„A híresség különös szerzet, főleg, ha színész is: alig tudjuk megkülönböztetni a szerepeitől, ő nekünk Rachel, egy emlék, egy fantázia, amit felépítettünk róla. Egy brand, egy szimbólum, egy korszak… – minden, csak nem ember” – írja Milanovich Domi, miután kiderült, Jennifer Anistonnak nem lehetett gyereke, a média mégis évtizedeken keresztül terjesztett hazugságokat róla.
Elmondjuk, mi a probléma azzal, ha egy sorozatos nemi erőszakot elkövető férfitól azt kérdezi egy újságíró, hogy mit tehetnek a nők azért, hogy elkerüljék az agresszióját.
„Nincs problémám a lefogyástörténetekkel, a gonosz vagy a vicces kövér mellékszereplőkkel. Azzal azonban bajom van, hogy a kövér emberek kizárólag ezekben a szerepekben jelennek meg” – Polner Laura ezúttal a kövér emberek médiareprezentációjáról írt. Érdemes elolvasni.
Ha utálod a színházat, akkor is. Ez ütni fog.
Nincs mese, megbabonáztak minket. A kérdés az, így akarunk-e maradni… vagy felvesszük a kesztyűt. Ha utóbbi mellett döntünk, akkor meg kell értenünk, hogyan is működik a varázslat! Íme:
Az Index több mint egy (újabb) újság, ami eltűnik a süllyesztőben. A szinte egy személyként felmondott szerkesztőség valami olyasminek a szimbólumává vált, ami nagyon nagy veszteség lenne, ha eltűnne a lappal együtt. És innen nézve már (szinte) mindegy is, hogy mennyire szerettük azt, amit az index.hu cím alatt találtunk. Erről írt DTK, köszönjük, ha végigolvassátok.
Talán nem ártana végre felelősen írni – meg olvasni. Most, hogy helyzet van.
„Figyelj, én majdnem beledöglöttem a hősanyaszerepbe. Nem lehet az ember szuperanya, nem tud mind a négy gyerekére mindig tökéletesen odafigyelni, tehát állandó harcban álltam magammal, állandó lelkiismeret-furdalással éltem, hogy hol nem vagyok elég. És rájöttem, hogy ezt le kell tennem, mert nem akarom a lányaimnak ezt a mintát továbbadni.”
Ma 66 éves minden idők leghíresebb amerikai médiaszemélyisége. De minek köszönhető a körülötte kialakult kultusz?
– Mi leszel, ha nagy leszel?
– A médiában szeretnék elhelyezkedni!