Néha az ember külföldön, évek óta távol az otthonától érti meg hirtelen, mik azok a dolgok, amik őt igazán magyarrá tették, amik olyanná formálták a személyiségét, amilyenné.
Múlt pénteken együtt vacsoráztunk és beszélgettünk rászoruló családokkal, de tudjuk, ez önmagában még semmi. Íme, pár hasznos tanács, praktikus ötlet, mit tehetsz azért, hogy ne éhezzen Magyarországon közel ötvenezer gyerek.
De jó lenne, ha minden tanár tudna írni – legalább magának – valami hasonlót!
Hogyan lesz valaki egy építésziroda munkatársából egy ázsiai étteremlánc ügyvezetője? Miért fontos a magyaroknak mesevilágot teremteni? Vajon mivel lehet idecsábítani a séfeket Thaiföldről? Egy igazi magyar sikersztori, a Padthai egyik alapítójával, Horváth Ágnessel beszélgettünk.
Amit te látsz, az ápolatlan embert a villamoson vagy a parkolóban kéregetőt, az csak az út vége. Az elején pedig ott van egy csomó nehéz sorsú kisgyerek. A hajléktalanok világnapjának apropóján olvassátok el Zebegényi Péter jegyzetét:
Sohasem fogod kitalálni, mi az a szokásunk, amit mindenképpen szeretnének magukkal vinni, akár haza, Kanadába is!
Miért állt neki önszorgalomból egy amerikai fiú magyarul tanulni, hogyan lát minket, a nyelvünket, a panaszkodásunkat vagy épp a kajatukmálást? Olvassátok el Trembácz Éva Zsuzsanna írását!
Kik fogják így tanítani, terelgetni a jövő egyetemistáit? Kik viszik majd előre a tudományos kutatásokat?
Egyre több külföldi költözik hozzánk hosszabb-rövidebb időre, ami új munkalehetőséget kínál azoknak, akik szívesen foglalkoznának emberekkel.