A változás a nőkön múlik? – Komposzt: Ökoanyu podcastja a WMN-en
A fenntarthatósággal foglalkozó területeken jellemzően nőkkel találkozhatunk, a mindennapi fenntarthatósághoz kapcsolódó csoportokban szintén elsősorban nőket találunk. De vajon mi lehet ennek a hátterében? Tényleg csak a női attribútumokhoz kapcsolható a fenntarthatóság eszméje? Egyáltalán, vannak kizárólag nőkhöz kapcsolható tulajdonságok? Tapasztalható-e már elmozdulás ezen a téren, és ha igen, kiknél? Szükséges-e generációváltás ahhoz, hogy az ökológiai gondolkodást mindkét nem hasonló arányban tekintse magáénak? A Komposzt legújabb adásában ezekről az érdekes kérdésekről beszélgetett Nagy Réka, azaz Ökoanyu dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal.
1.
A bevásárlás nagy részét a nők végzik a háztartásokban, így a marketing is őket célozza leginkább. Miután a napi használatú termékekhez kapcsolódó döntések nagy részét ők hozzák meg, ez a kérdés a teljes társadalmi berendezkedést érinti.
2. „Ha egy pszichológus nemi sémákban gondolkodik, akkor kontrollálja a saját empatikus beleélését. A »pszichológiai androgünitás«, azaz ha valaki nem foglya a saját nemiszerep-sémáinak, közelebb vihet minket a megértéshez. Minél inkább képesek vagyunk a pszichológiai androgünitást elsajátítani, annál közelebb kerülhetünk a fenntarthatósági kérdésekhez” – mondja Kőváry Zoltán.
3. A férfiak sokszor görcsösen, minden eszközzel, legtöbbször a nagyon klasszikusnak számító státuszszimbólumokkal próbálják fenntartani a korábban felépített férfi identitásukat. Ebbe nem fér bele a vegánság vagy egy vászonszatyor.
Pedig Kőváry Zoltán úgy véli, nem a meglévő identitás helyett kellene integrálni más szemléletmódot, hanem azt kellene a meglévő mellé tenni.
4. A fiataloknál már megjelenik egyfajta rugalmasság, ők már nem ragaszkodnak annyira a hagyományos szerepekhez. Most értünk el egy olyan korba, amikor ezek a kérdések felszínre kerültek és ha „a fogkrém kijött a tubusból”, már nem lehet visszanyomni.
5. Ha egy férfi nem érzékeny, nem lágyul el, illetve nem engedi ezt meg magának, az sokkal károsabb lehet, mint az ellenkezője. Kőváry Zoltán szerint a gyereknevelésben is inkább kárát láthatja annak, ha valaki nagyon benne ragad a klasszikus szerepekben, mert így beszűkülnek azok a lehetőségek, amelyek segítenék a gyerek élményvilágára való ráhangolódását.
6. A táblás csoki azért áll kockákból, hogy oldják a nőkben keletkező bűntudatot. Hogy pontosan miért? Hallgassátok meg az adást, sok minden mellett ez is kiderül belőle. Ja, és beszélünk egy könyvről, amiről megígértük, hogy linkeljük: EZ AZ.
7.
„Azok az érzések, amiket a természettel kapcsolatban érzünk, sok esetben az anyai szerepre vezethetők vissza”
– mondja Zoltán. Hozzáteszi, hogy bár az apához is lehetséges az elsődleges kötődés, de amióta világ a világ, azóta az anya-gyerek kapcsolat nem pótolható mással. Tudattalanul fennmarad bennünk ez a vágy, és a természettel való kapcsolatunkat nagyban befolyásolja ez a kapcsolati minőség.
8. „A maszkulinitásra való törekvés és a fogyasztói társadalom egymást tartják fenn. Az önmagukra vezetőként gondoló férfiak igyekeznek ezt a sajátos, egymást generáló viszonyt fenntartani. Viszonylag gyorsan lehetne ezzel kapcsolatban változást elérni, ha a vezetők, illetve a példaképek változnának” – véli Kőváry Zoltán.
9. Bizonyos változásokat pedig még a nagyon tradicionális kultúrák is magukévá tudnak tenni. A kulcs a megfelelő előkészítés és a kellő minőségű és mennyiségű információ átadása.
10. Zoli egyetért Lenny Kravitz híressé vált, 2019-es nyilatkozatával, amelyben a sztár ezt mondja: „Itt az idő átadni az irányítást a nőknek! A férfiaknak megvolt az esélyük, nézd meg, hova jutottunk…”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nagy Réka Ökoanyu
