mindig jellemző a társadalmunkra.

9. Fontos, hogy a klímaváláság mellett beszéljünk az ökológiai válságról is. Ha csak egyfajta krumplit termesztünk, amit egy kártevő kinyír, akkor nem lesz másik krumpli – ez ennyire egyszerű.

Éppen ezért most nagyjából egy egész országnak próbálnak környezetismeret-órát tartani, hogy érthető legyen, miért olyan fontos a biodiverzitás megőrzése.

10. Udvaros Dorottya színművész saját maga jelentkezett, hogy csatlakozna a Greenpeace munkájához. Odateszi magát az ügyek mellé, és személyesen vállalja a felelősséget azokban az akciókban is, amelyekben részt vesz. A Fertő tónál saját kezével vagdosta le a drótokat, hogy a fecskék továbbra is le tudjanak szállni a fészekrakó helyeikhez. A drótokat a Fertő tavi gigaberuházást végző cég emberei szerelték fel, hogy így akadályozzák meg a fecskék fészkelését.

Nagy Réka Ökoanyu